Bőséges ízelítőt kínál a XXI. századi innovációból a Microsoft Peking mellett található, előrehaladott technológiákkal foglalkozó központja. Az egyik laborban a mérnökök olyan programon dolgoznak, amely azt szimulálja, hogyan áramlik a víz egy trópusi sziget körül, beleértve ebbe azt is, hogy miképpen befolyásolja a hullámokról visszaverődő fény játékát a mélyben úszó halrajok mozgása. Egy másik helyiségben olyan program fut, amely teljes élethűséggel, a legapróbb részletekig képes megváltoztatni a monitoron látható arc kifejezését a vigyorgástól a duzzogásig. Fontos kutatási terület a központban a számítógépes beszéd is: a programok már tudnak természetesnek ható angol mondatokban beszélni, vagy képesek arra, hogy hangrögzített szövegekben megtaláljanak egyes keresett szavakat.
Fejlesztőműhely. Ázsiai előretörés.
A 80 millió dollárért megépített, félezer mérnököt, PhD-hallgatót és vendégprofesszort foglalkoztató központ a Microsoft egyik legfontosabb létesítménye a grafikus, a kézírás-felismerő és a hangszintetizációs technológiák fejlesztése terén. „Az egyik ok, amiért Pekinget választottuk, az volt, hogy itt rengeteg tehetséges szakember van” – mondja Richard F. Rashid, a Microsoft kutatásért felelős alelnöke. A vállalat eddig 72, itt kidolgozott újítást épített be a termékeibe, köztük a tábla-PC-k szoftverében használt „digitális tintát”. Más újítások, így digitális játékkonzolok vagy ipari formatervezési szoftverek esetében még beletelik néhány év, mire piacra kerülnek.
ÖSSZEFOGÁS. A Microsoft laboratóriuma korántsem csak azt mutatja, hogy Kína milyen messzire jutott a számítógépes technológiában – azt is illusztrálja, hogy az innováció egyre inkább globális játszmává válik. Ez történhet úgy, hogy valamely vállalat világméretűvé bővíti kutatás-fejlesztési tevékenységét – a Microsoft mellett ilyen például az IBM is, amelynek Kínában, Izraelben, Svájcban, Japánban és Indiában vannak jelentős laboratóriumai. De történhet mindez a szakemberek által globális innovációs hálózatoknak nevezett – sokkal képlékenyebb – szerveződések révén is. Ezek sok esetben alkalmi együttműködések, amelyekben a világ különböző pontjain tevékenykedő résztvevők – az adott vállalat saját mérnökei, szerződéses tervező és gyártó cégek, egyetemi kutatók, valamint kis és nagy technológiai beszállítók – fognak össze egy meghatározott termék kifejlesztése céljából.
Sok amerikai lát fenyegető trendet ebben, mivel abból a feltevésből indulnak ki, hogy minden egyes mérnöki állással, amelyet a Microsoft, a General Electric, az Intel vagy a Boeing külföldön létesít, megszűnik egy ugyanilyen, jól fizető munkahely az Egyesült Államokban. Tartanak attól is, hogy az orosz, az indiai és a kínai tudomány gyors fejlődése veszélyezteti országuk globális gazdasági élpozícióját.
Ám az ilyen félelmek gyakran a globális versenyképességről alkotott, régen elavult és érvényét vesztett felfogásból fakadnak. Mivel az internet, az olcsó telefonkapcsolat és az interaktív tervezési szoftverek jóvoltából a technológia ma gyorsabban kel át a határokon, mint valaha, egyre kevésbé számít, hogy földrajzilag hol találhatók a K+F létesítmények. Ami számít, az az, hogy ki ellenőrzi az innovációs hálózatokat, illetve hol jelentkeznek a tevékenység eredményei termékek, munkahelyek, új vállalkozások, valamint magasabb profit és nagyobb gazdasági termelékenység formájában. „Az igazi kihívás a technológia kereskedelmi hasznosítása. Ez egyre inkább azt jelenti, hogy integrálni kell külső technológiákat és globális értékteremtési láncokat kell kialakítani” – mutat rá James P. Andrew, a Boston Consulting Group alelnöke.
A technológiai lufi négy évvel ezelőtti kidurranása és az azt követő recesszió szintén arra késztette a vállalatokat, hogy új módszereket keressenek, azok révén próbálva meg lerövidíteni a termékek piacra jutási idejét. „Óriási nyomás nehezedik a technológiai ágazatra, hogy fokozza, s egyben gyorsítsa is az innovációt” – mondja Krishna Nathan, az IBM kétszáz mérnököt foglalkoztató zürichi kutatóközpontjának igazgatója. A probléma az, hogy sok vállalat úgy látja, a K+F erőfeszítések nem hoznak elég gyorsan pénzben kifejezhető eredményt. A Boston Consulting által elvégzett, 250 csúcsvezetőre kiterjedő felmérésben a megkérdezettek közel 70 százaléka prioritásnak nevezte az innovációt és úgy nyilatkozott, hogy növelni kívánja a K+F kiadásokat. Ugyanakkor 57 százalék elégedetlenségének adott hangot az innovációs ráfordítások megtérülésével kapcsolatban. Hasonló frusztrációról tanúskodik a Forrester Research felmérése is. „A vezérigazgatók úgy érzik, hogy öntik a pénzt egy tartályba, amelyből aztán nagyon kevés jön ki” – fogalmaz Navi Radjou, a Forrester alelnöke.
