Délkelet-Európa az Európai Unió bővítése és a csatlakozás között címmel a Balkán helyzetéről, a térség gazdaságának állapotáról, valamint a lehetséges gazdasági változásokról rendezett családias hangulatú konferenciát az ICEG és a Magyar Közgazdasági Társaság. A kutatók és a térség vezető közgazdászai részvételével megrendezett konferencia tanulságaként leszűrhető, hogy a balkáni országok helyzete ugyan javult az elmúlt időszakban, de még annyira sem jó, mint a visegrádi országoké.
Strukturális problémák, a zöldmezős beruházások hiánya, valamint egyszerre kevés és egyszerre sok külföldi működőtőke keseríti délkeleti szomszédaink helyzetét. A munkaerőpiaci struktúraváltás, a bankrendszer és az államigazgatás alapos átalakítása nélkül azonban ezek az országok tetemes lemaradással lesznek kénytelenek szembenézni. Problémáikat csak fokozza a nagyarányú munkanélküliség és az állami szektor túlsúlya.
A háborúk öröksége
|
Pavret de la Rochefordiere, az EU gazdasági és pénzügyi igazgatóságának helyettes vezetője főként a térség országainak pénzügyi egyensúlytalanságát helyezte a középpontba. A balkáni államok magas folyó fizetési mérleg deficittel küzdenek, és a térségbe érkező működőtőke alig fedezi a mérleg hiányát. Ez alól talán egyedüli kivétel Bulgária, ahol a 2004-es adatok szerint a hiány ugyan a GDP 8 százaléka volt, de ezt lefedte a beáramló, a GDP 9,1 százalékának megfelelő külföldi működőtőke. A nyugat-balkáni államokba együttesen mindössze 1,5 milliárd euró érkezett 2004-ben, ami az együttes GDP alig 3 százalékát adta.
Privatizálni kell
Bokros Lajos; Fotó: MTI
Bokros Lajos közgazdász Szerbiáról tartott előadásában kifejtette, hogy a balkáni államoknak gyakorlatilag egyszerre kell megvalósítaniuk mindazokat az alapvető gazdasági reformokat, amelyeket a közép-európai országok egymást követően tehettek meg. Így a délkelet-európai államoknak egyszerre kell alapvető változtatásokat végrehajtaniuk a makrogazdaságban, az államigazgatásban, a vállalati szférában és a bankrendszerben. A korábbi pénzügyminiszter dicsérte a szerb jegybankot, mert szigorú monetáris politikája révén az inflációt sikerült 10 százalék körüli szintre leszorítani, aminek idén várhatóan már egyszámjegyű lesz az üteme.
Ugyancsak jó ütemben halad az adóreform, amelynek révén a kétkulcsos áfa normál kulcsa 18 százalék lett, a kedvezményes kulcs pedig 8 százalék. Ez jelentősen megemelte az egyes cégek termelését, illetve kedvezően hat az ország külkereskedelmére is. A szerb gazdaság jelenleg a GDP 7,5 százalékának megfelelő bővülés mellett produkált mindössze 5 százalékos államháztartási hiányt.
Azonban Szerbiában, mint a legtöbb, volt szocialista berendezkedésű országban, még mindig túl nagy az állami vállalatok, illetve a közszféra súlya. Ezeknek a szociális intézményként is működő állami nagyvállalatoknak még át kell esniük a gazdasági liberalizáción, s be kell kerülniük a piacgazdaság vérkeringésébe. E háromszáz, társadalmi tulajdonban levő vállalat mintegy 50 ezer alkalmazottat foglalkoztat, ezek privatizációja elkerülhetetlen – véli a korábbi magyar pénzügyminiszter. Ugyanis, amíg ez a struktúra fennáll, addig egyszerre lesz óriási munkanélküliség, másrészről túlzott foglalkoztatottság a szerb gazdaságban. Jelenleg minden harmadik embert a közszféra alkalmaz, ezt hosszú távon nem lehet finanszírozni, csak a különböző szektorokban végrehajtott határozott privatizáció javíthatja a hatékonyságot. A volt pénzügyminiszter szerint a szerb bankrendszer viszonylag erős, viszont túlzottan nagy a likviditása, mivel kevés az érdemi befektetési lehetőség.
