Finomnak és nőiesnek éppenséggel nem nevezhető az a rendelkezés, amely az adózás rendjéről szóló törvényben felsorolja az adóhatóság által alkalmazható végrehajtási módokat. Ezek szerint ugyanis a képlet egyszerű: a bank az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) azonnali beszedési megbízását, az úgynevezett inkasszót végrehajtási okirat csatolása nélkül, a teljes összegre köteles teljesíteni, ha pedig ezt elmulasztja, akkor egy határozat nyomán már akár a hitelintézettől is beszedhető a tartozás. Egyedüli garancia az APEH ellen az, hogy hibás inkasszó esetén – például ha végül kiderül, hogy mégsem volt jogszerű a végrehajtó okirat – a hatóság a visszatérítés napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
Ezt a fajta, „közérdeket szem előtt tartó” automatizmust egyébként az APEH – informatikai rendszerének tökéletesítésével – immár odáig fejlesztette, hogy a bevallott, de be nem fizetett adó beszedése gyakorlatilag egyetlen gombnyomásra egyszerűsödött le. Az elektronikus inkasszó segítségével a beszedési megbízást az adózó számlájára tavaly már a tartozás keletkezése után nagyon rövid időn belül automatikusan elindították. Így 2004-ben 200 ezer adós ellen indították meg a végrehajtási procedúrát, és a legsikeresebb behajtási mód éppen az inkasszó volt: míg 2000-ben még csak 15 milliárdot szedtek be ezzel a módszerrel, addig az elmúlt évben (nem végleges adatok alapján) már 55-60 milliárdot.
Takács Albert. A helyettes ombudsman szerint a végrehajtási jogszabályokat kellene módosítani úgy, hogy ne sérüljön senki tulajdonjoga, továbbá valós jogorvoslati lehetőség is legyen az adós kezében.
AGGÁLYOK. Most azonban módosítani kell a szabályokon, mert azok alkotmányos alapjogokat sérthetnek – legalábbis így véli az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese. Takács Albert azzal érvel, hogy az adóhatóság és a pénzintézetek gyakorlata több szempontból is problematikus. Egyrészt közös, többes tulajdonban lévő bankszámla esetén, a nem adósnak a tulajdonhoz való alapjogát sodorja veszélybe ez az automatizmus, hiszen a pénz fölötti jog ugyanolyan tulajdonjog, mint például egy autónak vagy lakásnak a birtoklása, márpedig utóbbiak esetén a végrehajtás szabályai különbséget tesznek. Másrészt a jogszabályok ugyan jelenleg előírják, hogy a lakossági folyószámlának egy bizonyos – az öregségi nyugdíjhoz viszonyított – része mentes a végrehajtás alól, a gyakorlatban azonban ez nem érvényesül. Gyakran előáll ugyanis az a helyzet, hogy a beszedési megbízás beérkezésekor éppen annyi pénz van csak a számlán, mint amennyi az adós tartozása, tehát a teljes összeget leemelik. A harmadik probléma pedig a helyettes ombudsman szerint az, hogy nincs megfelelő a jogorvoslati lehetőség. Elvileg ugyan az adósnak van panaszjoga az azonnali inkasszóval szemben, a gyakorlatban azonban – éppen a folyamat gyorsasága miatt – erre aligha van ideje. A bankoknak például az ügyfél reklamációja esetén sincs lehetőségük arra, hogy az azonnali beszedési megbízás adattartalmán kívül érdemi információt adjanak ügyfeleiknek.
Az APEH álláspontja azonban továbbra is az, hogy nem csupán szabályosan járnak el, de szinte ez az egyedül üdvözítő út: a jelenlegi gyakorlat megváltoztatása olyan adminisztratív terheket róna az adóhivatalra és a bankokra, amellyel a végrehajtás lehetetlenné válna. A végrehajtási törvény ugyanis éppen a közérdeket tartja szem előtt, amikor – az uniós eljárásnak megfelelően – lehetővé teszi, hogy például az egyéni vállalkozók esetén a pénzintézet más, esetleg közös tulajdonban lévő lakossági bankszámlákról is leemelje a tartozás összegét, ha az adós bejelentett számláján nincsen pénz. Azzal az ombudsmani kifogással szemben pedig, hogy az adós nem kap megfelelő előzetes tájékoztatást, az APEH-nél a korábbi gyakorlatot idézik. Tíz évvel ezelőtt – éppen azért, hogy az adóst fizetésre ösztönözzék – még közvetlenül a beszedési megbízás kiadása előtt felhívták az ügyfelek figyelmét a közelgő „veszélyre”, akiknek így az utolsó pillanatban egyben esélyt is adtak arra, hogy leürítsék a bankszámlát. Az inkasszó eredményessége a jelenlegi 7-8 százalékkal szemben akkor csupán 3-4 százalékos volt.
KÉT TŰZ KÖZÖTT. Az APEH arra hivatkozva is elhárítja a felelősséget, hogy az adósok egyébként sem a bankszámlakivonatból, hanem egy államigazgatási döntésből értesülnek a végrehajtásról, ez ellen pedig jogorvoslattal élhetnek. Az inkasszó tényleges végrehajtása pedig a bankok feladata, s így az esetleges jogsértésekért is a pénzintézeteket terheli a felelősség.
A „kedves” ügyfelek és az adóhatóság között őrlődő bankok így elsősorban arra hívják fel a figyelmet, hogy a jogszabályokon kellene finomítani. A Magyar Bankszövetség szerint ugyanis a pénzintézetek aligha tehetnek mást, mint amit a törvények előírnak számukra. A szabályok szerint pedig nem mérlegelhetnek, a teljes összeget kötelesek leemelni, még akkor is, ha azzal nullára apad a számla, és tilos előzetesen értesíteni a számlatulajdonosokat a beszedési megbízás teljesítéséről.
A szakmai szervezet szerint – ha a törvényeket módosítják – lennének arra technikák, hogy bizonyos összegek külön számlára kerüljenek, és ne essenek a végrehajtás hatálya alá.
A helyettes ombudsman ugyancsak a regulák finomítását tartaná megoldásnak. Takács Albert szerint a végrehajtási jogszabályokat kellene módosítani úgy, hogy ne sérüljön senki tulajdonjoga, továbbá valós jogorvoslati lehetőség is legyen az adós kezében.
