Kénytelen volt pisztolyával a levegőbe lőni Gheorghe Ivan kormánytanácsos, a romániai Roma Párt képviselőjelöltje, amikor kampánykörútja során ia moldáviai határhoz közeli Tecuci városában az egybegyűlt roma „választók” egyszer csak ütlegelni kezdték. Mindez 2004. november 15-én történt, abban a Romániában, amely előreláthatólag két év múlva belép az Európai Unióba. Persze Romániában sem szokványos az effajta „vadnyugati” megoldás – az idei választási készülődés, meglepően civilizáltnak bizonyult az előző kampányokhoz képest -, az eset azonban híven érzékelteti azt az elégedetlenséget, amely az elmúlt 15 évben az emberekben felhalmozódott.
Nastase és Iliescu egy kampányplakáton. Európa felé masíroznak.
TÖRTÉNELMI SZEREP. A romániai politika állóvizét alaposan felkavaró júniusi helyhatósági választások után az ország ismét szavazni készül: november 28-án parlamenti- és elnökválasztásokat tartanak. Ez az utolsó alkalom, hogy a polgárok egyidejűleg döntenek az államfő és parlamenti képviselők személyéről, lévén az új alkotmány az elnöki mandátum időtartamát 5 évre növelte, miközben a törvényhozás ciklusa továbbra is 4 év maradt. Ám ezek a mostani választások abból a szempontból is rendkívüliek, hogy 2007-ben Románia minden bizonnyal az EU tagjává válik, következésképpen azé a csapaté lesz a történelmi dicsőség, hogy bevezetheti az országot az unióba – már amennyiben sikerrel veszi a még meglévő akadályokat -, amelyik most megszerzi a kormányzást.
Akármekkora is a tét, a politikusokat, de főleg a közvélemény-kutatókat ezúttal fokozott óvatosságra intették a júniusi helyhatósági választások tapasztalatai, amikor a végeredmény számtalan esetben 10-15 százalékponttal is eltért az előrejelzésektől. Éppen ezért most mindenki csínján bánt az esélylatolgatással. A legutolsó, múlt hét végén közzétett felmérés szerint a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) – unióban a Román Humanista Párttal (PUR) – 40 százalékos eredményre számíthat, míg az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) által alkotott DA szövetség 34 százalékra lehet esélyes. Minden jel arra utal tehát, hogy a szociáldemokraták magukra találtak a helyhatósági választásokon mutatott, a várakozásokhoz képest meglehetősen gyenge szereplés és a rákövetkező hónapok folytatódó hanyatlása után, másfelől a DA szövetség pozíciója sem erősödött. A szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM) támogatottsága 13 százalék. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a szavazatok 5-6 százalékát kaphatja.
Ami az elnökjelölteket illeti, a Cotroceni-palotáért csatasorba álló jelenlegi kormányfő, a PSD/PUR színeiben induló Adrian Nastase a legesélyesebb, ő a voksok 41 százalékára számíthat. A DA jelöltjének, Traian Basescu bukaresti főpolgármesternek 32 százalékot ígérnek a felmérések, a Nagy Románia Párt vezetőjét, Corneliu Vadim Tudort 13 százaléknyian támogatják, míg Markó Béla RMDSZ-elnök 3-4 százalékra esélyes.
A román választások egyik legszerencsétlenebb kimenetele az lehet, hogy az ország élére minden bizonnyal egy olyan kormány kerül, amely kisebbségben lesz kénytelen kormányozni. Mindkét nagy párt kizárta ugyanis, hogy hajlandó lenne koalícióra lépni a Nagy Románia Párttal, ugyanakkor egyikük támogatottsága sem haladja meg annyival a 40 százalékot, hogy az RMDSZ-szel kiegészülve elérnék a parlamenti többséget. Ráadásul a kiélezett politikai verseny miatt várhatóan sok román szavaz majd, miközben a romániai magyar szervezetek közötti belharcok nem kevés magyart tarthatnak távol az urnáktól. Így, noha nem valószínű, megeshet, hogy az RMDSZ el sem éri az 5 százalékos parlamentbe jutási küszöböt – ami persze nem csak azzal jár, hogy a demokratikus pártok nem számíthatnak rá a koalícióalakításnál, hanem azzal is, hogy a Vajdaság mintájára a romániai magyar kisebbség is elveszíti parlamenti képviseletét.
Többé-kevésbé mindkét, győzelemre esélyes politikai csoportosulás a baloldalhoz sorolható, miután az önmagát liberális demokrataként meghatározó DA szövetségen belül is egyre erősödik az egyértelműen baloldali Demokrata Párt hangja. Ám ha ez nem lenne elég, a két pártformáció választási programja is fölöttébb hasonló – még a tekintetben is, hogy mindkettő bőven adagolja a populista célkitűzéseket. A fő eltérések a fiskális politikai elképzelésekben érhetők tetten. Míg a PSD/PUR csökkenteni szeretné a többkulcsos személyi jövedelemadót, a DA egykulcsos, 16 százalékos szja-t ígér. Utóbbi a nyereségadó szintjét is gyorsabb ütemben mérsékelné – igaz, azt a négyéves kormányzati mandátum végére a mostani 25 százalékról mindkét politikai erő egyöntetűen 14 százalékra szeretné csökkenteni. A DA programjának központi eleme a korrupció „kiirtása” és az igazságszolgáltatás függetlenítése a politikától. Ezeket a kérdéseket természetesen a PSD/PUR programja is tárgyalja, de jóval szerényebb terjedelemben és kisebb vehemenciával.
