Ma a legismertebb biometrikus rendszerek az íriszt (a szem szivárványhártyájának mintázatát) és az ujjlenyomatot használják személyazonosításra, ezek azonban az azonosítandó személyek aktív közreműködését feltételezik. A BME Search (Security Evaluation Analysis and Research) Laboratóriumában azonban olyan távoli, passzív személyazonosítási technikákat fejlesztenek ki, amelyek kiegészítő eszközként segíthetik a zárt térben lévő személyek azonosítását. 
Hornák Zoltán, a laboratórium vezetője elmondta: egy videokamerákkal felszerelt térben a személyeket a magasságuk, testalkatuk, járásuk vagy a fülük alapján kísérlik meg azonosítani, és ha rendszer felismer valakit, aki az adatbázis szerint nem oda való, akkor felhívja rá a biztonsági őr figyelmét. Ez a módszer persze nem nyújt akkora biztonságot, mint az ujjlenyomat-leolvasás, de mivel ez csak egy kiegészítő módszer, kisebb fokú tévedés még korrigálható (például a biztonsági őr azt mondja, hogy ő a gyanúsnak vélt személyt ismeri). Ráadásul, ahogy az emberek mozognak a helyiségben, az azonosítás többször is megtörténhet, így csökkenthető a hibás felismerések aránya.
A laborvezető szerint a fül alapú azonosítás azért jobb az arcfelismerésnél, mert számítógépes módszerekkel elég jól kezelhető, és a fül sokkal jellegzetesebb a gép számára, mint az arc. Az arcfelismerés gépesítése eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mi valószínűleg nem tudnánk különbséget tenni emberek között a fülük alapján, mert nem szoktunk hozzá. A számítógép számára azonban vannak olyan markáns pontok a fülön, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos hibaszázalékkal megkülönböztesse a különböző formájú hallószerveket. A fentieket alátámasztja, hogy a fül a gyerekkortól kezdve egészen az öregkorig gyakorlatilag változatlan marad, ellentétben az arccal, amit egy szakáll vagy a különböző arckifejezések könnyen eltorzíthatnak.
A füllel is adódhatnak azért problémák (például rálóg a haj), ezért más jellemzők (magasság, járás, testalkat) felismerését is kutatják. Ilyen sajátosság lehet még a gesztusok felismerése, ami például egy bankrablás esetén használható. A rendszer észreveszi, hogy többen feltartják a kezüket, vagy valaki előretartja a kezét, mintha pisztolyt szegezne a többiekre. Ilyen gesztus esetén akkor is riaszt a felügyeleti rendszer, ha a támadónak sikerül megakadályozni, hogy az alkalmazottak megnyomják a pánikgombot. „A projektben az első kísérletnél, a kutatás felénél tartunk, a későbbi felhasználásról pedig a biometriában járatos ipari partnerünkkel együtt fogunk dönteni” – tette hozzá Hornák Zoltán.
A biometria egy másik területén az -Mature izraeli cég és az RSA Security biztonságtechnikai vállalat kifejlesztett egy korcsoport felismerő rendszert (age group recognition – AGR), amely a csontjaink összetétele alapján állapítja meg, hogy a szóban forgó személy felnőtt vagy gyerek. Az eljárás során a középső ujjunkat ultrahangos vizsgálatnak veti alá egy számítógéphez kapcsolt eszköz, és számos biometrikus jellemző elemzése alapján meg tudja becsülni a felhasználó életkorát. Az izraeli fejlesztőcég szerint az AGR hatásosan alkalmazható arra, hogy a gyerekeket távol tartsuk a csak felnőtteknek szóló internetes oldalaktól és – szokatlan módon – a rosszindulatú felnőtteket pedig ne engedjük be a gyerekek számára fenntartott csevegő-szobákba, illetve bizonyos oldalakra, így védve a gyerekek szörfölési területét.
Egy ilyen rendszer magyarországi alkalmazásának azonban Hirsch Gábor, az RSA Security hazai disztribútora, a DNS Hungária biztonsági termékeinek értékesítési vezetője szerint jelenleg igen csekély a realitása. „Magyarországon a biztonsági kultúra egyelőre nincs olyan szinten, hogy érdemes legyen ilyen jellegű termékek forgalmazásával foglalkozni, és a piaci igény sem jelentkezett még.” A szakember a biometrikus felismerési módszereknek hosszabb távon nagy jövőt jósol, de elsősorban a professzionális felhasználásban. A gyermekek védelme érdekében viszont a technokrata eszközökkel szemben elsősorban a megfelelő nevelésre voksol.
