Elvonókúra

Valami készülődik; az üzleti élet szereplői körében mozgolódás indult meg a nyáron, azt követően, hogy adótanácsadók egyre több magyar jogszabály EU-konformitását kérdőjelezték meg (részletesen lásd külön). A feszültség érzékelhető, bár a társaságok és a jogi szakértők egyelőre nem szívesen nyilatkoznak a konkrét ügyekről. Futna mindenki a pénze után. A vállalkozások főleg az iparűzési adót kívánják célba venni (Figyelő, 2005/30. szám), viszont érezhetően tartanak attól, hogy ez irányú mozgolódásuk széles nyilvánosságot kapjon.

STRUCCPOLITIKA. E tartózkodás érthető is, hiszen a Pénzügyminisztérium (PM) – kifelé legalábbis – a „nem értjük, mit nem értenek ezen, adót fizetni kell és kész, ha nem így, majd beszedjük másként” álláspontra helyezkedett. Márpedig egy vállalkozás háromszor is meggondolja, mikor és miként száll szembe Dávidként az Állam-Góliáttal. Molnár Albert, a PM politikai államtitkára is úgy összegezte a tárca álláspontját a Figyelőnek, hogy az EU versenyhatóságai a csatlakozási tárgyalások során áttekintették a magyar adórendszert, s az unióval kötött, 2007 végén lejáró egyezség alapján ezen időpontig nem is kell a kérdéssel foglalkozni.

Oszkó Péter, a Deloitte adótanácsadó partnere szerint azonban korántsem ennyire egyszerű a kérdés. A legfőbb ellenérv az, hogy az EU jogrendjének értelmezésére kizárólag az Európai Bíróság jogosult, s e testület hozhat olyan döntést, amely nem egyezik az Európai Bizottság korábbi álláspontjával. Ebben az esetben a tagállam legfeljebb azzal védekezhet, hogy jóhiszeműen járt el, hiszen Brüsszel rábólintott annak idején az adott törvényre.

Bankadó

Magyarországon közvetlen adóként nem csak a társasági adó terheli a bankokat, hanem a bankadó is. A társasági adó nagyjából átvette azokat a kedvezményeket, amelyeket az EU az osztalék adózására előír, viszont a bankadóról szóló törvényben ez nem jelenik meg. A bankadó ellen komoly támadási felület lehet, hogy ha egy bank az adózás előtti eredmény után kíván adózni, nem pedig a kamatkülönbözet után, akkor lényegében le kell adóznia a kapott osztalékot, holott az uniós direktívában az szerepel, hogy a más uniós tagállam leányvállalatától kapott osztalékot vagy be kell számítani az itthoni adóteherbe, vagy mentességet kell biztosítani rá. Az OTP esetében ez például fontos tényező lehet. Adótanácsadók szerint a bankok részéről egyelőre nem merült fel, hogy belekössenek e pontokba. Elképzelhető, hogy úgy terveznek: inkább két évig nem fizetnek osztalékot. Ez persze nem jelenti azt, hogy a külföldi leánybankoknál képződő készpénz ott is marad, legfeljebb nem osztalék formájában áramlik az anyavállalathoz.

Egy vállalkozás vezetőjének – vagy jogi tanácsadójának – azt is gondosan mérlegelnie kell, hogy egyáltalán milyen módon akarja érvényesíteni vélt vagy valós igazát. Aki az áfával kukoricázik, az az adóhatósággal kukoricázik – mondogatják ezzel kapcsolatban az ügyben érdekelt szakemberek. A költségvetés bevételeinek elmaradásaiban az uniós csatlakozás után fájóan nagy szerepe volt az áfával kapcsolatos problémáknak, így érthető, hogy a PM „ökle” – vagyis az adóhatóság – az áfának már az említése hallatán is idegesen „megrándul”.

Adóigazát kereső Dávidunk megteheti azt, hogy befizeti az adót – mondjuk az áfát – és utána bíróságon keresi vélt igazát. Megteheti viszont azt is, hogy mély levegőt vesz, megpörgeti parittyáját, s kapásból az uniós jogot, a neki adott esetben kedvezőbb lehetőséget alkalmazza. A tanácsadók azonban ezt az áfa esetében nagyon nem javasolják, mivel – ellentétben a helyi iparűzési adóval – az áfával kapcsolatos problémákat nehéz olyan módon vitatni, hogy az ne adó-visszaigénylés formáját öltse. Márpedig ebben az esetben az adóhatóság kapásból bírságolhat (és fog is), ha nem ért egyet az adózóval. Érdemes tehát megvárni az Európai Bíróság döntését egy precedens értékű perben, aztán már nyugodtabban lehet próbálkozni. Más a helyzet a helyi iparűzési adóval – és az ez alapján számított innovációs járulékkal. Ez ugyanis kellően bonyolult adónem ahhoz, hogy érdemben lehessen vele az azonnali bírság kockáztatása nélkül a bíróságon vitatkozni.

