Felfelé a lejtőn

Magyarország egyre vonzóbb hely a befektetők számára – mondta egy múlt heti sajtóbeszélgetésen George Herbert Walker, az Egyesült Államok budapesti nagykövete, aki az Ernst &Young átfogó nemzetközi tanulmánya, valamint amerikai üzletemberekkel folytatott személyes beszélgetései alapján jutott erre a megállapításra. Walker nem érti a hazai közéletben tapasztalható pesszimizmust, s azzal sem ért egyet, hogy a statisztikai adatok trendje lefelé mutatna. „Mi éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk” – jegyezte meg.

Mást lát persze a magyar gazdaságból egy nemzetközi multinacionális cég, amely éppen új befektetési terepet keres, s megint mást egy hazai kisvállalkozó, akit beszippantott a körbetartozások gyorsuló spirálja, vagy éppen megkezdett beruházásához várja már több mint fél éve hiába a megnyert uniós támogatást. „Felülről nézve” nem olyan rossz az összkép, ami persze a kkv-szektor napi gondokkal küszködő szereplőit aligha vigasztalja. De a Figyelő Gazdasági Kockázati Indexe, az EcoRisk pillanatnyi állásának ért?kelésekor is abból kell kiindulnunk, hogy az elmúlt évet meglehetősen borúlátó kedéllyel búcsúztattuk. Azt jósoltuk, hogy az idén a konjunkturális kihívások megnőnek, veszélybe kerülhet a pénzügyi alindex további javulása, nyomás nehezedik a munkanélküliségi rátára.

EMELKEDŐ INDEX. Nos, az előrejelzésekből annyi továbbra is igaz, hogy az idei kulcsfeladat az egyensúlyi pozíciók rendbetétele lenne, s ebben nem vártunk lényegi előrelépést – mint ahogyan ilyen nem is érzékelhető. Ám ezzel együtt 2005 nem indult rosszul: az előző negyedévhez képest kissé javult az EcoRisk, az index értéke 52,3 pontra emelkedett. Utoljára 2002 elején volt hasonlóan kedvező az összkép. Magyarország változatlanul közepes gazdasági kockázatú országnak számít (referenciacsoportnak a nyugati típusú, modern kapitalista gazdaságokat tekintve).

A konjunkturális, a pénzügyi, az egyensúlyi és a munkaerő-piaci kockázatokat együttesen vizsgáló EcoRisk összetevői közül elsősorban a pénzügyi és a konjunkturális alindex javult érzékelhetően a tavalyi utolsó negyedévhez képest (vagyis az ilyen típusú kockázatok csökkentek). Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy folyamatos az infláció és a kamatok „lemorzsolódása”, a versenyszférában dolgozók aránya a költségvetésiekkel szemben nő, s szignifikánsan emelkedtek a lakossági megtakarítások.

Az index számítása A részindexek értékét 0-tól 100-ig terjedő skálán számítjuk, a növekvő érték csökkenő kockázatot jelöl. A négy részindex egyforma súllyal szerepel, az alindexeken belül az egyes komponensek súlya szintén azonos. A konkrét skálaérték megállapításánál lehetőség szerint a külsőleg adott referencia-értékeket tekintjük viszonyítási alapnak, ezek hiányában a tapasztalati értékek alapján szakértői becslést alkalmazunk.

