A pionír

Ugró jaguárt ábrázoló ezüstözött levélnehezék áll Kunos József belvárosi irodájának asztalán. 1998. december 23-án a felesége ajándékozta neki; bement hozzá az irodába, s e szavakkal adta át: „hogy ne emlékezz keserűen erre az esztendőre”. Kunos Józsefnek akkoriban minden oka megvolt erre, hiszen egyetlen állami tenderen sem tudott nyerni.

Januártól fordult a kocka, s a szerencsesorozat egészen 2004-ig tartott. A nehezék egyébként valójában öngyújtó, s ez szimbolizál valamit; a céggel partneri kapcsolatban álló nagyvállalatoknál és minisztériumokban azt szokták mondani: „kérj tüzet a Kunostól, és felvillan az igazság.”

FOGADÁSOK. „Ma betört ablakú Skoda Octavia Combival járok, s azt is meggondolom, hogy igyak-e egy kávét” – panaszkodik jelenlegi helyzetére Kunos József. Azért nem akkora a baj, mint első hallásra gondolná az ember. Ma is aranyozott szélű, míves csészéből issza a kávét, s birtokolt már luxuskocsikat is életében. Szavaiból és beszédstílusából kibontakozik: maga választotta puritán értékelvek szerint él. Az interjú időpontjának megbeszélésekor kiderül, hogy budapesti belvárosi irodájában este hatkor még egy továbbképzést vezényel, és 8-ra majd 9 órára is találkozó van előjegyezve a naptárában. „Én munkaheroinista vagyok; nem morfinista, hanem heroinista, ez kegyetlen jó szó rám” – adja meg a beszélgetés alaphangját, s akik közelről ismerik, igazolhatják az állítását.
A kezdetektől napi 16 órát dolgozik, s mindössze 4-5 órát alszik. Önkéntelenül adódik a kérdés: ilyen tempó mellett hogyan bírja? Mint kiderül, hétvégi horgászattal, ha esik, ha fúj; de ez a hobbi csak 2002-ben lépett be az életébe. Addig valóban „heroinista” hozzáállással végezte a munkáját.

Frissdiplomás jogászként 1987-ben határozta el, hogy a tanácsadói pályára lép. Szülővárosában, Szegeden – amelyet „szerelmének” tekint, s ahová a mai napig rendszeresen hazajár – a volt évfolyamtársai bolondnak nézték. Fogadásokat kötöttek rá, hogy meg fog bukni. Mi az, hogy tanácsadó? Nem tudták értelmezni még jogászkörökben sem. Egyéni vállalkozóként Csepel kerékpárral és egy kis táskával indult első bérelt, mindössze 9 négyzetméteres irodájába, a Tisza Szállóba. Négy év múltán már egy 128 négyzetméteres üzlethelyiségben fogadta az ügyfeleket, s a legnagyobb forgalmat produkáló vidéki tanácsadói irodát tudhatta magáénak. Kereskedelmi banki területtel foglalkozott, lízinggel, hitelkérelmek összeállításával és vállalatok szervezetfejlesztésével. „Gyönyörű időszak volt, a mostanihoz képest keveset dolgoztam, nagyon jól éltem, s kevés emberrel volt problémám” – emlékezik.

KUNOS JÓZSEF • 41 éves, a József Attila Tudományegyetemen 1987-ben szerzett jogi doktori, majd a Budapesti Közgazdasági Egyetemen 1991-ben közgazdasági szakjogász oklevelet. 1992-ben Tokióban volt szakmai gyakorlaton a Blackstone Groupnál, a Nikkonál, a Toshibánál, az Industrial Bank of Japannál. 1993-ban Brüsszelben bejegyzett európai uniós tanácsadó lett. 1997-ben Washingtonban közigazgatási szakértő, 2004-ben Budapesten igazságügyi szakértő. • 1987-től két évig a Szegedi Közlekedési Vállalat jogi előadója, igazgatási és jogi osztályvezetője, 1994-ig kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, 1993-ban a Telkes-vállalatcsoport gazdasági igazgatója, 1994-től az Excellence Rt. tulajdonos- vezérigazgatója. • Nős, öt gyermeke van; a legidősebb 15, a legifjabb 2 esztendős. Hobbija a horgászat, a jazz, a zeneelmélet és az olvasás.

SORSFORDULÓK.

A máról elsőként a politikai pártok közötti barikádharcok jutnak az eszébe. Arról beszél, hogy ő, aki a banki és a vállalati szektor mellett az országban az elsők között szakosodott az önkormányzati, a területfejlesztési és az uniós tanácsadói területre, egyre nehezebben bírja, hogy ciklusonként választanak maguknak a pártok sztártanácsadókat. Bár őt is megkörnyékezték, következetesen „nem”-et mondott a politikai megkeresésekre. Eddig küzdött, de mára belefáradt az állami szférával vívott szélmalomharcba, amely nem vevő a minőségi, magas színvonalú szolgáltatásokra, s főleg nem az átlátható tiszta viszonyok megteremtésére. Példaként az új közbeszerzési törvényt említi, amely nem akceptálja a minőségi szempontokat, mert a kiírások legnagyobb részében a legalacsonyabb árkategória nyer. Az állami szférának az az érdeke, hogy ár alatti vállaláson vigyék el a vállalkozások a projektet. „A játszmának pedig az a vége, hogy használhatatlan anyagok keletkeznek, vagy akik ilyen feltételekkel is vállalják, azok csőd közeli helyzetbe kerülnek” – mondja.

