Piros traktor

Kék traktort nem tartanak? – érdeklődünk kissé elszontyolodva, miközben a cég komáromi telephelyén sorakozó piros színű traktorokat mustrálgatjuk. Mint kiderül, az egyes traktormárkák színenként is elkülönülnek, így ha kéket akarunk venni, akkor Olaszországba kell kiruccannunk, mert csak egy ottani márkánál használják az általunk áhított színt. A „traktorok Mercedese” a John Deere például zöld, a Fergusson bordó, a skandináv Valmet zöld és piros keveréke, a Carraro viszont ugyanolyan piros, mint a Zetor. „Bár manapság olyan éles a konkurenciaharc, hogy ha ragaszkodnak a kékhez, kerítek egy vödör festéket és átmázolom” – jelzi viccelődve Takács András, a ZTR-Agro Kft. tulajdonosa, hogy akár még teljesíthető is a vágyálmunk.

A traktoreladások alakulását szemlélve nem is meglepő ez a segítőkészség. 2003-hoz képest a múlt évben 70 százalékkal kevesebb traktor talált gazdára Magyarországon. Ennek fényében az, hogy a ZTR-Agrónál csak 30 százalékos volt a visszaesés, már szép eredménynek számít. A kereslet csökkenésének okát szakmabeliek abban látják, hogy a gazdálkodók többsége még nincs tisztában azzal, hogy miként pályázhat EU-forrásokra, ráadásul a már megítélt pénzek kifizetése is akadozik.

JÖNNEK A CSEHSZLOVÁKOK. „Elsős voltam, amikor a párkányi gimnázium ablakából figyeltük az esztergomi bazilika felé vonuló tankokat” – emlékszik vissza az 1956-ban kezdett középiskolára Takács András, aki az érettségi után Kassán, a felsőfokú gépészeti szakiskolában folytatta tanulmányait. Első munkahelye a szlovák hajógyár volt, ahol tervezőként egyhuzamban húsz éven át dolgozott, majd átnyergelt az Agrozet vállalathoz. Itt került először kapcsolatba a traktorokkal, ugyanis újdonsült munkahelyével egy trösztbe tartozott a csehszlovák Zetor traktorgyár is.

A változások szelét megérezvén 1989-ben kilépett az állami vállalattól, s egy 5 tagú szövetkezet alapításába vágta a fejszéjét. Ez a formáció azonban rövid idő után szétvált, így 3000 koronából megalapította családi vállalkozását. Anyanyelvi szintű cseh nyelvismeretét, és a Zetor gyárral ápolt jó kapcsolatait kamatoztatva felcsapott traktorforgalmazónak. Nem sokkal ezután a csehszlovák traktoros cég feladatul adta neki, hogy képviselje a céget a magyarországi mezőgazdasági kiállításokon is. Ez olyan jól sikerült, hogy gondolt egyet, és bejegyeztetett itthon is egy társaságot, a ZTR-Agro Kft.-t. „Azért adhattam csak a ZTR nevet, mert ekkor még nem volt biztos, hogy megkapom a gyártól a névhasználati jogot” – meséli Takács András, erre azonban sokáig nem kellett várnia, mert hamar megérkezett a gyári felkérés is az importőri feladatok ellátására.

Az éppen tíz éve, 1995 februárjában szinte a nulláról induló cég a régi ismeretségre tekintettel 3-4 hónap fizetési haladékot kapott az elhozott traktorokra a Zetor gyártól. Ettől kezdve viszont létszükséglet volt, hogy azt a mennyiséget, amit megrendeltek, el is tudják adni a magyar piacon. Az országos hálózatot úgy építették fel, hogy két nagy, vagy három kis megyére jusson egy-egy márkakereskedő, így biztosítható csupán, hogy a partnerek is meg tudjanak élni a traktorforgalmazásból. „Ezért ha egy olyan körzetből jönnek traktort venni, amelyik nem hozzánk tartozik, akkor nem szolgálom ki őket” – mondja Takács András, aki szerint nem érdemes egy traktorért eladni a becsületét, hiszen utána nem tudna az adott körzet kereskedőjének a szemébe nézni.

A sikeres magyar debütáláson felbuzdulva a csehek megbízták a romániai piac meghódításával is. A szépen hangzó nevű cégbe, a ZTR-Transylvaniába azonban sehogy sem sikerült életet lehelni. „Azt hittem, ami Szlovákiában és Magyarországon bevált, az ott is működni fog, de nem tudtam magamévá tenni a romániai mentalitást” – emlékszik vissza Takács András. Újvidéken viszont a délszláv háború után sikeresen elindította a Zetor-forgalmazást. Egy másik kudarc akkor érte, amikor olyan területre merészkedett, amit egyáltalán nem ismert. A munkatársai meggyőzték, hogy a szlovák poltari kristály magyarországi forgalmazásában nagy üzlet lehet. „Annyira nem értettem hozzá, hogy rám tudták sózni a másodosztályú terméket is, mert nekem az is gyönyörű volt” – utal Takács András arra, hogy miért is kellett felhagynia a kristály-biznisszel.

