Első megközelítésben szerencsének mondható, hogy pont a csatlakozás évében indult meg az euróövezet fiskális fegyelmét biztosító Stabilitási és Növekedési Paktum reformja. A lengyel-magyar barátság jegyében a két legnagyobb népességű új tagország fogott össze gyorsan, hogy más, régebbi tagállamokkal együtt az egyezmény reformjának keretében végigvigyék a számukra igen kedvezőnek tűnő változást. Ebben az évszázados barátság mellett feltehetően szerepe volt annak is, hogy az újonnan csatlakozó országok közül e kettő nemcsak népességszámban, de a költségvetési lyuk tekintetében is az éllovasok közé tartozik. Az Európai Bizottság által készített legutóbbi őszi felmérésben, az úgynevezett euró vizsgán pedig utolsókként végeztek.
BARCZA GYÖRGY, az ING Bank vezető elemzője
EGY ÉV NYERESÉG. De vajon tényleg előnyös lesz-e nekünk a magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvező elbírálása? Úgy tűnhet, igen. A nyugdíjpénztári korrekcióval könnyebben, azaz gyorsabban lehet teljesíteni az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket. Az euróversenyben Magyarország egy évet nyerne, a lengyelek pedig sikerként könyvelhetnék el, hogy végül az EU az ő általuk számított eurótervet fogadta el, ez ugyanis már benyújtáskor tartalmazta a most javasolt korrekciót. (E nélkül akár négy évet is késhet a zloty lecserélése.)
Ám a nyugdíjpénztári korrekció két hosszabb távú következménye fontosabb lehet az eurócsatlakozási dátum megtippelésénél. Egyrészt lényeges, miként fogja értelmezni a hazai gazdaságpolitika a költségvetési mozgástér bővülését. Ez elsősorban nálunk érdekes, mert Lengyelországban már most is számolnak a korrekcióval. Magyarország esetében az új felfogás azonban meglazíthatja a költségvetési politika kezére a múlt év végén került béklyót. Jobban örültem volna annak, ha a mostani kedvező hír úgy egy év múlva érkezik meg, amikor már a 2006-ra szóló költségvetés főbb vonalai kialakultak. Így a választás utáni megszorítás, némi nyugdíjpénztári segítséggel valóban komoly előrelépésnek bizonyulhatott volna az euró átvétele felé. Így azonban tartok attól, hogy a nyugdíjreform megvalósításáért évekkel később kapott jutalom elúszik a választási hadjáratban.
Összeurópai vonatkozásban sem találom túl biztatónak a hírt. Ez a javaslat egyrészt az első jele annak, hogy az új tagországok melyik irányba viszik a közösség egészének fiskális helyzetét. Másrészt a nagy országok nyugdíjreformja később az eladósodottság felé viheti az euróövezetet, aminek kedvezőtlen hatásai akkor jelentkezhetnek, amikor már mi is a tagjai leszünk. A javaslat igazi jelentősége szerintem itt mutatkozik meg: megteremti a lehetőséget Németország és Franciaország hasonló elbírálására is, amennyiben nekikezdenek a nyugdíjrendszer reformjának. Bár ugyanakkor úgy is felfoghatjuk, hogy ezen körülmény nélkül meg sosem kapná meg a javaslat a szükséges támogatást. Amennyiben azonban a nyugdíjreformot nem kíséri következetes és szigorú költségvetési politika, előkerülhet egy most kevésbé hangsúlyozott közgazdasági érv is, mégpedig a magasabb költségvetési hiány okozta többlet állampapír-kibocsátás és a jelenleg állami nyugdíj-ígéretbe burkolt államadósság megjelenése.
HOSSZABB TÁVON KÖLTSÉG. Elképzelem, ahogy 2008-2010 környékén a piacok az eladósodó Európa jegyében magasabb hozamot követelnek a többlet állampapír-mennyiség megvásárlásáért, nemcsak a költségvetések rendbetételét nehezítve meg, de megkérdőjelezve akár az euróövezet stabilitását is. S bár lehet, hogy ez a helyzet még hosszú évekig távol van tőlünk, de nem árt tudatában lenni annak, hogy a mostani javaslat által biztosított rövid távú előny hosszabb távon az egész eurótérség, de különösen a kis országok számára a magasabb kamatok miatt majdan költséggé válhat.
Tulajdonképpen az európai és a magyar helyzet között csak időbeli eltérés van; a kulcskérdés mindkettő esetében az, hogy a költségvetési szabályokon való könnyítést osztogatásra vagy építkezésre használja-e fel a gazdaságpolitika. Én úgy látom, Európa most inkább a szabályokat igazítja a magatartáshoz, nem pedig fordítva. Persze, bízhatunk is az európai politikusok fegyelmezettségében és előrelátásában, bár például ez most az euró árfolyama körül kialakult helyzet elkerülésében nem segített. Rossz minta esetén pedig miért viselkednének jól az új tagországok?