Kunos József – aki iskolát teremtett az állami-önkormányzati szervezeti és folyamatmenedzsment terén, keze alatt mintegy 2000 ma már önállóan tevékenykedő, vagy a nemzeti, illetve a multinacionális cégekhez átigazolt szakértő dolgozott, és összesen körülbelül 3 ezer polgármestert, jegyzőt, önkormányzati és minisztériumi tisztviselőt tanított különféle kurzusokon – most az átmeneti visszavonuláson töri a fejét. Saját értékelése szerint két évvel ezelőtt, 2003-ra érkezett el a csúcsra, s amit „tehetséges vidéki gyerekként elérhetett”, azt elérte.

Interjú közben cigarettára gyújt, elsétál a falra kiakasztott négy példakép – Churchill, Thatcher, De Gaulle és Kennedy – fotója előtt, majd kitárja az ablakot. Kinn zuhog az eső, benn egy céltudatos üzletember azt mondja: sorsfordulóhoz ért az élete. A váltásnál arra épít, amit az elmúlt évtizedben felhalmozott a fejében és a szívében.

Cége – az Excellence Rt. – története 1994-ben kezdődik, ekkor vásárolta meg azt Telkes József vezetési tanácsadótól. Az akkor már országosan ismert fejvadász hívására 1993-ban érkezett Szegedről a fővárosba, s lett a Telkes-vállalatcsoport gazdasági igazgatója. Mint visszaemlékszik, egy éjszakai rádióműsorban szerepelt a fejvadász, Kunos pedig, aki hallgatta, betelefonált, hogy elmondja a véleményét, így figyelt fel rá Telkes József. Egy év együttműködés után azonban Telkes eladta vállalatait, s a könyveléssel foglalkozó Excellence Rt.-t Kunosnak ajánlotta fel megvételre. „Minden pénzem ráment az üzletre”- mondja, s ez a tény még nagyobb jelentőséggel bír, miután arról számol be, hogy az Excellence Rt. első tranzakcióján 50 millió forintot bukott. „Két lehetőségem volt: egy Schmith & Wesson típusú fegyver, nem viccelek, a másik, hogy önmagamban, senki másban bízva, elinduljak” – mondja. S ekkor döntött.

Újsághirdetésben olvasta, hogy adós- és bankkonszolidációs tanácsadót keres a K&H Bank; pályázott, s az Excellence Rt. a pénzintézet partnere lett. A profilját már akkor bővítette uniós tanácsadással, Kunos ugyanis még 1993-ban megszerezte az EU-szakértői és -tanácsadói címet Brüsszelben, s ezt a személyi jogát áthozta az rt.-re is. „Akkor engem itt a fővárosban idiótának néztek: európai uniós tanácsadás 1993-ban – csodálkoztak, olyan távolinak tűnt a csatlakozás időpontja.” Az rt. az elmúlt 11 évben négy üzletágra koncentrált, a vállalati és bankszektorra, az önkormányzatokra, a területfejlesztési projektekre, valamint az uniós tanácsadásra. Cége ebben az időszakban tizenkétszeresére növelte az árbevételét, s megtízszerezte az ügyfélkörét.

Kiugró állomás az életében a Várnagy Tamással való találkozás. Ő hívta fel a figyelmét arra – még 1994-ben – hogy az önkormányzatok a csőd szélén táncolnak, elkerülhetetlen, hogy valamiféle modell alapján racionalizálják a gazdálkodásukat. Várnagy Tamással és négy másik kollégájával Kunos dolgozta ki a zéró bázisú szimulációs modellt, az önkormányzati kincstár modellt, amelyet Válság és megoldás címmel 1996-ban könyv formájában is piacra dobtak. Az önkormányzati átszervezési modell iránt óriási volt az érdeklődés, Tokajban ki is próbálták. Kuncze Gábor akkori belügyminiszter is leutazott megnézni, s csodálkozott, hogy ilyet lehet csinálni. Kunos és csapatának neve ekkoriban vált közismertté, kézről kézre adták őket a települések, úgy nevezték őket: a Fiúk. „Nem kellett nekünk marketing, jót csináltunk, fiatalok, vidámak voltunk, respektünk volt” – emlékezik, s mint mondja, egyszer csak azt vette észre, hogy a több száz milliárdos költségvetésű fővárosi önkormányzatot világítja át Demszky Gábornak és Atkári Jánosnak. A Miniszterelnöki Hivatal kapuit azonban 2001-ig nem tudta bevenni. A szaktárcák közül elsőként a Külügyminisztérium foglalkoztatta tanácsadóként, majd sorra jöttek az ágazati megbízások. Ma egyidejűleg dolgozik a Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak, a Kolbert István nevével fémjelzett területfejlesztési hivatalnak, valamint a Magyar Nemzeti Banknak.

REFORM. Ő maga nem mondja ki – talán még magának sem vallotta be -, de az, hogy felmerült benne a váltás gondolata, egy informatikai fejlesztés következménye. A Matrex névre keresztelt uniós programja, amely a pályázatok benyújtásától a projekt végrehajtását követő záró auditig a teljes folyamatot felöleli, s egyaránt alkalmazható az állami, a civil és a versenyszférában, különben zseniális, de Kunos sikertelennek minősíti. Ugyanis ez a „találmánya” is évekkel a piac előtt jár, s nincs rá kereslet. Majd ha kirobban egy-két botrány az uniós projektek nem megfelelő végrehajtása miatt, az ő cégének is felvirradhat a napja. A vezérigazgató azonban nem akar várni. Ő, aki magát beindító menedzsernek, pionírnak tartja, s igyekezett mindig olyan területeken megvetni a lábát, ahová nem tódultak be a versenytársak, ismét új modellen dolgozik. Szakpolitikai nézőpontból dolgoz ki programot arról, miként kell megreformálni a gazdaság és a társadalom különböző szegmenseit, s a reformot, hogy ne csak elméleti legyen, egy vidéki városban meg is valósítja. Hogy „fáklyaként világítson”, mint annak idején Tokaj tette…