LENDÜLETBEN. A lényegi kérdés természetesen a gazdaság. Románia GDP-je immár az ötödik egymás utáni évben növekszik, az idén várhatóan 4,5-4,7 százalékkal, a jövő évi költségvetés pedig már egyenesen 6 százalékos gyarapodással számol. Az utóbbi két évben végre valóban történtek pozitív szerkezeti változások a gazdaságban, megindult a tényleges modernizálás. Nem csoda, hogy ebben az időszakban egy év alatt áramlott be annyi külföldi befektetés az országba, mint a megelőző 8-10 évben összesen. Mindazonáltal Románia továbbra is csak az út elején jár, a gazdaságának még rengeteg gonddal kell megküzdenie. Mindenekelőtt nem történt érdemi fellépés a politikai korrupció megfékezésére. Visszatérő kampánytéma volt például, hogy miközben Corneliu Iacubov, a kormányzó szociáldemokraták bákói (Bacau) szervezetének alelnöki tisztét betöltő üzletember – a Capital című hetilap Románia leggazdagabbjait felsoroló idei toplistájának 170. helyezettje – érdekeltségeinek 1,6 milliárd eurónyi adóhátraléka senkit sem zavar, a 3 ezer eurónyi összegnél nagyobb tartozást felhalmozó kisvállalkozások ellen kíméletlenül azonnal felszámolási eljárást kezdeményeznek.
Mindemellett változatlanul burjánzik a bürokrácia, túlméretezett a hadsereg, ugyanez érvényes a rendfenntartó szervekre, miközben az egészségügy, oktatás, kutatás-fejlesztés, a kultúra, valamint a mezőgazdaság helyzete kilátástalan. Ezek a témák valamennyi párt kampányában felbukkantak, de egyikük sem állt elő konkrét megoldási elképzelésekkel. A következmény: nem elég, hogy már ma is mintegy 3 millió román állampolgár dolgozik külföl-
dön, egy friss felmérés szerint a felsőoktatásban tanuló fiatalok 69 százaléka tanulmányai befejezése után szintén el akarja hagyni Romániát – tehát a legértékesebb, legképzettebb réteg -, méghozzá mintegy háromnegyedük végleg.
A bajok „feledtetésére” a kormányzat a választások közeledtével afféle populista osztogatásba fogott. Az idén kiutalt különböző szociális és egyéb segélyek összege például majdnem hússzorosa a múlt évinek. Még szerencse, hogy az államháztartás a gazdaság fellendülésének köszönhetően egyelőre zökkenők nélkül megbirkózik az osztogatásból fakadó pluszterhekkel – amihez persze arra is szükség volt, hogy a kormány néhány stratégiai beruházás fedezetét „újragondolja”.
IRAKI JELENLÉT. Meglepő, de tény, hogy a román katonák iraki jelenlétének kérdése lényegében csak az utolsó előtti héten, egy elnökjelölti tévévitában került terítékre. Még meglepőbb, hogy éppen a miniszterelnök Adrian Nastase volt az, aki kijelentette: a román katonáknak a lehetőségekhez mérten mielőbb haza kell térniük. Ezt másnap egy sajtótájékoztatón meg is erősítette, sőt hozzátette: „Ha minden jól megy, akkor jövő év júniusára az egész román kontingens hazatérhet”. Érdekes módon az annak idején szintén a szociáldemokraták soraiból érkezett – ám az Európai Uniót jobbára előtérbe helyező miniszterelnöknél jóval Amerika-barátabb – Ion Iliescu leköszönő államfő a napokban éppen ezzel ellentétes kezdeményezéssel állt elő. Az Egyesült Államok megkeresése nyomán azzal a kéréssel fordult a parlamenthez, hogy a jelenleg Irakban szolgáló 730 katonán fölül járuljon hozzá egy további 100 fős kontingens odavezényléséhez.
Ha Irakról különösebben nem is, a külpolitika kérdéseiről viszonylag élénk kampányvita folyt, igaz, ez esetben sem annyira a pártok, mint inkább az elnökjelöltek között. Nastase és legfőbb ellenfele, Basescu bukaresti főpolgármester például érezhetően szintén eltérően súlyoz az euroatlanti integráció kérdésében. Míg utóbbi a NATO-szerepvállalás erősítését sürgeti, s az Európai Unióval való viszonyt a relatíve „távolságtartóbb” brit modell mintájára alakítaná, Nastase Románia mindkét stratégiai partnerségét – tehát az európai uniós és az amerikai orientációt is – konszolidálná, preferenciák nélkül.
