Este a hazatérő házigazdát lakása hangos szóval üdvözli, magától felkapcsolja a világítást, elindítja a fűtést vagy a légkondit, esetleg felteszi kedvenc lemezét, s beszámol róla, merre jár a többi családtag, és átadja üzeneteiket. Mint a mesében. A Microsoft redmondi központjában felépített modellház azt kísérli meg bemutatni, milyen lesz otthonunk pár év múlva a technológiai innovációknak köszönhetően. A cég a ház kialakításánál többek között hang- és arcfelismerő szoftvereket, rádiófrekvenciás azonosítókat (RFID), online multimédiatárat és smartkártya-olvasó berendezéseket használt fel vezeték nélküli alkalmazásban. A digitális háznak már a bejárata is rendhagyó: kívülről nem látszik a kapun semmilyen zár, a jogosultsággal rendelkezők azonban tenyerük megfelelő helyre illesztésével oldhatják fel a biometrikus védelmet.
A nappaliban az óriásképernyős házimozin kedvünk szerint megnézhetünk egy filmet a multimédiatárból, meghallgathatunk egy koncertet, de a családi fotóalbumot is „lapozgathatjuk”. A gép érzékeli, ha a kiskorú családtag akar 18 éven felülieknek szánt filmet megnézni, és ezt nem engedélyezi. A nagyméretben élvezhető számítógépes játékok új dimenziót nyernek: nemcsak a gombokat nyomogathatjuk, de interaktívan bekapcsolódhatunk a mesébe, a továbbhaladás feltételeként kisebb feladatokat oldva meg digitális fényképezőgéppel vagy tábla PC-vel.
A Microsoft-otthonban nemcsak szórakozhat, de akár dolgozhat is a lakója: ha nem akar beautózni munkahelyére, a smartkártya-olvasó segítségével a nappaliból laptopjával a vállalati intraneten teremhet, és hozzáférhet az aktákhoz. A csodaház szobája érzékeli, mit művel éppen a lakója, s a fény erejét vagy éppen színét a szerint módosítja, hogy olvasni, tévézni vagy beszélgetni szándékozik-e.
A digitálisan cseperedő kisgyermek számítógépbe oltott rajztáblája meg is őrzi első zsengéit. Elalvás előtt a papa vagy a mama elektronikával megtámogatott mesekönyvből olvashat fel a kisdednek. A mesében megjelenő napszakok, tájak a gyerekszoba falán jelennek meg, s a történet szerint felhangzik a kakaskukorékolás vagy mennydörgés. A varázslat azonban csak a szülő jelenlétében működik.
A digitális otthonban egyébként a legtöbb fal, sőt akár a bútorok, szobadíszek felülete is kivetítővé változhat, ha a megfelelő elektronikus tartalmak érik. A valós és digitális világ érdekes találkozása figyelhető meg a családi faliújságon. Ennek segítségével például egy hagyományos szöveget, de elektronikus tartalmakat is hordozó meghívót kitűzve azonnal visszajelezhetünk: el akarunk-e menni a partira. Igenlő válasz esetén a faliújság beilleszti az eseményt határidőnaplónkba, emlékeztet az ajándékvásárlásra és segít bébiszittert hívni az estére. Ha pedig a pizzafutár reklám-mágnesét tűzzük ki a táblára, az mindig kivetíti az aktuális kedvezményes ajánlatot. A főzés is egyszerűbbé válik a gondolatolvasó konyhában. Az élelmiszerek csomagolásán levő RFID-azonosítót a mikró leolvassa, és „magától” tudja, mennyi ideig milyen hőfokon kell melegíteni az adott ételt. Az intelligens munkalapba rejtett szkenner érzékeli, milyen alapanyagokat helyeztünk rá, és felkínálja – egy projektorral a munkalapra vetítve – az azokból elkészíthető fogások receptjét, s azt is jelzi, melyikhez hiányoznak a szükséges hozzávalók a kamrából.
A gesztusok és az RFID azonosítására is képes a szobai tükör: reggeli készülődésnél felismeri a kiszemelt blúzt, és felkínálja a hozzá színben, stílusban passzoló és az adott időjáráshoz is illő szoknyákat, nadrágokat. A tükör azt is tudja, mely darabok vannak éppen a mosásban. A ruhákba varrt rádiófrekvenciás azonosító révén pedig a mosógép is felismeri, hogyan kell kezelnie az egyes holmikat.
