Eheti borunk komponistája roppant eredeti egyén. Ama nagy dilettánsok távoli rokona ő, akik új nézőpontokból értelmezik át a dolgokat, eredetit és nagyot alkotnak. A dilettánst nem félreérteni, könyörgök. Az olyasféle öntörvényű ősbölényekre gondolok, mint Cézanne, aki nem tudott rendesen rajzolni, mégis új paradigmát hozott a piktúrába.
Bukolyi László a számítástechnika világában szerzett vagyonától az egri Nagy Eged oldalában igyekszik megszabadulni. (40 hektár, 20 termő, 10 ezer tőke/hektár, már 5 ezer is jónak számít, kadar, portugieser, merlot, kékfrankos, syrah, pinot blanc, chardonnay. Buttler egri várkapitány volt a XVII. század végén.) A borok hihetetlen alacsony terhelésű tőkékről csorognak le (pinot blanc: hektáronként 38 mázsa, már 50 is jónak számít). A 2003-as borok 14-16 százalékosak, főbe lőnek, súlyosak, koncentráltak, minden paraméterük magas.
 |
 |
|
|
A Nagy Eged Magyarország egyik grand cru-je, legjobb dűlője. Bukolyi vagy félmilliárdot gyömöszölt a látványnak sem utolsó ültetvényekbe, az 500 méter magasba emelkedő teraszokba, tabula rasát csinált, nem egy lacafacázó típus. Ő a vincellér és a pincellér, a szőlész és a borász, jóllehet számítástechnikai szakmérnök. Saját maga végez minden munkát, ami különben nem egészséges, a jó menedzser delegálja, amit lehet. Az ültetvény az első, azaz a jó alapanyag, vallja Bukolyi, a második a hordóművészet. Borait nem préseli, csak csömöszöli (csömöszkölés, csomoszolás, muszkolás, dürückölés, azaz a héján erjedő vörös folytonos buzerálása, a törkölynek a folyadék felszíne alá gyömöszölése avégett, hogy a színanyag jobban kioldódjon és a bor nehogy megecetesedjen). Eljárása kicsit a tokaji esencia készítésére emlékeztet (amikor a kádba gyűjtött aszúszemekből a gravitáció hatására magától préselődik ki a lé). Ölég költséges szerintem így bort készíteni, de a borok zseniálisak. A fehérek színe zöldesarany, a vörösök feketék. Bukolyi magát outsider kényszerborásznak nevezi, de igazából imádja, amit csinál. Hangsúlyozza, hogy nem ért hozzá, de ez csak afféle modorosság. Ars poeticája szimpatikus: hagyni kell a bort, nem kell annyit serénykedni, megcsinálja az magát. A bor ügyében 1997/1998-ban van szatorija (megvilágosodása), amikor is Gál Tibornál kóstol valami jót, és ráébred, hogy ezt szeretné csinálni. A Bikavér 2003 rőtből feketébe hajló, kerek illatú, visszafogott barrik támogatta, nagyon telt testű bor, fanyar, élénk savakkal. Telt, mégis innivaló ital. Tokajis, lágy faktúra, finom tannin. Gyönyörű, elegáns címke, melyen Braille írással is ott a bor neve, hogy vakon is megtaláljuk a legjobb palackot.
