az egyetemekre és főiskolákra minden bizonnyal keserű szájízt hagynak több ezer fiatalban, függetlenül attól, hogy az idén érettségiztek-e vagy sem. Az igazi választóvonalat ugyanis nem ez húzza meg azok között, akik bekerültek a tudás kapuján, illetve akik kívül rekedtek. A pótfelvételiken már csak azok kapnak esélyt, akik ezt meg is tudják fizetni.
Hamis az az érv, hogy ezúttal valóban csak a legjobbak kerülhettek be az úgynevezett slágerszakokra: azok, akik emelt szintű érettségiket tettek és két felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeztek. A szeptemberi évnyitón a büszkén feszítő kiválasztottak mellett ott állnak majd azok is, akik ugyan jóval kevesebb pontot gyűjtöttek össze, viszont vállalni tudják a térítéses oktatást. Ez egyes orvosi karokon szemeszterenként az egymillió forintot is elérheti.
Ez persze így volt már tavaly és tavalyelőtt is, de talán még soha nem csalódtak ilyen tömegesen azok, akik pontszámaik alapján július végéig úgy érezték, hogy a maximumot hozták ki magukból, ám ez is kevésnek bizonyult. Elbuktak a botrányoktól megriadt Oktatási Minisztérium taktikázásán, azon, hogy a korábbi éveknél gyengébb érettségi tételsorokat állítottak össze, s a ponthatárokat magasabban kellett meghúzni. Akik a tavalyi-tavalyelőtti feladatokból indultak ki, csak normál érettségire mertek vállalkozni – a legtöbbször már ezzel eldőlt a sorsuk az államilag fizetett szakok esetén. A szaktárca és az egyetemek közötti keretszám-bővítési és -szűkítési végjáték nyomán pedig a slágerszakok csillagászati ponthatárai a rendszer további elemein is éreztetik hatásukat. Alapos okkal feltételezhető, hogy az idén minden korábbinál több felkészült, tehetséges fiatal marad hoppon, mert az állami helyekre nem fért be, a fizetős oktatást pedig nem tudja vállalni.
Félrevezető azt állítani, hogy az egyetemi követelmények majd összerendezik a tudásszintet. A jelenlegi finanszírozási rendszerben a felsőoktatási intézményeknek ugyanis elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy a „térítéseseket” ne szórják ki túl nagy arányban a képzés végéig. De a leginkább elgondolkodtató az idei tapasztalatokból az, hogy a baloldali kormány oktatási reformjai nem segítették a kilencvenes évek elején befagyott társadalmi mobilitás oldódását, sőt, minden jel szerint tovább nehezítették a kitörést.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
