Bármely politikai oldalon egyetértésre találhat, hogy a fejlett országok gazdaságaival foglalkozó szervezet értékelése szerint a kormányzat pénzügyi gazdálkodásának egészségesebbé tétele, illetve a monetáris unióhoz történő, 2010-re tervezett csatlakozással kapcsolatos makrogazdasági házi feladat sikeres megoldása a legsürgetőbb feladat Magyarország számára. Az OECD szakértője, Val Koromzay szerint a tervezett csatlakozási dátum reális, de további határozott lépésekre van szükség. Megjegyezte, hogy a jegybanknak és a pénzügyi tárcának nem kell feltétlenül szeretnie egymást, de a piac számára világossá kell tenniük, hogy elvégzik a dolgukat.
Hagyományosan diplomatikus a szervezet, amikor jelzi, hogy pozitívnak tartja a növekedési szerkezet közelmúltbeli kedvező változását. A 100 lépés programot egy újabb reformkezdeményezésnek tekintik, de az euró bevezetéséhez kapcsolódó feladatokra és a munkaerő-piaci viszonyok javítására még több figyelmet kellene szerintük fordítani. Utóbbi esetében olyan régi-régi problémákat emlegetnek a külföldi szakértők, mint a szakképzés és a munkaerő-piaci igények összehangolása, a munkaerő mobilitásának, illetve a szakképzés színvonalának javítása. Az adóterhek csökkentésénél jobban törekedni kellett volna arra, hogy a minimálbér feletti fizetéseknél az adókulcsok mérséklődjenek. Az OECD szerint az előnyugdíjazások rendszerének kialakítása és működése nem indokolt, emiatt azt meg kellene szüntetni. Ehelyett a rendszert a létező társadalmi-gazdasági viszonyokhoz kell igazítani.
Csupa olyan feladat, ami az elmúlt másfél évtizedben rendszeresen visszaköszön a gazdaságpolitikai koncepciókban. A valóságban azonban az a helyzet, hogy a magyar gazdaságtól elvárt magasabb hozzáadott értékhez egyre nehezebb jól képzett szakmunkásokat találni az országban. Pedig a gazdasági szerkezetváltásnak az OECD szerint is ebbe az irányba kellene elmozdulnia, miután a bérversenyben kezdjük elveszíteni előnyünket.
A gazdaságpolitika hitelességének visszaszerzéséhez, ezeknek a régi céloknak a megvalósítása mellett, a nemzetközi szervezet szerint fontos az idei deficitcélok teljesítése is. Nyomatékkal ajánlják a költségvetési tervezéskor a konzervatív becslések alkalmazását, amelyek jobban tükrözik a gazdasági aktivitás, valamint a kiadások és bevételek alakulását. Az inflációs célokat meghatározott, fix számú negyedévre kellene meghatározni. Emellett a Monetáris Tanács személyi változásainál törekedni kell a kevésbé radikális változásokra. A Pénzügyminisztérium, ha átláthatóbban és jobban kommunikálná a költségvetési helyzet alakulását, akkor az MNB számára is lehetővé válna, hogy az inflációs jelentésben újragondolja a költségvetési prognózisait – véli az OECD. Mindezek mellett pedig, ismét csak megjelenik a régi javaslat, miszerint a terven felüli bevételeket az adósságcsökkentésre, és nem a kiadások növelésére kellene fordítani. Kérdés, hogy reális-e ilyet kérni választások előtt a hivatalban lévő kormánytól.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
