Mit tudnak a takarékszövetkezetek?

Tévhit, hogy az OTP-nek lenne a legtöbb bankfiókja az országban. Ma Magyarországon legalább minden második bankfiók valamely takarékszövetkezeté, közel 1700 kirendeltségével ez a legkiterjedtebb országos hálózat. Az a tény, hogy az ország 1100 településén egyáltalán nincs is más bankolási alternatíva, illetve hogy a szövetkezetek sokszor a bankok kondícióinál is kedvezőbb kamatokkal operálnak, mégsem jelenti azt, hogy az ügyfélszám dinamikusan bővülne. A szövetkezeti szektor sokkal inkább kiegészíti, semmint veszélyezteti a banki hegemóniát.

A szövetkezetek számokban  153 integrált szövetkezet, 1700 kirendeltség  6. legnagyobb bankcsoport Magyarországon  1 millió ügyfél, ebből 600 ezer lakossági  388 ATM

Deviza, hitel, kártya

A takarékszövetkezetek termékeit és kondícióit nehéz átlátni. Nyilvánosan nem összesíti sem az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ), sem a felügyelet, sem a Bankszövetség, de nem is mindegyikük rendelkezik internetes honlappal. Mankóként mégiscsak ez utóbbi lehetőség szolgál (a szövetkezetek többségénél), így elemzésünket mi is erre, illetve a szövetkezeti szektor vezető képviselőivel folytatott háttérbeszélgetésekre alapoztuk. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik: hiába alkotnak egy szektort, a 153 integrált szövetkezet mindegyike egymástól függetlenül működik.

Jogi értelemben és az üzletpolitika tekintetében is különálló intézmények, így a kínált szolgáltatások körét, illetve betéti- és hitelkamataikat is saját üzletpolitikájuk és lehetőségeik szerint határozzák meg és árazzák be. Mindazonáltal vannak közös pontok: a termékfejlesztés például összehangoltan működik. Ennek nyomán kezdték el ez év márciusában a lakossági devizahitelezést is a szövetkezetek (így ma már e téren is teljes körű banki szolgáltatást nyújtanak), kezdték meg a hitelkártyák kibocsátását, illetve vezetik be szép sorjában (az év végére a szövetkezetek mintegy felénél) az elektronikus banki szolgáltatásokat.

Integráció – több lépcsőben Az ’50-es évek második felében korlátozott jogosítványokkal újjáalakult takarékszövetkezetek a nyolcvanas évek végén együttműködést határoztak el. 1989-ben megalapították saját bankjukat, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt.-t (a Takarékbankot), 1990-ben pedig létrehozták önálló érdekképviseleti szervüket, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséget (OTSZ). 1991-ben kaptak jogosítványt a teljes körű pénzügyi tevékenység nyújtására. Üzleti kapcsolataik szorosabbra fűzése érdekében 1993-ban létrehozták a Takarékszövetkezeti Integrációt. Ennek keretében 1994-ben felállították az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot (OTIVA). Az integráció még nem zárult le, a 178 szövetkezetből eddig 153-an csatlakoztak, és folyamatosan zajlik a szektor konszolidációja is, évente több kisebb szövetkezet fuzionál. Ennek következtében 2005 végére számuk várhatóan 120-130-ra apadhat.

Kis intézmény, kis profit

Az elérhető termékek köre tehát folyamatosan bővül, s mint ahogy a szektor képviselői magukról mondják: olcsóbban dolgoznak, mint a versenytársaik (a bankok). Kiss Endre, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke például úgy véli: a 153 integrált takarékszövetkezet kondíciós listái igazolják, hogy a jutaléktípusú bevételek mindössze a bankok jutalékának 60 százalékát teszik ki. Olcsóbb a számlavezetés, kevesebbe kerülnek az átutalások, és ráadásul sok esetben még a kamatok is kedvezőbbek. Pedig a fiókhálózat fenntartása roppant költséges. A működési költségek mérlegfőösszegre vetített aránya két százalékkal magasabb is, mint a bankok esetében, és ez – főleg ha ügyféltoborzó kamatfeltételekkel párosul – az eredményességre is rányomja a bélyegét.

Mint ahogy rá is nyomja: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének legutóbbi (2004. 3. negyedéves) szektorjelentése például lassuló eredménybővülés mellett a jövedelmezőség visszaeséséről árulkodott. Mind az eszközarányos ROA, mind pedig a tőkearányos ROE lejjebb csúszott: előbbi egy év alatt 1,52 százalékról 1,30-ra, utóbbi pedig 23,04 százalékról 19,32-re. Összehasonlításképpen a bankszektor profitabilitásának ugyanezen két mérőszáma 2,29, illetve 27,17 százalék volt 2004. szeptemberének végén.

Mindennek persze az is oka lehetett, hogy a nagy lakossági hitelboomból a szövetkezetek jobbára kimaradtak, hiszen bár forinthiteleket igen, devizahiteleket egészen mostanáig nem kínáltak az ügyfeleknek. Az euró és svájci frank alapú kölcsönök piacra dobásától viszont éppen a megváltozott kamatkörnyezet miatt nem lehet most már csodát várni, cserébe viszont kellemetlen pluszteherként idén a banki különadót is számításba kell venni. Ezzel kapcsolatban Csicsáky Péter, a Takarékbank vezérigazgatója a FigyelőNet kérdésére elmondta: a 153 szövetkezetből 30-an mentesülnek a bankadó megfizetése alól, saját tőkéjük ugyanis nem éri el a 250 millió forintos minimumot.

A vidék bankja

Takarékszövetkezeti kondíciók Kattintson a képre!

Mindazonáltal saját vizsgálódásaink és a hozzánk érkezett olvasói észrevételek is arra engednek következtetni, hogy ha nem is általánosan és mindig, de betéti oldalon sok esetben valóban a bankok fölé lőnek a takarékszövetkezetek. A kamatcsökkentési hullám persze rajtuk is átgyűrűzik: nyolcszázalékos éves kamat (illetve EBKM) fölé – akárcsak a bankok – már csak magasabb összegű lekötéseknél mennek, de akad egy-egy látványosabb akció, amely még a 9 százalékot is megkörnyékezi, vagy egy-egy lejáraton afölé is kúszik.

Ezzel együtt a lakosság széles tömegeinek aligha jelentenek igazi alternatívát. A fővárosi ügyfelek szíve aligha dobban meg egy-egy bonyhádi vagy zirci lekötési lehetőség láttán, az legfeljebb a környékbeli lakosokat töltheti el mámorral. Persze jónéhány takarékszövetkezet budapesti vagy más nagyvárosi fiókkal is bír, ez esetben egyből nagyobb versenyhelyzetben is találja magát és talán éppen ezért kínál jobb kondíciókat. (Nem véletlen, hogy a HBW Expressz szinte mindig előkelő, ha nem az első helyen végez a betéti rangsorokban.) Szektorszinten azért keveseknek jelentenek választási lehetőséget, legfontosabb szerepük továbbra is a vidéki települések pénzügyi felzárkóztatása, valamint az agrárium finanszírozása.