Ki építheti fel és működtetheti Magyarország első, magántőke bevonásával megvalósuló büntetés-végrehajtási intézményét – ez volt a tétje annak a határozatnak, amelyet a Közbeszerzési Döntőbizottság a múlt héten hozott meg a tiszalöki börtönberuházással kapcsolatos vitában. Nos, a verdikt augusztus 16-án megszületett ugyan, lapzártánkig mégsem vált ismertté, a testület ugyanis előbb meg akarja várni, hogy az érintettek fellebbeznek-e a döntése ellen.
A történet feltétlenül tanulságos. Tavaly októberében derült ki, hogy az állam az első két börtönt Szombathelyen és Tiszalökön kívánja felépíteni. A szombathelyi létesítményre vonatkozó közbeszerzési eljárás azonban még csupán a tárgyalási szakaszban tart, a tiszalöki pályázatot pedig érvénytelennek nyilvánította a kiíró, azaz a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP). Emiatt ismét csúszott tehát a beruházás, annak ellenére, hogy az áldatlan magyarországi börtönállapotokat – a büntetés-végrehajtási intézetek 130-150 százalékos túlzsúfoltságát – már Brüsszel is számos alkalommal kritizálta.
ÁLLAMI ŐRÖK. A probléma persze korántsem az uniós csatlakozáskor született, ellenkezőleg, évtizedek óta fáj emiatt az egymást követő kormányok feje. Költségvetési források híján azonban esélye sem volt új börtönök építésére, amíg a projekt át nem került a PPP (public private partnership), azaz a magántőke és a közszféra együttműködésében kivitelezendő kategóriába. Az állam természetesen a börtönök esetében az építésen túlmenően csupán a nem hatósági jellegű üzemeltetési feladatokat – étkeztetés, mosatás, a rabok foglalkoztatása – bízza a vállalkozókra, az elítéltek őrzéséről saját maga gondoskodik.
Szombathely mellett az szólt, hogy a honvédség helyi kiképzőközpontja a sorkatonaság megszűntével funkcióját vesztette, és egy átépítés után regionális börtönként szolgálhatna tovább. Ráadásul a városháza becslése szerint a 800 elítéltet és 350 főnyi személyzetet befogadó börtönnel Szombathely így a határőrségi és honvédségi leépítések miatt nehéz helyzetbe került egyenruhások foglalkoztatását is megoldhatná, nem beszélve az iparűzési adóból remélt, Feiszt György alpolgármester szerint mintegy 500 millió forintos pluszbevételről.
Tiszalökön zöldmezős beruházásban gondolkodnak – és a működés megkezdése után a kapcsolódó szolgáltatások révén szintén százmilliós nagyságrendű pluszjövedelemmel számolnak. Kovács Gábor polgármester szerint a város több fa- és fémipari befektetővel tárgyal, akik részben a rabok olcsó munkaereje miatt (nem kell utánuk tb-járulékot fizetni) települnének a városba.
REFERENCIA. A tiszalöki beruházás esetében annak ellenére ismertté vált az utolsó körben állva maradt három pályázó kiléte – és az általuk megjelölt vállalási ár -, hogy az eljárást végül érvénytelenné nyilvánították. A legkedvezőbb ajánlatot a KÉSZ Kft. tette – a Wallis Rt., illetve az OTP Ingatlan Rt. vezette konzorcium előtt -, e társaság célja Morva Gábor szóvivő szerint gyakorlati tapasztalatok hiányában minimális nyereség elérése mellett leginkább a referencia-teremtés lenne. Ezt alátámasztja, hogy míg a börtönprojektet elindító tavaly májusi kormányhatározat jelenértéken számolva évi 1,9 milliárd forintos fix szolgáltatási díjban határozta meg a tizenöt éves futamidő alatt az állam maximális kiadását, a KÉSZ Kft. beérte volna évi mintegy 1,1 milliárd (a másik két ajánlattevő pedig 1,3 milliárd) forinttal.
A legjobban minden bizonnyal az elítéltek járnak az új börtönökkel – ha azok egyszer felépülnek végre. Egyrészt nagyjából 15 százalékkal csökkenhet a jelenlegi zsúfoltság, másrészt az új intézményeknek már az európai normákhoz kell igazodniuk. Egy fogva tartottra 3 négyzetméter szabad területnek kell jutnia, magánzárkák létesülnek, minden cellában lesz tévé, továbbá a börtön területén sportpálya, edzőterem és vallásgyakorlásra alkalmas helyiség.