JOGÉRTELMEZÉS. Éppen ebből adódik, hogy a tanácsadók jobbára az iparűzési adóval kapcsolatos perek garmadájára számítanak ősszel. Ők már csak tudják, hiszen ők adják a perekhez a szükséges jogi információkat és előkészítő munkát. A vállalatok a 2004-es adóbevallásokat 2005. május 31-éig adták be. A nyár elején gyorsabb sebességre kapcsolt az adótörvényekkel kapcsolatos értelmezési munka, s mindez az őszi bírósági szezonban csapódhat le majd perek formájában. A magyar bíróságok az ügyekben jogértelmezési kérelemmel fordulhatnak – s várhatóan fordulnak is – az unió luxemburgi székhelyű bíróságához. A kérelmek várhatóan késő ősszel vagy az év végén jutnak el az Európai Bírósághoz, amelynél az ilyen típusú ügyek átfutási ideje nagyjából két év. Érthető tehát, hogy a PM nem szakad meg az igyekezettől, hogy azonnali törvénymódosításokkal menjen elébe az eljárásoknak. Csak Dávidnak sürgős; Góliát ráér…

Problémás pontok

ÁFABESOROLÁS. A magyar áfatörvény a szolgáltatások esetében a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által készített besorolásokra hivatkozva határozza meg az áfakulcsokat. Az uniós irányelv viszont tartalmi definíciókon keresztül adja meg, hogy mely szolgáltatások áfamentesek, s nem említi azt, hogy a továbbiakban az adott tagállam saját statisztikai besorolása lenne a mérvadó. Ebből jogértelmezési zavar keletkezik, például ami az EU áfairányelvében pénzügyi szolgáltatásként szerepel, az gyakran nagyon távol van attól, amit a KSH annak idején pénzügyi szolgáltatásként határozott meg. Így a vitatott besorolások közé tartozik az ingatlanközvetítés, a használt ingatlanok adásvétele, s néhány hitelszolgáltatás (faktoring, engedményezés, hitelminősítés). Érdekes például a faktoring esete, ahol egy európai bírósági döntés is született, amely kimondja: a faktoring nem áfamentes. Magyarországon viszont a faktoring beletartozik a pénzügyi szolgáltatások statisztikai besorolásába, így áfamentes.

ÁFA ARÁNYOSÍTÁS. Az állami támogatásban részesülők egyik legnagyobb sérelme, hogy az áfatörvény előírja: egy olyan vállalkozás, amely állami támogatásban részesül, nem vonhatja le az összes, egyébként levonható áfát. A le nem vonható részt úgy kell megállapítani, ahogyan a kapott támogatás aránylik az összbevételéhez, márpedig ez adószakértők szerint teljesen ellentétes az áfára vonatkozó EU-irányelvvel. Spanyolországban jelenleg van folyamatban egy per, amelyben szakértők szerint az Európai Bíróság várhatóan kimondja: a direktíva alapján nem lehet korlátozni egy adózó áfalevonási jogát a támogatások alapján, tehát ha egy adózó áfaköteles tevékenységet végez, akkor teljes körűen megilleti a levonási jog. Várható, hogy a spanyol döntés nyomán Magyarországon is felzúdulhatnak az e körbe tartozó, állami támogatásban részesülők. Nem véletlen a PM óvatos válasza: megvárjuk a spanyol döntést a kérdésben.

A TELEFON ÁFÁJA. Az idei adótörvények vitája során nagy vihart kavart a PM javaslata, amely szerint a telefonszolgáltatást terhelő áfából a korábbi 30 százalék helyett 50 százalék vált levonhatatlanná. Adószakértők már akkor figyelmeztettek: a lépés az EU nemtetszését fogja kiváltani. A PM a napokban ismerte be, hogy megkapta az erre vonatkozó felszólítást az uniótól. Karácsony Imréné, a PM helyettes államtitkára szerint valószínűleg az 50 százalék ismét 30 százalékra csökken, azonban a kieső részt beépítik a személyi jövedelemadóba.

SZÁMLA. A számla formai kellékeivel kapcsolatos jogvita aprócska tételnek tűnhet ugyan, valójában azonban roppant érzékenyen érintheti az adóhivatal ellenőrzési tevékenységét. A magyar hatóság ugyanis ellenőrzései során nagyon gyakran a formai kellékekre fókuszál, s ez alapján szab ki bírságot. Az EU kétféle irányelvet bocsátott ki a számlára vonatkozóan, az egyiket a papír alapúra, a másikat az elektronikusra. A papír-direktíva leírja, minek kell szerepelnie a számlán ahhoz, hogy az alkalmas legyen áfa-visszaigénylési célokra. Ez a felsorolás azonban jóval rövidebb, mint a magyar áfatörvény által előírt kellékek. Nagy kérdés, hogy a direktívában szereplő tételeknél lehet-e szigorúbb vagy sem a tagállami szabályozás. Az elektronikus számlákkal kapcsolatos irányelv szintén felsorolja a szükséges kellékeket, majd megemlíti, hogy ennél többet is meg lehet követelni. A vita innen kezdve adott: abból, hogy az elektronikusban szerepel az „ennél többet meg lehet követelni” kitétel, következik-e, hogy a papírban nem.

INNOVÁCIÓS JÁRULÉK. Az innovációs járulékot az iparűzési adó alapján számítják – annak 0,2 százaléka – így, ha gond van az iparűzési adóval, akkor az innovációs járulékkal is gondok lehetnek. A pénzügyi tárca úgy érvel, hogy az innovációs járulék nem adó, mert egy innovációs alap képződik belőle. Az EU jogértelmezése szerint azonban adó az, ami úgynevezett fiskális befizetés, vagyis az államháztartást vagy annak valamelyik alrendszerét finanszírozza. Dániában fordult előtt például, hogy egy munkaerő-piaci hozzájárulás – amelyet persze nem adónak neveztek – nem állta ki az EU jogértelmezési próbáját, s így át is alakították. Az innovációs járulék védhetőségét rontja, hogy azt 2004-ben vezették be, tehát az EU-csatlakozási tárgyalások során Brüsszel egész biztosan nem foglalkozott vele, azaz jogvita esetén az állam nem tudja jóhiszeműségét bizonyítani.

Elvonókúra

Ajánlott videó

Friss

Népszerű

Legyen Ön is milliomos!: a Sipos tesók 5 millió forinttal távoztak, pedig a 10 milliós kérdést is tudták