Egymásra talált a hiphop, és a vele oldalági rokonságban lévő nu-metal, majd megalkották a kereskedelmi szempontból tökéletes hibridet. A műveletben a Linkin Park, és a már egyszer visszavonulót fújt Jay-Z segédkezett. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a „rapkirály” Jay-Z-nek a Black Album című „búcsúszimfóniája” ugyanúgy listavezető volt, ahogy ez a fúziós produkció is. Az 50. héten legalább is a Collision Course vezette a Billboard 100-as listáját, megelőzve többek között a U2 új lemezét is, már csak ezért is érdemes szemügyre venni ezt a jóléti rockmutációt.
A Music Television kreatívjainak volt az ötlete, hogy tereljék össze a különböző előadók felvételeit. A zenecsatorna az „unplugged-találmánya” óta nem tematizálta ilyen erővel a szórakoztatóipart. Most minden jel szerint ez a collision (összeütközés, egybeolvadás) nevű „fejlesztés” lehet az, amely új impulzusokat adhat a fogyasztói popnak. Persze, ezt a portékát sem lehetne bejegyezni a találmányügyi hivatalnál, hisz az első ilyen jellegű kollaborálás majdnem 20 éve történt, amikor is a RUN DMC a hard-rock Aerosmith Walk This Way című klasszikusát „erőszakolta meg”. A Linkin Park és Jay-Z közösködése pont azoknak készült, akik a Walk This Way-átirat évében, azaz 1986-ban születtek.
Mivel a Linkin Park hiphop alapú nu-metalja nem állt messze a raptől, nem okozott különösebb problémát a két produkció egymásnak való megfeleltetése. A nu-metal elsősorban kereskedelmi, mintsem zenei kategóriát jelent, így a két lemezes Linkin Parknak nem voltak különösebb averziói a progresszív hiphop körökben szalonképtelen Jay-Z vállalásakor. Meglepő továbbá az is, hogy Chester Bennington zenekara csak két úgynevezett soralbummal rendelkezik, de már a második „reszli-lemezzel” állt elő.
Linkin Park & Jay-Z: Collision Course • Warner • 21 perc, 6 szám + DVD. Poptőzsdei árfolyam: ***
