gyökereznek annál, mint amit Friderikusz Sándor kipakolása, majd eltávolítása sejteni enged. Az ilyesmi nem újdonság a showman karrierjében: korábban mindkét országos kereskedelmi csatorna levette már őt a képernyőről, s nem először rúgja össze a port a köztévével sem. A nagy különbség az, hogy előbbiek nélküle is hozzák a nézettséget, míg a Magyar Televízió közönsége Friderikusz távozásától függetlenül is fogyatkozik.
Egyre kevésbé van ugyanis a szó szoros értelmében vett műsora az MTV-nek, hiszen éppen az alaptevékenységére nem jut már pénze. Ennek egyik oka, hogy az idén sem kapta meg a költségvetési törvényben elkülönített teljes összeget.
Az összesen 25,3 milliárd forintos támogatásból 5,3 milliárdot tesz ki az a pénz, amelyet a kulturális tárca a köztévé archívumának egy részéért adott volna, ám az áprilisban kötelezővé tett tartalékképzés keretében a minisztérium ebből 20 százalékot zárolt. További veszteségként jelenik meg az áfa, amelyet az archívum értékesítése után a Magyar Televíziónak be kell fizetnie, de visszaigényelni már nem tudja. Az elvonás ördögi kört indított el: szegényes lett az őszi műsorterv, emiatt nincs néző, s így nem jönnek a reklámbevételek sem. Pedig az év első felében jól ment a szekér: a megrendelés-állomány tartósan 20 százalékkal a terv, s 45 százalékkal a tavalyi teljesítés felett volt. Most viszont már vissza kell utasítaniuk megrendelőket, mert nem érik el a szükséges nézettséget.
Ha a köztévé a kereskedelmi csatornákhoz hasonló közönségszámot produkálna, akkor is jóval kisebb saját bevételt érne el – a médiatörvényben előírt korlátozások miatt. Ez elvben helyes is, hiszen a köztévé elsődleges feladata nem a bevételszerzés, hanem a társadalmilag fontos információk és a kultúra közvetítése. Éppen e cél érdekében kap állami finanszírozást. S éppen e cél sérül egyre inkább amiatt, hogy a politika nem tudja eldönteni, mit is vár a Magyar Televíziótól: közszolgálatot vagy a mindenkori kormánypolitika kiszolgálását. A gazdálkodás ellehetetlenítése az utóbbi irányában hat.