A K+F globális felfutásának köszönhetően az innovatív cégek ma már szerte a világon beszerezhetik az új termékekhez szükséges szellemi tulajdont. Olyan városok, mint Bangalore, Tel-Aviv és Szöul lassan a Szilícium-völgyhöz hasonló technológiai központokká válnak, miután ma már rendelkezésre áll az innovációt támogató kockázati tőke, kiépültek a kapcsolatok az egyetemek és az üzleti szféra között, és elérte a kritikus tömeget a szellemi tulajdonukat világszerte értékesíteni kész feltalálók és vállalkozók száma.
MÁR NEM MÁSOLNAK. Dél-Korea például élen jár a következő generációs digitális monitorok, memóriaeszközök, mobilkészülékek és elektronikus játékok fejlesztése terén. Tajvanon, amely sokáig csak klónozott elektronikai termékek tömeggyártásáról volt ismert, 1990 óta a négyszeresére, 7,5 milliárd dollárra nőtt a K+F-re fordított összeg, és a világ legnyereségesebb csip- és hardvertervező cégei közül jelenleg jó néhány itt működik. „A tajvani vállalatok számára régebben abban állt a túlélés, hogy gyengébb minőségű termékekre összpontosítottak, ma viszont már komolyan veszik a saját fejlesztést” – mondja David Chen, a Novatek Microelectronics szóvivője. A tavaly 333 millió dollár árbevétel mellett 98 milliós nyereséget elérő Novatek az egyik vezető cég a televíziók, laptopok és digitális kamerák folyadékkristályos képernyőit működtető csipek gyártása terén.
Hogy mennyire nemzetközivé vált az innováció folyamata, arról mindenki maga is meggyőződhet, ha szétszedi legújabb PDA-ját, fényképezőgépes mobiltelefonját, laptopját vagy kábeltévés dekóderét. A központi processzor a Texas Instrumentstől (TI) vagy az Inteltől, az operációs rendszer a BlackBerrytől, a Symbiantól vagy a Microsofttól származhat. Az áramkört esetleg kínai mérnökök tervezték, a képért és a hangért felelős több tucatnyi speciális csip és szoftver pedig tajvani, osztrák, ír vagy indiai cégek gyártmánya is lehet. A színes kijelző valószínűleg Dél-Koreában, a lencse Japánban vagy Németországban készült, az adattovábító egységek skandináv vagy francia eredetűek. Ha a készülék rendelkezik a digitális eszközök kommunikációját lehetővé tevő Bluetooth technológiával, úgy nem kizárt, hogy azt az izraeli IXI Mobile licence alapján gyártották. Az IXI az izraeli hadiiparból kivált, mobil távközlési technológiával foglalkozó számos cég egyike. A társaság kifejlesztett egy szoftvercsomagot, amelynek segítségével a felhasználók vezeték nélkül továbbíthatnak kép-, hang- és adatfájlokat egyik digitális eszközről a másikra.
A K+F ilyetén globális terjedése jótékonyan hat az innovációra. A világszerte működő kutató teamek mobilizálásával a cégek lerövidíthetik a fejlesztési ciklusokat és gyorsabban, olcsóbban és több változatban juttathatják el az új technológiákat a fogyasztókhoz és az ipari felhasználókhoz. Legyen szó genetikáról, molekuláris kutatásról vagy alternatív energiaforrásokról, a multinacionális vállalatok ma már igénybe vehetik akár a sanghaji vagy moszkvai egyetemek egykor zárt laboratóriumait is. A TI például, túl azon, hogy több ezer embert foglalkoztat indiai, franciaországi, németországi és amerikai csip- és szoftverfejlesztő központjaiban, további mintegy száz informatikai céget is bevon a munkába Berlintől Bangalore-ig. E nélkül a TI aligha őrizhette volna meg első helyét a mobiltelefonok és fogyasztói elektronikai eszközök digitális jelfeldolgozóinak évi 5 milliárd dolláros világpiacán. „Minél több tehetségre és jó ötletekkel rendelkező cégre támaszkodhatunk, annál több terméket tudunk előállítani” – mondja a TI stratégiai marketingtevékenységét irányító Doug Raser.
