Félelmeiknek adtak hangot az Európai Központi Bank (ECB) hivatalnokai azzal kapcsolatban, hogy az eurózóna inflációja jövőre is a célként kitűzött 2 százalék felett marad. Az övezetben szeptemberben az előző év azonos időszakához képest 2,6 százalék volt a fogyasztói árak növekedési üteme: három éve nem állt ilyen magasan e mutató.
Jean-Claude Trichet, az ECB elnöke és Axel Weber, a német Bundesbank vezetője egyaránt nyugtalanságának adott hangot a magas olajárak inflációs hatásaival kapcsolatban. Ennek alapján egyre többen számítanak arra, hogy az ECB kamatemelésre szánja el magát.
A tengerentúlon sem túl rózsás az inflációs helyzet, az Egyesült Államokban a fogyasztói árak szeptemberben 1,2 százalékkal ugrottak meg augusztushoz képest – ott ekkora mértékű emelkedés utoljára 25 éve fordult elő. Alan Greenspan, a Fed nagy tekintélyű kormányzója ugyan folyamatosan riogatja a befektetőket annak hangsúlyozásával, hogy a drága olaj visszavetheti az amerikai GDP kétharmadát adó lakossági keresletet, ám e hét elején tartott beszédében az ez év végén leköszönő monetáris atyaisten nem mulasztotta el azt sem közölni, hogy azért továbbra is aggasztja az infláció emelkedése. Elemzők szerint mindenesetre még legalább egy kamatemelés benne van a Fed paklijában, s ha a korábban megszokott negyed százalékpontos mértéket vesszük alapul, ezzel 4 százalékra növekedne az irányadó ráta.
Az európai infláció legnagyobb hajtóereje az olajár. A fekete arany az idén 47 százalékkal drágult szeptemberig az előző év azonos időszakához képest. Az ECB immár ötödik éve nem képes arra, hogy az „árstabilitásként” definiált 2 százalékot alulról közelítő inflációs szintet képes legyen megvalósítani. Vagy a 2 százalékkal mint küszöbértékkel van baj tehát, vagy az ECB-vel. Az európai jegybank ugyan hitelesség dolgában sokkal jobban áll, mint mondjuk néhány kelet-európai társintézménye, de ez a folyamatos mellélövés mégis nyilván kellemetlenül érinti, nagyon érik egy kamatemelés. Jean-Claude Trichet nem is habozott október 6-án kijelenteni, hogy az ECB bármikor kész kamatot emelni, ha az szükséges.
Az európai pénzpiacok ugyanakkor nem tartják valószínűnek, hogy erre még az idén sor kerülhet. A határidős piacok 2006 első felére árazták be a várt kamatemelést. A kamatemelés időzítésével kapcsolatban ugyanakkor fontos észben tartani: a gyorsuló infláció mellett a jegybank legalább annyira tart attól, hogy a még gyenge lábakon álló, s éppen csak megerősödni látszó európai gazdasági növekedést megfojtja egy korai monetáris szigorítással. Az amerikai gazdasági növekedés az elmúlt 14 év során 13 alkalommal haladta meg az eurózóna tempóját. Ha Európa fel kíván zárkózni a világgazdasági versenyfutásban a tengerentúli szuperhatalomhoz, akkor roppant óvatos, a növekedési szempontokat is erősen figyelembe vevő kamatpolitikát kell folytatnia.
A kontinenstől eltérő gazdasági ciklusú Nagy-Britanniában – amely jelenleg az eurózónánál lényegesen gyorsabb növekedést produkál – nyolc éves csúcsra, 2,5 százalékra szökött fel a szeptemberi infláció az üzemanyag és a szállítási árak megugrása következtében. A szeptemberi adattal a brit infláció immár harmadik hónapja haladja meg a Bank of England (BoE) 2 százalékos célszámát. Maga a bank arra számít, hogy pár hónapig még így is marad a folyamat, majd visszatér a célzónába az infláció.
Aggodalomra azért nincs komoly ok, mert a brit maginfláció továbbra is alacsony maradt. Elemzői várakozások szerint éppen ennek következtében a BoE hamarosan, akár már novemberben mérsékli jelenleg 4,5 százalékon álló irányadó kamatát. A BoE augusztusban két évi szünet után nyúlt ismét a kamatcsökkentés eszközéhez.
Az amerikai és az európai kamatemelési várakozásoknak kellemetlen következményei lehetnek Magyarországra nézve. A jegybank és piaci elemzők egyaránt régóta hangoztatják, hogy a magyar folyó fizetési mérleg hiányát a nemzetközi portfólió tőke magas kockázatvállalási hajlandósága, valamint a viszonylag kedvező – esetünkben nagy – előretekintő reálkamat által vonzott pénz fedezi. A dollár- és az eurókamatok emelkedése, valamint a magyar kamatszint esetleges további csökkenése veszélyezteti azt a hozamelőnyt, amely jelenleg mozgatja a Magyarországra irányuló tőkebeáramlást.
