Talán el kellene adni a belföldi üzletágat, és kizárólag a terjeszkedésre összpontosítani – méltatlankodott az osztrák Erste-csoport egyik tengerentúli befektetője, miután nem kapott elfogadható magyarázatot egy súlyosnak vélt ellentmondásra. Arra tudniillik, hogy miközben a pénzügyi konglomerátum nyeresége lassan kizárólag Közép- és Kelet-Európában keletkezik, addig eszközeinek négyötöde továbbra is osztrák eredetű. A profitabilitást tekintve ez valóban nem túl egészséges arány – ám ahogyan egy poroszos nevelést kapott, németajkú bankár belesápad a gondolatba, hogy feladja hazai bázisát, éppúgy érthetetlen a sok görcsölés a gyökerekkel meg a nemzeti határokkal az angolszász világból érkezett számára. Ahogyan egy tősgyökeres londoni sem akad fenn azon, hogy az áramot francia, a vizet német tulajdonú cégtől kapja, az amerikait is legfeljebb turisztikai látványosságként érdekli Karintia vagy Tirol. Dollárjait viszont ott szeretné tudni, ahol azok a legtöbbet fialnak: a keleti végeken.
Eladásra váró román bank. Tolonganak érte.
NYERŐTÉR. Az öreg kontinens eme szegélye amúgy is mozgalmas időket él, amit jól mutat a közép- és kelet-európai bankpiac gyorsuló galoppja. Az osztrák Raiffeisen-csoport nemrég publikált tanulmánya szerint a tempót továbbra is a vállalati szektor diktálja, ám a lakossági üzletág is felzárkózóban van. A cégeknek nyújtott hitelállomány bővülésénél gyakorlatilag alapkövetelmény a kétszámjegyű dinamika: a térség átlagában tavaly 15 százalékos gyarapodást regisztráltak, ezen belül Délkelet-Európában 32, a FÁK-országokban 28 százalékon állt a mutató. Összehasonlításképpen: az eurózónában a múlt évben mindössze 5,4 százalékkal nőtt a vállalati hitelállomány. A robbanásszerű fejlődésben kétségtelenül szerepet játszik, hogy a nyugati „hódítók” kezdetben kizárólag a vállalati ügyfelekre utaztak. A lakossági piac felé a kilencvenes évek utolsó éveiben fordult a figyelem. „Ám akkortól módszeresen növeltük erőfeszítéseinket és piaci jelenlétünket” – mondja Herbert Stepic, a Raiffeisen International vezérigazgatója. Mivel azonban ez az üzletág az egész régióban némi késéssel kapcsolódott be a körforgásba, Stepic szerint kimagasló a növekedési potenciálja. A bankár álláspontját támasztja alá annak a szakadéknak a megléte, amely a lakossági hitelek GDP-re vetített arányában mutatkozik Nyugat és Kelet között. A közép- és kelet-európai régióban 12,4 százalék, Délkelet-Európában 11,9, a FÁK-térségben pedig csupán 3,5 százalék ez az arány – szemben az 50 százalékos rátával dicsekvő eurózónával.
Kínai mágnes
Régiónk kavalkádjánál is színesebb a kép, ha tovább távolodunk kelet felé. Kína ugyanis a világ legnagyobbjait is mágnesként vonzza, a Közép-Európában legerősebb, európai szinten inkább csak közepes bankoknak viszont túl nagy falatnak látszik. A brit HSBC tavaly vásárolta meg a kínai Bank of Communication ötödét, a távol-keleti ország legnagyobb bankja, az Industrial & Commercial Bank of China körül pedig – legalábbis a hitelintézet első embere szerint – olyan neves kérők legyeskednek, mint az Allianz, az American Express, a Credit Suisse, a már említett Fortis, illetve a Goldman Sachs. A Deutsche Bank a napokban jelentette be, hogy több mint 100 millió dollárt áldozott 5 százalékos részesedés megszerzésére a negyedik legnagyobb tőzsdén jegyzett kínai hitelintézetben, a Huaxia Bankban. A Bank of Chinában a Royal Bank of Scotland szeretne 10 százalékot a magáénak tudni, a Construction Bank 9 százalékára pedig a Bank of America hajt erősen.
VÉTELI LÁZ. Ami a felvásárlási lehetőségeket illeti, egyes szakértők lázas versenyfutásra számítanak a régió bankjainak megszerzéséért, mivel a lehetséges célpontok fogyóban vannak. Jó példa Románia, ahol a CEC takarékpénztár, illetve a Banca Comerciala Romana (BCR) küszöbön álló privatizációjára tucatnál is több a jelentkező. Az sem véletlen, hogy a német gazdasági lapok a Commerzbank mellett már a Bayerische Landesbankot is hírbe hozták Kelet-Európával, dacára annak, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bank anyacége az elmúlt három évben egyértelműen saját régiójában aktív, külföldi tevékenységeit leépítette. Akadnak persze tamáskodók, akik úgy vélik: sok keleti hitelintézet még csak ezután lép eladósorba, főként politikai okok miatt. „A térség folyamatosan változik, a politikai átalakulások révén egyre több ország pénzügyi szektorában nyílik meg a felvásárlás lehetősége” – fogalmazott a Figyelőnek Gerald Müller, az osztrák Uniqa biztosító akvizíciókért felelős igazgatója.
Jó példa az ukrán bankszektor, amelynek jószerivel közelébe se mentek a külföldi befektetők Leonyid Kucsma elnöklése alatt, Viktor Juscsenko választási győzelmét követően azonban „más lett a leányzók fekvése”. Legutóbb a Raiffeisen-csoport vásárolta meg a mintegy 2 milliárd dolláros mérlegfőösszegével a második legnagyobb ottani hitelintézetnek számító Aval Bankot, miközben az Erste háza tájáról kiszivárgott: az osztrák pénzügyi nagyhatalom az ukrán Osadbank állami pakettjére feni a fogát. Ukrajnát az OTP is vadászmezőnek tekinti, mi több, a legnagyobb hazai hitelintézet elnöke nemrég sejteni engedte, heteken belül bejelentik, melyik ukrán, illetve szerb bankot vásárolják meg. Miközben mind az OTP, mind az Erste nagyon aktív akvizíciós politikát folytat, az sem zárható ki, hogy maguk is céltáblává válnak. David Nangle, az ING elemzője főként a Kelet-Európával még nem próbálkozó „óriásokban” (Deutsche Bank, HSBC) lát potenciális vevőt, ám azt elismeri: a sajátos tulajdonosi háttér – az Ersténél az alapítványi forma, az OTP-nél a szétaprózottság – gátja lehet az esetleges felvásárlásnak.
Akadnak olyan hódítók is, akiknek Ukrajna is túl közel van. A legutóbbi időkben vált kedvelt célponttá az uniós tagságra aspiráló Törökország, ahol az UniCredit – még a HVB-s kalandot megelőzően – megszerezte a hetedik legnagyobb hitelintézetet, a Yapi Kredi Bancasit. Hetekkel később jelentette be az Európa húsz meghatározó pénzügyi intézménye között számon tartott belga Fortis a szintén a felsőházba tartozó Disbank megvételét. A tengerentúliak is aktívak: a General Electricről kiderült, hogy múlt pénteken 1,55 milliárd dollárt is hajlandó megadni a harmadik legnagyobb török bank, a Garanti 25,5 százalékáért.