A tulajdonos szerint a Zetor traktor azért kedvelt a magyar gazdák körében, mert a tesztek szerint szinte ugyanazt a minőséget tudja, mint az egyik legjobb márkának számító John Deere, az ára viszont sokkal kedvezőbb. „Csak az első traktort kell eladnunk egy-egy vevőnek, a többit majd maga a traktor és a szervizszolgáltatás adja el” – utal a ZTR-Agro vezetője arra, hogy tíz év alatt 1800 traktort adtak el, s az új ügyfelek döntő többsége már visszatérő vevőnek számít.

„Két éve vásároltam egy márkás, nyugati traktort, de jól ráfáztam, rengeteg problémám van vele” – meséli Nagy Lajos gazdálkodó, akinek elmondása szerint ezzel szemben az 5 éves Zetorjánál a kötelező szervizeken kívül eddig csak gázolajra kellett költenie, megbízhatónak bizonyult a cseh gyártmány.

„Jó arcmemóriám van, így ha bárhol az országban összefutok egy régi vevővel, egyből tudom, hogy milyen traktort vett, és megérdeklődöm, hogy milyen a gép” – említ egy apró, de a vevőknek általában jóleső momentumot a cégvezető. A Zetor-tulajdonosok egyébként tudják a közvetlen telefonszámát is arra az esetre, ha valami nagyobb gondjuk lenne. „Azt szoktam mondani, ha jó véleménye van, azt mondja el mindenkinek, ha viszont rossz, azt csak nekem mondja el, és majd megpróbáljuk megoldani a problémát” – jelzi Takács András, hogy az a vevő, aki beruház 4 és 12 millió forint közötti összeget egy járgányra, az megérdemel ennyi odafigyelést.

A gyenge 2004-es év ellenére a Zetor-forgalmazás jövője biztatónak tűnik, hiszen EU-támogatást a gazdák csak az unió területén gyártott traktorokra kaphatnak. Mindenesetre az utóbbi időben lecsökkent eladások ellensúlyozására már kommunális gépek forgalmazását is megkezdték. „Muszáj több lábon állnunk, mert el kell tartani az embereket” – mondja Takács, aki eddig még nem vált meg anyagi okokból egyetlen munkatársától sem, csak azt küldte el a cégtől, aki jóvátehetetlen hibát követett el.

JÓZSI SZOMSZÉD. A ZTR-Agrónál úgy tapasztalják, hogy sok esetben a feleségeket a legnehezebb meggyőzni a traktorvásárlás szükségességéről. Jól példázza ezt az az eset, amikor pár éve egy vásárlást fontolgató házaspár jelent meg a cég telephelyén. Mutattak nekik egy igényüknek megfelelő traktort, a férfi beleült, tetszett neki, láthatóan már kezdett ráállni az üzletre. A felesége ekkor azonban félrehívta Takács Andrást és azt kérte, hogy esküdjön meg, hogy ha megveszik a Zetort, akkor annak semmi baja nem lesz. „Ha esetleg elromlana, akkor megjavítjuk, de arra, hogy semmi baja nem lesz, nem tudok megesküdni” – válaszolt Takács András az akadékoskodó aszszonyságnak, aki ezért megvétózta a férje döntését és egy – esküdözni is hajlandó – konkurens céghez citálta be az urát. A ZTR-Agro vezetője egy év múlva találkozott a férfival, aki teljesen el volt keseredve és elpanaszolta, hogy folyton rossz a traktoruk, még ócskavasként sem tudnak túladni rajta.

A feleségmeggyőzés leghatékonyabb módjának „Józsi szomszéd” története bizonyult. Vannak ugyanis bizonyos mezőgazdasági terminusok, amikor el kell végezni bizonyos munkákat a földeken. Akinek nincs traktorja, az megkérheti a szomszédot – „Józsit” -, hogy szántsa fel az ő földjét is. „Józsi” azonban először a sajátját fogja felszántani, s csak két hét múlva megy majd a szomszédhoz, de az a szántás addigra már kicsúszik az ideális időből, ami később gyengébb terméshez vezethet, ráadásul „Józsit” is ki kell fizetni. „Ezzel szemben ha vesznek egy traktort – még ha hitelre is – attól kezdve az pénzt hoz, nem kell többé a szomszédnál kuncsorogni, sőt akár bérszántást is vállalhatnak a traktorral” – avat be Takács András a sikeres traktormarketing rejtelmeibe.