szinte észrevétlen maradt a hét elején, pedig ennél szebben nem is ünnepelhette volna 15 éves születésnapját a magyar piac. Márciusban másfél éves stabil emelkedés ért véget azzal, hogy a növekedés meredeksége egyre csak nőtt, majd elérkezett a törvényszerű korrekció. Május közepén úgy tűnt, a vevők nagy ívben kerülik a parkettet, ma viszont ismét soha nem látott szintre jutott a BUX. A magyarázat azonban csak részben ugyanaz, mint március elején.
A pénzáramlás (a flow) iránya ismét nekünk dolgozik. A feltörekvő piacok kockázati prémiuma az áprilisi megingás után ismét csökken, a budapesti tőzsdei trendet meghatározó befektetési alapokba május közepe óta újra érkeznek friss pénzek. Az alapkezelők azonban a helyzet változásával párhuzamosan módosították kedvenc papírjaik listáját: a dollár erősödése a Richtert, az olajár ismételt elszállása a Molt tette vonzóvá számukra. E két papír történelmi csúcsai húzzák ma a BUX-ot, míg a korábbi ász OTP ezúttal lemaradt – jól érzi azért magát, de nem történt vele semmi rendkívüli.
Mázli? Részben lehet, de a kép azért ennél árnyaltabb. Az amerikai kötvényhozamok látványos süllyedése, valamint az országtól teljesen független pénzáramlás, a dollár- és olajhatás nélkül az index ma jóval lejjebb lenne. Azon már lehet vitatkozni, hogy segített-e a jegybank utóbbi két kamatcsökkentése. A Richter vezetésének kitűnő tavalyi húzása viszont szinte biztosan felhajtóerőt gyakorolt: a rendkívüli tavalyi dollárgyengülés után 2005-re már nem kötöttek fedezeti ügyleteket. Ezzel tavaly mérsékelték a gyengülő dollár okozta árbevétel-kiesést, az idén viszont élvezi a cég a számára rendkívül kedvező devizaár-változást.
Van azonban még egy fontos hasonlóság a márciusi és a mostani BUX-csúcs között. A részvények vásárlóit ugyanis a várható kitűnő cégprofitok motiválják. Gazdaságpolitikával nem foglalkoznak, a makrohelyzetet pedig elviselik. Szerencsére.
