Hazai rekordok
Munkácsy: Poros út I. – 220 M Ft – Mű-Terem
Munkácsy: A baba látogatói – 160 M Ft – Mű-Terem
Gulácsy: Régi instrumentumon játszó hölgy – 95 M Ft – Mű-Terem
Gulácsy: Nakonxipánban hull a hó – 80 M Ft – Kieselbach
Munkácsy: Két család – 75 M Ft – Mű-Terem
Szinyei Merse: Parkban – 70 M Ft – Kieselbach
Vaszary: Dinnyés csendélet – 60 M Ft – Mű-Terem
Munkácsy: Dűlő szénásszekér – 60 M Ft – Mű-Terem
Rippl-Rónai: Sárga zongoraszoba – 58 M – Kieselbach
Rippl-Rónai: Menetelő francia katonák – 55 M Ft – Mű-Terem
(Forrás: Mű-Terem Galéria)
Csók helyett Farkast vagy Perlrottot
Nem véletlen, hogy Saphier Dezső, a műkereskedők szövetségének alelnöke is úgy látja, hogy a piacon továbbra is a folklorisztikus témákat feldolgozó művészek mennek kevésbé jól, így a hatvanas-hetvenes évekkel ellentétben ma már Glatz Oszkár vagy Csók István festményei nem túlzottan kelendőek. Glatz képei a pár százezres és a milliós nagyságrend alsó határán mozognak, Csók valamivel többet ér, de ritkán kerülnek elő manapság művei. Most például a Mű-Terem Galériánál tűnt fel egy virágcsendélet e szerzőtől, és 2,8 millió forintig jutott a licit során. (Igaz: egy 2004. áprilisi Kieselbach-aukción viszont A Tavasz ébredése 10 millióról indulva végül 34 millióért kelt el.)
Most például Perlrott Csaba Vilmos képeibe érdemes fektetniük a pénzüket a vásárlóknak – legalábbis Saphier szerint. Szintén ajánlja Saphier Farkas István képeit. (Az 1944-ben Auschwitzban elhunyt művészről kevesen tudják, hogy a Singer és Wolfner könyvkiadó tulajdonosa és első számú menedzsere is volt a két világháború között.) Farkas István műveinek értékét fokozza, hogy nemrégiben gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből a Vármúzeumban, a Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozó intézményben. A tárlat május 9-éig volt nyitva, de ez az időszak éppen egybeesett a Kieselbach-aukcióval, ahol rendkívül magas áron, 18 millió forintért kelt el Farkas egyik festménye.
Saphier szerint a kiállítások egyébként is felhajtják a festmények értékét, így a Nemzeti Galériában most is látható Munkácsy-tárlat alighanem hozzájárulhat a híres festő képeinek további áremelkedéséhez. Munkácsy képei már így is elérik a több tízmilliós, sőt a százmilliós leütési árakat aukciókon, tehát nagyságrendi ugrásra nem lehet számítani, értéknövekedésre azonban igen. (A magyar aukciós ranglistát egyébként két Munkácsy-kép vezeti 220 és 160 milliós leütési árral a Mű-Terem Galériánál.)
Egyetért Saphierral Kieselbach Tamás, az egyik legnagyobb hazai aukciósház vezetője is. A galériás azt hangsúlyozta, hogy Perlrott annak ellenére futott fel a műkereskedelmi piacon, hogy rendes monográfia az utóbbi évtizedekben meg sem jelent róla. Perlrottról és a Fauve-ok (Vadak) magyarországi követőiről amúgy is kevés az információ, s akik e körből ismertek hazánkban, azok is sokszor más korszakbeli teljesítményükért kerülnek bele a művészeti albumokba, művészettörténeti elemzésekbe. Kieselbach úgy tudja, hamarosan készül egy nagyobb munka e festőkről, de a könyvkiadásnak, illetve az alkotók gyűjteményes kiállításának szervezése kissé elmaradt az előzetes tervektől. (Perlrott egyik képe 23 milliós leütési árat ért el a májusi Kieselbach-aukción, ami kimagaslóan jó eredménynek számít.)
Kieselbach hangsúlyozta, hogy a nagy festők nagy életművei mindig kapósak maradnak, de például egy kisebb mester kiemelkedő alkotása szintén jó árakat érhet el. Nem tudni, hogy Kieselbach pontosan mire gondolt ez utóbbi megjegyzés kapcsán, de a május eleji aukcióján például Tornai Gyula egyik Marokkóban készült festménye (Az uralkodó ajándékai) 22 milliós leütési árat ért el, ami kivételesen magasnak számít. Kieselbach név szerint is megemlítette viszont Paál Lászlót, akinek egyik festménye, a Barbizoni táj 15-ről indulva 42 millió forintért kelt el aukcióján, és a legértékesebb tételként került új tulajdonoshoz. A Mű-Terem Galériának szintén a napokban megrendezett aukcióján Paál egy másik képe – a Szélfútta fák – 24 millióig jutott.
Kieselbach azt is elmondta a FigyelőNetnek, hogy véleménye szerint még mindig alulértékelt néhány igen kvalitásos magyar alkotó. Így például Nagy István és Tóth Menyhért festményei már súrolják a milliós árakat, viszont az igazi áttörést még mindig nem mondhatjuk el róluk. Kieselbach szerint a befektetőknek ezért érdemes e két művész alkotásait vásárolniuk, nagy tartalékok vannak ugyanis az ő képeikben invesztíciós szempontból.
Kicsi, de értékes
Érdekes szempontra hívja fel a figyelmet Kaszás Gábor, a Mű-Terem Galéria munkatársa, aki legutóbbi aukciójuk leütési árai közül nem is az újságírók által sokat emlegetett, 55 millióért elkelt Rippl-Rónai-képet (Menetelő francia katonák) emelte ki, hanem azon Vaszary-, Márffy-, Egry-műveket, amelyek nem túl nagy méretűek – 30×40 centisek többnyire – és középkategóriásnak számítanának árban. Ezek az 1-2 millióról induló tételek rendkívül nagy áremelkedést értek el a Mű-Teremnél, nem volt ritka, hogy 15-20 licit is elhangzott egy-egy ilyen tételre az aukción, s így 3-4 milliós leütési árat, több száz százalékos értéknövekedést regisztrálhattak e tárgyak beadói. Kaszás ugyancsak nagyon fontosnak tartotta, hogy olyan alkotók, mint Szobotka Imre (1890-1961) és Patkó Károly egy-egy főbb műve szintén kiemelkedő áron kelt el május aukciójukon. Patkónak két képe is 13 millióig jutott, míg Szobotka alkotása 28 milliót ért meg vevőjének.
A Szobotka-műről, a „Csendélet az asztalon”-ról el kell mondani, hogy 1913-14-ben készült, vagyis az alkotó kubista korszakában. A nem túlzottan nagy méretű olaj/vászon-kép (38×45,5 cm) hitelességét emelte, hogy a proveniencia szerint 1996-ig a művész lányának tulajdonában volt. A mű kikiáltási ára 12 millió forint volt, innen ugrott a hazai kubizmus egyik fontos alkotása egészen 28 millióra.
