Hétfőn folytatta az alapkamat-csökkentés hónapról hónapra követett politikáját a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Ezúttal 25 bázisponttal – 7,25 százalékra – vágott, annak dacára, hogy a forint a múlt héttől folyamatosan gyengült, és árfolyama az euróval szemben e hét elején már a 253-as határt is átlépte. A piac nem kalkulált a kamatvágással, hiszen az állampapírhozamok hetek óta nem csökkentek sem a hosszú, sem a rövid lejáratokon.
Az MNB ezúttal, központi banki szerepének megfelelően, a makrogazdasági folyamatokat, ezen belül is a várható infláció alakulását mérlegelte. A mégoly kis mértékű kamatvágással demonstrálta: az infláció mérséklődése folytatódik. Ebben is ellentétes álláspontra helyezkedett a Reutersnek nyilatkozó elemzőkkel, akik lerontották prognózisaikat az áprilisban valamelyest romló inflációs adat miatt (a negyedik hónapban 3,9 százalékkal haladták meg a fogyasztói árak az egy évvel korábbiakat, szemben a februári 3,2, illetve a márciusi 3,5 százalékkal).
  |
A jegybank legújabb inflációs jelentésében – kisebb lépésekben bár, de folytatva a februári radikális módosításokat (Figyelő, 2005/8. szám) – az idei decemberi inflációt 3,6 helyett 3,3 százalékra, a 2006. végi drágulást 3,4 helyett 3,2 százalékra becsüli. A 2005-ös évi átlagos inflációra vonatkozó jegybanki előrejelzés 3,4-ről 3,3-ra, 2006 esetében pedig 3,8-ról 3,4 százalékra módosult. Összehasonlításul: az idei költségvetés 4,5 százalékos drágulás feltételezésével készült, majd április elején a Pénzügyminisztérium (PM) ezt az előrejelzést 3,5-4,0 százalékra vitte le.
Az MNB szerint immár nemcsak a külkereskedelembe kerülő termékek drágulnak kismértékben, hanem a hazai szolgáltatások is. Vagyis úgy látják: az áremelkedés mérséklődése általánossá vált, az éles hazai versenynek köszönhetően. Egyre szélesebb körű a béralkalmazkodás a kisebb mértékű áremelkedéshez. Megindult a létszámcsökkenés az állami szektorban. A háztartások fogyasztásának növekedése szerényebb, mint az utóbbi években bármikor. A fizetési mérleg némi javulására számíthatunk: miután a tavalyi folyó hiány a GDP 8,9 százalékát tette ki, az idén 8,6, jövőre pedig 8,2 százalékra csökkenhet ez a mutató. A múlt héten oly nagy port kavart „előzetes” Ecostat-becsléssel szemben, amely szerint az idén mindössze 3 százalékos GDP-növekedés várható, az MNB 2005-re 3,5, 2006-ra pedig 3,6 százalékos gyarapodást lát reálisnak (bár a 2004. évi szökőnap hatása az idei ütemet 3,3 százalékra mérsékelheti).
A forint gyengülése miatt nyilván lehetett tartani attól, hogy a kamatvágás további lökésszerű leértékelődést válthat ki. Ám hogy mennyire áll fenn ilyen veszély, az dönti el, vajon a pénzpiacot a hazai vagy a nemzetközi folyamatok megítélése befolyásolja-e inkább. A múlt hét elején még arról szóltak a pletykák, hogy a Standard & Poor’s, valamint a Fitch hitelminősítő cégek a magyar adósság besorolásának lerontását latolgatják, vagyis a gazdaság rossz megítélésére terelődött a gyanú. Ám hamar bebizonyosodott: a forint gyengülése globális folyamatokkal, elsősorban a dollár erősödésével magyarázható. A két hete még eurónként 1,28, sőt 1,29 fölött járó dollár a múlt hét végére 1,255 körül kezdett mozogni. Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke sűrű nyilatkozataival próbálta eloszlatni a még meglevő félelmeket az amerikai monetáris politikai szigor esetleges fokozásától. Például a francia GDP várttól elmaradó első negyedévi növekedése (az, hogy Európa második legnagyobb gazdasága csak 0,2 százalékkal gyarapodott a 0,5 százalékos elemzői konszenzussal szemben) Greenspan szerint az európai gazdaság gyengeségét mutatja. Kedvező hatást keltett az Egyesült Államokban, hogy világossá vált: a viszonylag magas infláció egyetlen tényezővel, az energia, az üzemanyagok drágulásával magyarázható, miközben a maginfláció mérséklődött. Az a múlt hét eleji információ is erősítette a dollárt, hogy márciusban 2003 októbere óta a legalacsonyabb szintre süllyedt az Amerikába áramló portfóliótőke értéke.
A globális mozgások uralmát bizonyítja, hogy a közép- és kelet-európai országok valutáinak árfolyama teljesen párhuzamosan kezdett mozogni (lásd a grafikont). Ez persze nem jelenti azt, hogy minden rendben lenne a magyar fundamentumok körül. A leggyengébb pont továbbra is a költségvetés. Az első négy hónapban 710 milliárd forintnyi pénzforgalmi deficit halmozódott fel az államháztartásban, ami a teljes évre engedélyezett összegnek máris több mint 69 százalékára rúg. A teljes év pénzforgalmi hiányát a kormány a GDP 4,6 százalékára taksálja, ezzel szemben az MNB 5,6 százalékot prognosztizál, sőt, ez a jegybanki szakértők szerint – az államháztartásból kiszervezett beruházások folytán – valójában 8,6 százalékos deficitet takar.