Jelena Galic, a belgrádi Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója szerint Szerbiában ugyan jelentős és sikeres reformokat is végrehajtottak, de ennek ellenére az államadósság mértéke még mindig meghaladja a GDP 80 százalékát. Viszont jó hír, hogy a GDP növekedése tavaly meghaladta a 4,5 százalékot. Azonban az ország tőkeszerkezete nem megfelelő, a külföldi tőke nem azokba a szektorokba áramlik, amelyek biztosítanák a tartós növekedési pályát. Rossz összetételű az export is, ugyanis még mindig alacsony feldolgozottsági szintű termékeket exportálnak, miközben az ország teljes egészében az energiaimporttól függ.
Munkanélküliség és elhalasztott strukturális váltás
A régió országainak szükségük van az EU-ra, de értelemszerűen függnek is tőle – mondta Daniel Daianu, korábbi román pénzügyminiszter. A felzárkózás komoly áldozatokat kíván a balkáni országoktól, amelyeket részben már meghoztak, ugyanakkor az elmúlt években tapasztalt gazdasági növekedés szükségszerűen mérséklődik majd, s akkor előbukkannak a strukturális problémák. A gazdasági növekedést egyelőre fenntartó közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel is probléma lehet. Ugyanis a térség kis országainak abszorpciós képessége alacsony, nem képesek tartósan ekkora tőkebeáramlás felszívására. Probléma a mezőgazdaság túlsúlya is. Romániában ebből él ugyanis a lakosság több mint 40 százaléka, s egy strukturális váltás szinte kezelhetetlen szociális problémákat vet majd fel.
Hasonlóképpen vélekedett Mizsei Kálmán, az ENSZ fejlesztési programjának főtitkár-helyettese. Szerinte az egyik legfőbb gond az óriási munkanélküliség, és a nyugat-balkáni államok alig tudnak előrelépni, 2003-ban 25 százalékos, 2004-ben 22 százalékos volt a munkanélküliség a térségben. Ez a kilátástalan helyzet sokszor az ország elhagyására ösztönzi a lakosság fiatalabb, jól képzett részét.
A munkaerőpiaci struktúra elavultságából eredő problémákra hívta fel a figyelmet Ban Slay, az UNDP vezető közgazdásza is. A strukturális problémát az jelenti, hogy míg a balkáni országok többségében a nagyipari termelésre vannak berendezkedve, addig ezeket nem tudják exportálni, hanem helyette szolgáltatást exportálnak. Méghozzá nem is akármilyen szolgáltatást, hanem a lakosság munkaerejét. Ugyanis a főként Nyugat-Európában dolgozókat szolgáltatásexportőrnek kell tekinteni, s ezt kell – a lehetséges veszélyeket is figyelembe véve – a lehető leghatékonyabban kihasználni. Emellett sok balkáni ország fejlődési iránya lehetne, hogy a Törökország és az EU közti tranzitútvonalon fekszik, amit a megfelelő infrastruktúra kiépítésével lehetne kihasználni.
Dubravko Mihajlek, a genfi BIS (Bank of International Settlements) vezető közgazdásza szerint gazdasági visszaesésre adhat okot, hogy a bankrendszer hitelezési struktúrájában sokkal nagyobb szerepe van a lakáshiteleknek, mint a vállalati hitelezésnek. Bár ez egy természetes irány, mivel a bankok nagyon sokáig negligálták ezt a területet. Ugyan nem lehet általános receptet adni, hogy mely területek a legsebezhetőbbek, de veszélyt jelent, hogy sok területen svájci frankban és japán jenben vannak eladósodva a háztartások, ami az árfolyamkockázat miatt jelenthet problémát.
Bernard Funk, a Világbank közgazdásza szerint javulóban van a térség országainak helyzete, de még mindig nagyon el vannak maradva a tágabb térség országaihoz képest. A térség föderális államainak igyekezni kellene, hogy a méretgazdaságossági előnyöket kihasználva egységesítsék a belső piacaikat. De mindenképpen reformra szorul a helyi munkaerőpiac, így a munkaügyi szabályok és az élőmunkához kapcsolódó adózás. A régiónak további jó tanácsokkal szolgálva Funk a jogi szabályozás megerősítését – EU-kompatibilissá tételét –, a verseny elterjesztését és az infrastruktúra fejlesztését javasolta.
