Napfelkelte

Meglepetten tapasztalta Nedvecki néni – több mint három évtizeddel ezelőtt -, hogy az egész napos napraforgó-kapálástól kiveresedett kezén meggyógyult a bőr, mire hazaért. Próbaképpen kezdte használni a napraforgószár gyógyító, fehér nedvét, majd krémet is készített a természet patikájában talált szerből. Mégsem lett volna „szocialista sikertörténet” a felfedezéséből, ha nem karolja fel az ötletet a debreceni Biogal. A gyógyszergyár 1982-ben kezdte forgalmazni világraszóló szenzációként a Helia-D krémeket. A rendszerváltás utáni árudömpingben azonban háttérbe szorult, csaknem eltűnt a napraforgószár-kivonatot tartalmazó kozmetikum, amelynek jogai az Unileverhez kerültek. A több száz márkát forgalmazó multinacionális cég nem fordított kellő figyelmet a speciális helyi márka fejlesztésére, marketingjére, így a szakemberek szerint erodálódni kezdett. A kozmetikum mindmáig az eredeti formában készül, megérett a korszerűsítésre.

BEFEKTETŐK. Az Unilever most – a portfólió tisztítása jegyében – eladta a Helia-D-t. A márka és a termékjogok megvásárlására magyar befektetők 72 millió forintos jegyzett tőkével konzorciumot alakítottak. A Helia-D Kereskedelmi Kft. tulajdonosai között a Renomé Rt. és az Invescom Tőkebefektetési Társaság kockázatitőke-befektetők mellett megtaláljuk szakmai invesztorként Gulyás Jánost, a Gulyás Nagyker vezetőjét. A BRI-Passage Kft.-n keresztül Herczku Iván, a magán-egészségügyi szolgáltatások specialistája is tagja a konzorciumnak, Felkai Györggyel, a Mol Rt. volt marketing- és kommunikációs vezetőjével együtt.

Felkai György a felügyelőbizottság elnökeként a márkaépítésben szán magának szerepet. Mint mondta, alkalmi lehetőségként adódott a Helia-D üzlet, az egyik ismerősének ugyanis szóltak, hogy az Unilever több, főleg helyi márkát értékesít. Megvizsgálták az ajánlatot, és a „választékból” – amelyben egyebek mellett az Iglo halkészítmény-márka is szerepelt – számukra a kozmetikai termékcsalád tűnt a legvonzóbbnak. A márka az „unileveres időkben” is nyereséges volt, annak ellenére, hogy meglehetősen háttérbe szorult. A magyar befektetők, akik a Helia-D-ből teljes kozmetikai termékcsaládot fejlesztenek ki, egyelőre az eddigi gyártóval kötöttek szerződést, miközben partnereket keresnek a termék előállítására, akár a környező országokból is. Nagy beruházásra egyedül a marketingben lesz szükség, de hogy mekkorára, azt Felkai nem árulta el. Mindössze annyit mondott, hogy a november-decemberi kampányra – női lapokban megjelenő reklámokra, kereskedelmi marketingre – több tízmillió forintot fordított a cég, és jövőre is ezzel arányos költés várható.

NINCS EGYEDÜL. Budaházy Péter, a Helia-D Kft. ügyvezető igazgatója 2005-ben félmillió darab krémet tervez értékesíteni belföldön, amiből mintegy 400 millió forintos árbevételt vár. A kivitel kezdetben az értékesítés 20-30 százalékát teszi majd ki, de az a cél, hogy az export elérje a belföldi eladás nagyságrendjét. Felkai azokban az országokban – például az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban – számít jelentősebb forgalomra, ahol népes magyar kolónia él, akiknek „mond valamit” a Helia-D márkanév.

Nem a Helia-D az egyetlen példa arra, hogy a multinacionális óriáscégek nem tudják kamatoztatni a kincset érő kis, magyar márkákat. A szakértők szerint ugyanis a multik, a helyi viszonyokat nem ismerő távoli regionális vagy globális vezetési rendszerük miatt esetlenek a helyi márkák működtetésében. Ez utóbbiak pedig éppen azért tudnak sikeresek lenni a saját piacukon, mert a termék-fejlesztőknek napi kapcsolatuk van a fogyasztókkal. Ezt vallja Molnár Ferenc, az Ilcsi Szépítő Füvek Biokozmetikai Kft. tulajdonos ügyvezető igazgatója is, aki örömmel fogadta, hogy kikerült a „multi karmai közül” az egyik „originális” magyar márka. Meggyőződése, hogy a természetes alapú hazai kozmetikumok, kis márkák sikeréhez az egyedi bánásmód az üdvözítő út. Hozzátéve, hogy a termékeket, megőrizve azok tradicionális értékeit, a kor igényeihez kell igazítani.