Festményt vagy grafikát vegyünk?

Ma már Magyarországon is egyre inkább beépül a köztudatba, hogy a műtárgy, elsősorban a festmény és a grafika stabil, kockázatoktól viszonylag mentes befektetési forma lehet. Tél múltával, feledve a hosszú esték unalmát, tisztes tavaszi zsongás vette kezdetét, izgalmas kiállítások és színes aukciók sora tereli a befektetők, a műgyűjtők és az érdeklődők figyelmét a hazai kínálatra.

Bár az elmúlt másfél évtized alatt a korrekt galériák és műkereskedők sokat tettek és tesznek a közönség kegyeiért, azért a műtárgypiac ellentmondásokat is mutat. Tizenöt év alatt nem lehet teljesen ledolgozni a háború utáni közel öt évtized szellemi és mentális elszigeteltségét és vagyontalanságát – gondoljunk csak a hazai és az uniós átlagbérek közötti különbségekre. Hol itt az összefüggés? A műtárgyvásárláshoz elsősorban pénzre van szükség, másrészt egészéges „sznobnak” kell lenni. A világ vagyonosabb felén nem a leggazdagabb szűk réteg, hanem a középosztály a kultúra, így a műtárgybefektetések igazi közönsége.

Mindent lehet, de csak óvatosan

Talán ez lehet az egyik fő ok, hogy Európa középső és keleti felén 1995-ig csak a legbátrabbak, vagy a legmegszállottabbak tekintettek a műtárgyra, mint befektetésre. Időközben az akkori nyomott árak az egekbe szöktek (Munkácsy, Rippl-Rónay, Gulácsy, Aba-Novák, Szőnyi, nagybányaiak, római iskolások), és aki időben vásárolt, az szép vagyongyarapodást élt meg. Ma már egyes szerzőknél a magas árak behatárolják a vevői kört, nem beszélve arról, hogy bizonyos szerzőknél az árakat talán indokolatlanul magasan tartja a piac.

Aukciók után és előtt Kellő információval felvértezve érdemes áttekinteni, elemezni a már megrendezett Abigail Aukciósház, az Arte Grafikai Galéria és a BÁV Rt. kikiáltási és leütési árait. Ugyanilyen megfontolásból érdemes ismerkedni a Mű-Terem Galéria és a Kieselbach Aukciós Ház április végi, a Nagyházi Galéria április 12-13-ai, a május 17-18-án rendezett Polgár Galéria és Aukciós Ház, valamint a BÁV május 3. és 5. között rendezett aukciójának kínálatával is. Míg az Abigail és a BÁV kora tavaszi aukciója nem mozgatta meg különösebben a gyűjtők és befektetők fantáziáját, a licitre vitt tételek többsége kikiáltási áron, vagy még úgy sem talált gazdára. (A BÁV-nál az ékszereket nagyobb érdeklődés övezte mint a képeket). Néhány kivétel azért akadt, Rippl-Rónai, Pirk János, Nagy István és Gaál Margit néhány munkája átlépte ugyan az ingerküszöböt, de csoda sem itt, sem ott nem történt. Az Arte Galéria grafikai árverése ezzel szemben a várakozások szerint alakult. A meghirdetett tételek többsége 30-100 százalékos áremelkedés után találta meg új tulajdonosát. Néhány szerző ennél is többre volt képes, Aba-Novák Vilmos, Aknay János, Bálint Endre, Balogh István, Fényes Adolf, Kernstok Károly, Kondor Béla, és Patkó Károly kiemelkedően zárta a megmérettetést. A folytatás is izgalmas lehet, Polgár-, Nagyházi-, a Mű-Terem Galéria, valamint a Kieselbach Aukciós Ház a tőlük megszokott színvonalú összeállítással többségében a XIX. században és a XX. század első felében élt, alkotó szerzőkkel mérsékeltebb és borsosabb indítási árakkal készülnek az aukciójukra.

Nemcsak az árak szöktek fel 15 év alatt, hanem a kvalitásos műtárgyak köre is szűkült. Bár sok remekmű kerül ma is terítékre, de az „aranykor” bizonyos szempontból a múlté. A galériáknak és az árverő házaknak egyre több hozzáadott értéket kell a vételre kínált alkotások mellé rendelnie – ez persze így van rendjén. A vevők pedig – mivel nálunk sajnos szűk a művelt és vagyonos középosztály – nem mindig döntenek racionálisan, „mindegy, csak nagybányai legyen” felhanggal. Ami persze nem „baj”, gond csak akkor adódik, ha valami ok miatt rövid távon az új tulajdonos újra értékesíteni kívánja a kétségkívül mutatós, de nem feltétlenül kvalitásos szerzeményét.

Mielőtt vadászatra indulunk

A színes és nagy tavaszi kínálat izgalmas terep lehet. Nem árt azonban tájékozódni, utánaolvasgatni az általunk preferált szerzőnek, felkutatni az ismert eladási árakat. Ha okos befektetést szeretnénk a műtárgyak világában, akkor inkább azt az elvet valljuk: „fizessünk egy kicsit többet” az adott szerző alkotásáért, de az a munka lehetőleg a legjobb korszakából származzon. Ne csak mi szeressünk bele az alkotásba, gondoljuk végig azt, ha majd a gyermekünk vagy unokánk egyszer értékesíteni kívánja a szerzeményt, arra hogyan reagál majd az akkori közönség, mennyire „mutatós” a kép.

