Még a világ leggyorsabb embere sem tudna utolérni egy közönséges házimacskát, ha rövid távú futóversenyen együtt indítanák őket. Kerékpáron azonban megsokszorozódik az emberi erő, és a biciklista még a gepárdot is lehagyja, főleg, ha különleges tervezésű kerékpár a járműve. A World Human Powered Speed Challenge elnevezésű, az emberi erővel hajtott járművek országúti gyorsasági versenyét az idén hatodszorra rendezték meg: az indulók itt sík (tehát nem lejtős) terepen csaknem 130 kilométer/órás sebességet értek el.
A Nevadában megtartott eseményen tucatnyi versenyző vett részt. Járgányaik közös jellemzője, hogy különleges, áramvonalas burkolatot építettek köréjük. A kiváló aerodinamikai mutatójú járműben szinte fekve teker a versenyző, mely pozitúrában állítólag nagyobb erőt lehet kifejteni.
Az idei versenyen ugyan abszolút világrekordot nem értek el, de a biciklik átlagos teljesítménye növekedett, és női világcsúcs is született: az egyik versenyző az 1000 méteres távot 34 másodperc alatt, 106 kilométer/órás átlagsebességgel tette meg. A rekordot egyébként a kanadai Sam Whittingham tartja, aki három éve a Varna Diablo II. nevű, elsőkerék-meghajtású gép nyergében 130,3 kilométer/órás sebességet teljesített. A Varna Diablo tervezője egy bolgár emigráns, George Georgiev, aki eredeti képzettsége szerint szobrász, és nem mérnök. A designnak azonban kulcsszerepe van a jármű sikerében; szélcsatornás vizsgálatok igazolták, hogy a kerékpár burkolatául szolgáló, intuitív úton tervezett, művészi módon kialakított, szénszálas műanyagból készült egyszerű forma milyen hatékonyan csökkenti a légellenállást. A Diablo 2002-ben állította fel a világcsúcsot, és az idén is a tervező egyik konstrukciója vitte el verseny 23 ezer dolláros fődíját.
