Szinte már közhelyszámba megy, hogy a bankszektor az elmúlt évben milyen jól teljesített – kezdte évértékelő sajtótájékoztatóját Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója. Sorra dőltek meg az eddigi eredményrekordok, a pénzintézetek vezetői büszkén mutatták be a számaikat. Ráadásul a politika és maga a kormányzat is gondoskodott a bankadó bevezetésével és annak indoklásával (onnan vesznek el, ahol irreálisan nagy a jövedelmezőség) arról, hogy ma már a bankvilágban kevéssé járatos embereknek is a könyökükön jöjjön ki: túl jól megy a bankok szekere. 
HÚZÓERÔ. A szektor valóban szép növekedést tudott felmutatni 2004-ben. Bár nem minden szereplő számai váltak ismertté, a gyorsjelentést közzétevő bankok adatai alapján elmondható, hogy az inflációt jóval meghaladó mértékben, 15–20 százalékkal tudták növelni a mérlegfőösszegüket, az adózott eredményük pedig összességében bő 40 százalékkal múlja felül a tavalyit (lásd külön). Bár a táblázatban jellemzően konszolidált számokat találunk, a Figyelő számításai szerint csak a bankok teljesítményét tekintve 250–260 milliárd forint körül alakulhat a nettó nyereség. (A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete háromnegyedéves jelentésében már 233 milliárd forintos adózott eredményről számol be, ez a vonatkozó időszakra 33,9 százalékos növekedést jelez.) Pedig 2003 is nehezen felülmúlható rekordévnek számított, a makrogazdasági helyzetből fakadó magas kamatszint azonban meghatározta a tavalyi trendet. Igaz, a bankok sem csücsültek a babérjaikon: a hitelállomány – ha lassuló ütemben is – de szépen bővült, az év egészét tekintve mintegy 20 százalékos volt a gyarapodás.
A lakossági hitelállomány növekedési üteme némileg elmaradt a 2003. évitől, hiszen akkor egy év alatt mintegy 890 milliárd forintos emelkedést mértek, tavaly azonban „csak” 657 milliárdost. A hitelláz fő motorja továbbra is a lakásszegmens volt, ez önmagában 400 milliárd forintot tesz ki a bővülésből. A lassulás azonban itt is jól érzékelhető, hiszen tavalyelőtt mintegy 730 milliárd forinttal nőtt a lakáscélú kölcsönök összege, azonban a 2003 decemberében megszigorított lakástámogatási rendszer és a magas forint kamatszint hatására megcsappant a kereslet a támogatott hitelek iránt. A pénzintézetek a lakásbiznisz lecsengését úgy kerülték el, hogy deviza alapú finanszírozásra váltottak. Az euró és svájci frank alapú kölcsönöknek köszönhetően a forintnál alacsonyabb kamatok ébren tartották a keresletet, olyannyira, hogy az év második felében folyósított lakáskölcsönök felét már a külföldi fizetőeszközben nyilvántartott szerződések tették ki. De dinamikusan nőttek a fogyasztási hitelek is. A vállalkozói hitelállomány 13 százalékos bővülése szintén elmarad a 2003-as, közel 20 százalékos ütemtől. A keresletet a magas forintkamatok visszafogták, és itt is főként a devizakölcsönök felé terelődött a kihelyezés. A legnagyobb növekedést a legkisebb cégek hitelezésében érték el a bankok.
KOCKÁZATOK. A slágertéma 2004-ben a devizahitelekhez kapcsolódó kockázat elemzése volt, a Magyar Nemzeti Bank is megragadott minden alkalmat, hogy tanulmányaiban figyelmeztessen a veszélyekre. „A rendszerben jelentős veszteségpotenciál van” – ismerte el Felcsuti Péter is. Az árfolyamkockázatot nem is lehet kezelni. „Nincsenek értelmes hedgelési stratégiák. Csak céltartalék-képzéssel és hitelkapacitás-vizsgálattal lehet védekezni” – fogalmazott a bankár, hozzátéve: maga a rendszer aberrált, hiszen a szereplőket tömegesen a devizahitelezés felé nyomja. A forint folyamatosan csökkenő kamatszintje azonban változtathat ezen a tendencián.
A múlt év azonban még a kimagasló kamat jegyében telt, ami meg is hozta az eredményét. A pénzintézetek ennek köszönhetően széles marzzsal dolgozhattak (a PSZÁF háromnegyedéves jelentése szerint 3,9 százalék volt az átlagmarzs), a nettó kamatbevételük pedig mintegy 30 százalékkal bővült, jócskán túlszárnyalva a díj- és jutalékbevételek 18 százalék körüli növekedését. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója fontosnak tartotta külön kiemelni, hogy a pénzintézet piaci átlagot meghaladó kamatkülönbözete (a nettó kamatmarzs céltartalék után 6,54 százalék volt) nem abból adódik, hogy a bank visszaélne a piaci pozíciójával, hanem abból, hogy a lényegében nulla kamatot fizető látra szóló betétekből 50 százalék feletti a részesedése.
A betétállomány növekedési üteme a magas kamatok ellenére elmaradt a hitelállományétól, a lakosság nettó banki finanszírozó képessége tovább csökkent. A lakossági bankbetétek állománya ugyanis az év végére 529 milliárd forinttal, 5127 milliárd forintra emelkedett, a növekedés azonban 128 milliárd forinttal kevesebb a hitelállomány bővülésénél. A bankok már év közben arról kezdtek el beszámolni, hogy egyre tudatosabban viselkednek az ügyfelek, ugyanis egyértelműen kimutatható volt a betétáramlás a magas kamatot kínáló pénzintézetek felé, miközben betétkivonást érzékeltek az alacsonyabbra árazó bankok. Ez növelte a versenyt, ami nem feltétlenül csak az árazásban mutatkozott meg, hanem a reklámkampányokban és a különféle akciókban is. 
ELTűNTEK. Az uniós csatlakozás nem hozott érdemi változás a szektorban. Nem jelentek meg új szereplők a piacon határon átnyúló szolgáltatásaikkal, így nem is rajzolódott át a már megszokott kép. Az egy évvel korábbi bankprivatizációk nyomán két pénzintézet azonban eltűnt a palettáról; a Postabank az Erste Bankba, a Konzumbank az MKB-ba olvadt be. (Fontos megjegyezni, hogy a felvásárló bankok adatai a táblázatban azért mutatnak kimagasló növekedést, mert a bázisév adatai még nem tartalmazzák a beolvadó pénzintézetek számait. Azokkal együtt ugyanis az átlagoshoz közelítő a bővülés.) Új szereplő is belépett a piacra, hiszen megjelent az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank, amely szövetkezeti hitelintézetből alakult kereskedelmi bankká.
Egy évvel ezelőtt a bankok úgy gondolták, hogy a 2003-as rekordévet nem hogy felülmúlni, de megismételni sem lehet. Ennek ellenére az akkorihoz hasonló, sőt talán nagyobb profitnövekedést tudtak elérni. Most azonban szinte biztosra mondható, hogy ez a kánaán véget ért. A kamatszint csökkenése miatt szűkülő marzsok, továbbá a banki különadó miatt ugyanis visszafogott nettó eredménybővülésre számítanak a pénzintézetek (az OTP Bank 10 százalékot prognosztizál magának, de például az eredményét tavaly kiemelkedően növelő CIB Bank egyenesen visszaesésre készül). Pozitív tényező viszont, hogy a csökkenő forint kamatszint élénkítheti a piacot, és a kihelyezéseket némiképp visszarendezheti a forinthitelek irányába.
