Kínában a múlt év végén helyezték üzembe a világ legnagyobb újgenerációs hálózatát, amely húsz város 25 egyetemét köti össze. Az új internet protokollra való áttérésben nem véletlenül jár az élen Délkelet-Ázsia, a térségben ugyanis a ma használatos 32 bites technológiával alig vannak szabad IP-címek. A világhálón minden számítógép egyedi azonosítóval rendelkezik, a húsz éve használt IPv4 szabvány alapján ez négy darab 0-tól 255-ig terjedő számból áll. E módszerrel a hálózatra kapcsolható gépek száma közel kettő a harminckettediken, azaz 4,3 milliárd darab. Ez ugyan nem kevés, ám a címek igen egyenlőtlenül oszlanak meg: az összes internetcím kétharmada amerikai vállalatoké, míg Kínának mindössze 22 millió jutott. További probléma, hogy a harmadik generációs rendszerek terjedésével minden eszközhöz saját IP-címet kell rendelni – tehát nemcsak a számítógéphez, de a mobiltelefonhoz, vagy éppen a nem túl távoli jövőben az internetre csatlakoztatható mosógéphez, mikrosütőhöz vagy karórához is. Ma az internetszolgáltatók úgy oldják ezt meg, hogy a hálózatra belépő számítógép ideiglenes címet kap, amit a kijelentkezés után egy másik eszköz kap meg, a 3G rendszerben azonban minden hardvernek egyedi, úgynevezett statikus IP-címre lesz szüksége. 
Az internet következő generációjában, az IPv6-ban a „rendszámok” mérete 32 bitről 128 bitre nő, ami megoldja a címek kifogyásának gondját. „Az új technológiával a Föld minden négyzetméterén hatszor tíz a huszonharmadikon darab IP-címet lehetne kiosztani” – érzékelteti a lehetőségek exponenciális megsokszorozódását Szentiványi Gábor, a Linux Ipari Szövetség elnöke.
A technológia egyébként már készen van, az IPv6 specifikációja 1996-ban lezárult. Elérésére a napjainkban használatos operációs rendszerek zöme már most is alkalmas, az IBM, a Novell, a Sun és a Red Hat mind beépítették termékükbe az új protokollt. A Windows 2000 verziója már támogatja az új generációs netet, de az elterjedt Windows 95 és 98 operációs rendszerek még nem tudják ezt. Lehet tehát építeni olyan hálózatot, ami már az új módon kapcsolódik össze, illetve a „hatos” gépek a régi, IPv4-es hálózaton keresztül is tudnak kommunikálni „alagutak” segítségével. „A következő generációs net valódi használata azonban azon múlik, hogy a szolgáltatók mikor fogják átfogóan támogatni ezt a megoldást” – mondja Szentiványi. Kísérleti összeállítások már működnek, de egyelőre nem sietnek vele, hiszen ez – hasonlóan a mobilcégek harmadik generációs bevezetéséhez – nagy befektetést igényelne a részükről és az egyértelmű rövid és középtávú gazdasági előny sem látható még. Az IP-címek hiánya miatt azonban ez csak Ázsiában sürgető: Japán, Kína és Dél-Korea vezető cégei már konzorciumot alakítottak az új generációs internet terjesztésére, de az Európai Unió is szorgalmazza az IPv6 meghonosítását.
Az új megoldás nagy előnye lesz a pontosabban beállítható adatvédelem, a rugalmasabb kezelhetőség és a szolgáltatás minőségének szabályozhatósága. Így egyszerűbb lesz különböző tartalmakat szolgáltatni a hálón. A felhasználók a váltásból annyit fognak érzékelni, hogy biztonságosabb szolgáltatásokat kapnak, például egyszerűbb lesz a világhálóról filmet nézni, vagy mobiljukkal éppen külföldön a neten szörfözni, különböző hálózatok közt váltani (roaming), netán a kenyérpirítóval vagy a vasalóval a hálózatra csatlakozni.