PIACRA JUTÁS. Éppen ilyen fontos, hogy az innovációs szupermarket globalizálódása megkönnyíti a piacra való belépést az új, dinamikus vállalkozások számára. Jó példa erre a texasi Austinban működő Motion Computing. A mindössze 110 embert foglalkoztató társaság a harmadik legnagyobb szereplő a tábla-PC-k piacán. Éves forgalma az IDC piackutató cég prognózisa szerint három éven belül el fogja érni a 7 milliárd dollárt. Tavaly a Motion az Egyesült Államokban és 14 másik országban 25 ezer darabot adott el a 2 ezer dollárba kerülő gépekből, elsősorban egészségügyi és pénzügyi szolgáltatóknak. Legújabb terméke, az M1400 jelű személyi számítógép – amely lehetővé teszi, hogy a felhasználók közvetlenül a képernyőre írjanak, és vezeték nélkül továbbítsanak dokumentumokat – tele van külső cégektől vásárolt alkalmazásokkal. A digitális ceruzát a japán Wacom, a digitális vázlatrajzok készítéséhez szükséges szoftvert a kanadai Alias Systems gyártja, a 12 hüvelykes, erős napsütésben is látható és 160 fokban elforgatható képernyőt a tábla-PC-monitorok készítésében világelső a koreai Boe Hydis fejlesztette ki, magukat a gépeket pedig a tajvani Compal Electronics állítja elő Kínában. „Ezzel az üzleti modellel riválisainknál gyorsabban tudjuk piacra juttatni a szerte a világból beszerzett technológiákat” – hangoztatja Scott Eckert, a Motion vezérigazgatója.
Microsoft-központ Pekingben. Kínával is számolni kell.
A digitális konvergencia felerősítette a globális technológiai tülekedést, hiszen a folyamat azzal jár, hogy a mai eszközök nagy részének már egyszerre kell képesnek lennie video- és hanganyagok lejátszására, telefonálásra, képalkotásra és számítógépes funkciókra. „Nagyon kevés vállalat engedhet meg magának akkora idő- és energiaráfordítást, amivel ilyen sok technológiai területen az élmezőnyben lehet. A mi újításaink licencelésével 9-12 hónappal csökkenthetik a valamely termék kibocsátáshoz szükséges időt” – mutat rá Szrini Radzsam, a bangalore-i ITTIAM Systems elnök-vezérigazgatója. A 2001-ben a Texas Instruments hét veterán vezetője által alapított, 125 mérnökkel dolgozó ITTIAM egyre növekvő keresletet tapasztal az MPG4 formátumban tömörített audio- és videofájlok dekódolására képes szoftverei iránt. Ma már félszáz ügyfele van az Egyesült Államokban, Európában és Ázsiában, és az általa kifejlesztett termékek az olcsóbb digitális kamerákban éppúgy megtalálhatók, mint az akár 130 órányi video és több ezer dal tárolására képes digitális albumokban.
Az ITTIAM ügyfelei közé tartozik többek között a multimédiás eszközök kifejlesztésével foglalkozó a San Diego-i e.Digital. A cég egyik sikerterméke a repülőgépeken használható digEplayer hordozható szórakoztató-elektronikai rendszer, amelyet immár 11 légitársaság kínál utasainak, köztük a Ryanair, az Alaska Air és a Hawaiian Airlines. A digEplayer harminc, erőteljesen tömörített filmet tárol, és a turistaosztályon utazók 10 dollárért tetszés szerint válogathatnak közülük. „Folyamatosan figyeljük, hogy a világban hol bukkannak fel nagyteljesítményű technológiák” – mondja a Robert Putman, az e.Digital alelnöke.
Az egyik fő kihívás valóban az, hogy a vállalatok lépést tartsanak az innováció egyre gyorsuló tempójával. Specialistának számít ebben néhány designcég, köztük a San Franciscó-i IDEO, amely több mint száz országból gyűjti – kereskedelmi kiállításokon és az interneten keresztül – mindazokat a hardverekkel és szoftverekkel, valamint gyártókkal kapcsolatos információkat, amelyek segíthetnek gyorsítani a termékfejlesztést. „Fáradhatatlannak kell lenni az adatbázisok frissítésében, mivel az információk többségének úgy négy hét a felezési ideje” – állítja Dave Blakely, az IDEO egyik vezetője.
VIRTUÁLIS FOGFEHÉRÍTÉS. Az cég tavaly megbízást kapott a BriteSmile társaságtól egy olyan eszköz kifejlesztésére, amely megmutatja a felhasználóknak, hogyan nézne ki a foguk egy fehérítési kezelés után. Az ehhez szükséges digitális képtömörítési algoritmusra az IDEO egy kanadai társaságnál bukkant rá, és talált egy indiai vállalkozást is, amely arra specializálódott, hogy a TI által gyártott DSP csipekkel futtasson efféle algoritmusokat.
A technológiák ilyen keveredése egyre gyakoribb lesz, hála az innovációs hálózatok elterjedésének. A nyolcvanas években sok vállalat a minőség javításával volt elfoglalva, a kilencvenes években a termelékenység fokozásával, a 2000-es technológiai krach után pedig a költségek leszorításával. Ma az innováció hatékonyabbá tétele az elsődleges cél. „Téves értelmezés az, hogy az innováció kimerülne a kutatás-fejlesztési és az informatikai ráfordításokban. Sokkal több köze van a végrehajtáshoz és a termékek jobb és gyorsabb piacra juttatásához” – mondja Diane Farrell, a McKinsey Global Institute igazgatója. Ennek mikéntjére a válaszok nagyon sokszor megvannak már valahol a világban, és csak arra várnak, hogy a legszemfülesebbek rájuk bukkanjanak.