„Az idén az infláció tartósan 4 százalék alatti szintje komoly kockázati tényezőtől szabadítja meg a magyar gazdaságot” – emeli ki az első negyedév jellemzői közül Török Zoltán, a Raiffeisen Rt. közgazdásza, aki Bartha Attilával, a Kopint–Datorg Rt., valamint Duronelly Péterrel, a Budapest Alapkezelő Rt. elemzőjével közösen állítja össze negyedévről negyedévre az EcoRisket. Alapjában ennek a markánsan javuló tényezőnek tudható be a konjunktúra alindex emelkedése, mivel mind a gépberuházások, mind pedig a feldolgozóipar területén folytatódott a lassulás, sőt, az utóbbi egyenesen három éve nem látott mélypontra került. A külső környezet pedig változatlan volt az előző negyedévhez képest, az ezt jelző német IFO gazdasági konjunktúramutató stag?ált. A kö­vetkező időszakban sem várható drámai fordulat ezen a téren.
„Az eddig is alacsony pénzügyi kockázat elsősorban a jegybanki kamatcsökkentéseknek köszönhetően mérséklődött tovább” – mutat rá az első három hónap egy másik jellemzőjére Duronelly Péter. Persze ez az alindex a magyar folyamatoktól független, nemzetközi tőkepiaci tendenciák függvényében mozog. Ezek pedig a vizsgált időszakban rendkívül kedvezőek voltak még egy olyan, egyensúlyi problémákkal küzdő ország számára is, mint Magyarország. Duronelly szerint általánosságban elmondható, hogy a forint nemzetközi összehasonlításban „nem túl izgalmas” deviza, ami az ország kockázatait illetően kedvező jelenség. A külföldiek által bi?tokolt magyar államadósság futamideje emelkedett, ami csak részben köszönhető a külföldiek stratégiai befektetéseinek. Másrészt azonban a refinanszírozási kockázatot mérséklő magyar adósságkezelés tudatos és eredményes politikájának a következménye. További kedvező fejlemény, hogy csökkent a hosszú lejáratú, forintban denominált magyar adósság kamatfelára az európai állampapírokhoz képest – bár a különbözet még mindig inkább közepesnek, semmint alacsonynak tekinthető.

FOGLALKOZTATÁS. A másik két alindex közül a munkapiaci kockázat összességében stagnált. A munkanélküliség növekedett ugyan, ezt azonban a verseny- és a közszféra közötti létszámarányok kedvező módosulása ellensúlyozta. A foglalkoztatás jelentősen nőtt a piaci szolgáltatásoknál (különösen az ingatlanügyleteknél, illetve más gazdasági szolgáltatásoknál) és a gépiparban, míg a költségvetéshez tartozó ágazatokban (elsősorban az egészségügyben) csökkent az alkalmazottak létszáma. „Szemben a múlt évet jellemző trenddel, verseny?ársainkhoz képest a bérköltségek ezúttal csak elenyésző mértékben nőttek, miközben a munkapiaci aktivitás nem változott” – érzékel még egy kedvező változást Bartha Attila.

A versenyképességet javító elmozdulások mellett azonban öröklődtek tavalyról a tartós problémák is. Alig javult Magyarország egyensúlyi helyzete, e téren még mindig magas a kockázat. A legfőbb gazdasági rizikót továbbra is az államháztartás nagy hiánya okozza, amely kedvezőtlenebb külső feltételek mellett könnyen a kockázatok újbóli növekedését idézheti elő. A deficit a tavalyi első negyedévi magas értékhez képest is nőtt, s az állami túlköltekezés nyomot hagy a folyó fizetési mérlegben is, amelynek hiánya?kiugró a visegrádi országokkal összevetve.
Szerencsére a működőtőke-beáramlás erőteljes, ennek köszönhetően a külső egyensúlyhiány egy része adósságnövekedés nélkül finanszírozható, még úgy is, hogy a magyarországi vállalatok külföldi befektetései is látványosan emelkednek. „Az egyensúlyi kockázat szerény csökkenése lényegében azért következett be, mert érzékelhetően felgyorsult a lakossági megtakarítások helyreállása (párhuzamosan a hitelfelvétel lassulásával)” – magyarázza a Kopint–Datorg elemzője, hogy az összetevők súlyozása nyomán mégis hogyan javulhatott ez az alindex is. Ennek alakulása ugyanakkor egyértelműen aláhúzza: az egyensúlyi kockázatok érdemi mérséklődéséhez az államháztartási gazdálkodás tartós, strukturális jellegű javulására lenne szükség. Márpedig ennek 2005 első negyedévében sem láttuk jelét.