Mielőtt döntünk, nem árt tisztában lenni azzal, hogy az adott szerzőről milyen fellelhető információk állnak rendelkezésre. Nem tanácsos szubjektíven dönteni – ha csak befektetők vagyunk -, az objektivitásunkat semmi ne befolyásolja. Aukció alatt ne kapjon el a hév, hiszen számos körülmény, tényező és néha árfelhajtók is közrejátszanak abban, hogy az adott műtárgy árát milyen magasan ütik le. Soha ne azt nézzük, hol veszünk valamit – a legeldugottabb ócskásboltban is kifoghatunk remekművet, bár csodák egyre ritkábban vannak -, azonban fontos, hogy lehetőleg számonkérhető, hiteles, kiváló reputációjú galériában hagyjuk a pénzünket, ahol megfelelő kísérő-dokumentumokat is kapunk az alkotás mellé.

A színes és zajos aukciók mellett érdemes a galériák valódi remekeket felsorakoztató kínálatát is górcső alá venni. Olyan alkotókat preferáljunk befektetőként és szimpla vásárlóként is, akik több évtizedes életútról, bel-és külföldi kiállítások soráról, alkotói díjakról, és az alkotásaik organikus árfejlődéséről győznek meg. Az sem mellékes azonban, hogy a racionális érvekkel kiválasztott műalkotást kedveljük, együtt tudjunk vele élni, az otthonunk díszévé váljon. A telitalálat az, amikor a tetszetősség és a befektetés összeér.

A sokszorosítás csapdája A festménypiacon sikeres alkotók sokszorosított grafikái is nagyobb érdeklődésre tartanak számot, sokszor igazságtalanul háttérbe szorítva, kvalitásban náluk jobb minőségű, de nem ismert mesterek műveit. Azonban ebben a műfajban is érdemes körültekintően eljárni. A sokszorosítási technikák közötti különbségek ma még nem tűnnek fontosnak. Pedig az ördög a részletekben rejlik, különbség illetné meg az érték tekintetében a kézzel is szignált, a sajátkezűleg vésett, kispéldányszámú, vélhetően igen ritka sokszorosított műveket, a reprodukciós célból sokszorosított festménymásolatokat ábrázoló grafikáktól. A külföldi nagynevű mesterekkel is tanácsos higgadtnak lenni, hiszen igen gyakran reprodukciós céllal óriási mennyiségű szitanyomat kerül évente forgalomba a különböző jogutódoktól – tanácsolja Marsó Diana.

Szép és izgalmas grafika

Ha valaki érdeklődik a műtárgyak iránt, de nincsenek felesleges milliói, mégis néhány tízezer, vagy százezer forintért „befektetővé” szeretne válni, az se keseredjen el. Ennyi pénzzel éppen a magyar műtárgykereskedelem legdinamikusabban fejlődő ágát képviselő, a papírra készült művek piacára léphetünk. „A racionálisan gondolkodó befektetők a festmények mellett egyre inkább érdeklődést mutatnak a grafikai műfajok iránt” – mondja a FigyelőNet kérdésére Marsó Diana, az Arte Galéria tulajdonosa.

Sok összetevő teszi izgalmassá ezt a műtárgypiaci szegmenst. Rendkívül alacsony árak jellemezték az elmúlt évtizedeket, a „Képcsarnok” nagy mennyiségben hozta forgalomba a ’60-as évektől a sokszorosított grafikákat. Az akkor részletekben fizethető, maximum háromezer forint körüli vételárakkal szemben az 1990-es évek elején az első grafikai aukciókon – a hirtelen megnyíló viszonteladói piac felé – nem lehetett érvényesíteni magasabb árakat. Az akkori licitárak egy-kétezer forint körül mozogtak, a leütési árak sokszor nem haladták meg a kikiáltási árakat.

Az aukciós házak ezidáig, mellőzve a lírikus, finom rajzi műfajokat, nagy mennyiségben kínált olaj-vászon művekkel igyekeznek a közönség figyelmét fenntartani. A festményárak fölszaladtak és nem csak a kiváló kvalitású festményeké – amelyek mindig is drágák voltak -, hanem az eddigi közepes árkategóriájú műveké is. Éppen emiatt egyre több aukciósház – leginkább a piac új szereplői – látnak fantáziát abban, hogy önálló árverésen kínálják eladásra a rajzos műfajokat. A következő néhány évben az új, illetve a festménypiacról kiszoruló vevőréteg biztos bázisa lesz a grafikai piacnak, s ez az árakban is jelentős emelkedést hoz. Már ma sem ritka a grafikai árveréseken, hogy a felső árkategóriába tartozó Patkó Károly, Vaszary János, Fényes Adolf egyedi grafikája a néhány évvel ezelőtti Patkó, Vaszary, Fényes festményárakkal vetekedik. 
(Fotók: MTI)