Nagy hátrányuk az elektromosságot termelő napelemeknek, hogy rosszkor és rossz helyen működnek igazán megfelelően: nappal, amikor értelemszerűen kevesebb energiára van szükség, és ott, ahol kevesen laknak, például a sivatagokban. A napenergiával kapcsolatos fejlesztések jó része ezért az energia tárolására és szállítására vonatkozó fejlesztésekre koncentrál. Svájci mérnökök most a természetben előforduló cinkércből könnyen kinyerhető cink-oxidból készítettek a napfényt tartósító elemet: ezt az anyagot egy 1200 fokot előállító napreaktorban fémcinkké alakítják, amely aztán cink-levegő elemekben áramot szolgáltathat.
A cink-levegő akkumulátorok már régóta ismeretesek. Különlegességük, hogy a lítium-ion, vagy nikkel-kadmium elemekkel szemben nem zárt rendszerben működnek, hiszen az energiatermelő reakcióhoz a levegő oxigénjére van szükség. A folyamat során pedig cink-oxid termelődik, ami a naperőművekben újra fémcinkké alakítható.
A svájci kutatók egy 300 kilowattos, száz háztartás szükségletét kielégítő naperőművet építettek Izraelben. A magas hőmérsékletű napreaktorral ebben óránként öt kilogramm fémcinket gyártottak, és így a napelemek felületére érkező energia 30 százalékát hasznosították. Az egyébként figyelemre méltó hatékonyságot sajnos rontja, hogy a cinket el kell szállítani a felhasználás helyére. Egy nagy kiterjedésű cinkgyár megvalósítása esetén azonban a számítások szerint bizonyos alkalmazásokra versenyképes lehet az ily módon tartósított energia.
