Erdős Ákos, a Láng Holding tulajdonosa szeret olyan területekre belépni, amelyeket nem lehet kikerülni – mondja róla egy kollégája. Ilyen volt például a holdinghoz tartozó Állami Nyomdában a diákigazolvány előállítása. Utóbbiból 2001 őszén botrány lett: sok diáknak még novemberben sem volt ilyen okmánya, amely egyebek mellett utazási bérletként is szolgált volna.
Most, hogy a Láng veheti meg az ugyancsak kikerülhetetlen, a tankönyvkiadás harmadát képviselő Nemzeti Tankönyvkiadót (NTK), szintén botrány van kibontakozóban. A Fidesz arra hívja fel a figyelmet, hogy az NTK-t Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „üzlettársa” vehette meg, hiszen Erdős a Perfekt Rt.-t Gyurcsánytól vásárolta. Egy adásvételi szerződéstől azonban még senki sem válik üzlettárssá, ám ettől függetlenül, e privatizációnak vannak érdekes momentumai.
HIVATALOS VERZIÓ. Erdős Ákos cégcsoportja, a főként nyomdaipari vállalkozásokat tömörítő Láng Kiadó és Holding Rt. 3,21 milliárd forintot fizet a tankönyvkiadó egy részvény híján 70 százalékáért. A maradékon az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. mint 25 százalék plusz egy részvényes blokkoló kisebbségi tulajdonos, és a dolgozók osztoznak. A Láng Holding 13 pályázó közül lett a befutó. A kétfordulós, nyílt pályázat aspiránsai között olyan cégek is szerepeltek, mint az Apáczai Könyvkiadó, a Kossuth Nyomda és a Wallis Rt. által vezetett konzorciumok, vagy a Wydawnictwa Szkolne i Pedagogiczne (WSiP) S.A. lengyel tankönyvkiadó. Az első körben a pályázók 80 százalékban a megajánlott ár, 20 százalékban pedig szakmai szempontok alapján kialakított pontszámot kaptak. A későbbi nyertes Láng Holding a második legmagasabb árajánlatot adta, és a szakmai szempontok alapján magasan verte a mezőnyt – a maximális 20 pontból 19-et kapott.
A pályázat második körébe az öt legmagasabb pontszámmal végző céget hívták meg, közülük azonban a Nemzeti Tankönyvkiadóval tüzetesebben megismerkedve csak hárman: a Láng, a Mozaik, és a lengyel tankönyvvállalat tartottak ki vételi szándékuk mellett. Mint arról az ÁPV Rt. beszámolt, a végleges ajánlatok benyújtását követően mindhárom pályázót hiánypótlásra kellett felszólítani. Ennek a Láng Holding eleget tett, a Mozaik-konzorcium dokumentációja azonban nem érkezett meg határidőre, a WsiP pedig olyan fedezetigazolást adott át a testületnek, amelyet az nem tudott elfogadni. Forrásaink szerint ennek az volt az oka, hogy az eladó ÁPV Rt. nem vállalt kezességet az „áruért”, ezért a lengyelek nem vállalták a feltétel nélküli ajánlat benyújtását, a feltételeset pedig a kiíró nem tekintette érvényesnek. Így a Láng Holding maradt csak a páston, és anélkül, hogy a kihullott Mozaik és WSiP végleges árajánlatát akár csak megnézték volna, 3,21 milliárd forintos ajánlatával nyert.
A privatizáció lefolytatását jól ismerő források szerint nagy hiba volt, hogy az első árajánlathoz semmiféle fedezetigazolást nem kért az ÁPV Rt.. Így fordulhatott elő, hogy az első körben a tavaly alig 800 millió forintos árbevételt elérő Mozaik Kiadó által vezetett konzorcium 4,2 milliárd forinttal a legmagasabb árat ajánlotta. Vélhetően tehát nem az a baj, hogy az ÁPV Rt. a második körben nem a Mozaiknak adta el a Nemzeti Tankönyvkiadót (NT) – mivel a Mozaik második árajánlatát meg sem nézték, nem is tudjuk, hogy az mennyi volt -, hanem az, hogy az általa kínált árhoz mérték, kit hívnak be a második körbe. Így több olyan pályázó is kiesett, amelyik 3 milliárd forint fölötti árajánlatot tett (lásd táblázatunkat). Valószínűleg lett volna olyan tőkeerős pályázó – szakmai berkekben az Apáczai Kiadót emlegetik -, amely a második körben hajlandó lett volna feljebb menni, s akár a végül nyertesnek bizonyult összegnél is többet fizetni, annak ellenére, hogy a 3,21 milliárd forint sem számít rossz árnak. (Mint az ÁPV Rt. közölte, a pályázaton nyertes befektető ajánlata több mint félmilliárd forinttal meghaladja a független vagyonértékelésben megjelölt valós piaci értéket.) Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy az ÁPV Rt. által nyilvánosságra hozott pontszámokból és a Mozaik már említett 4,2 milliárdos árajánlatából kiindulva a Láng Holding az első körben jóval többet – 3,9 milliárd forintot – ajánlott, mint a másodikban. Ha az ÁPV Rt. kötelező indikatív ajánlatot kért volna, akkor attól nem lehetett volna lefelé eltérni a második körben. Valószínű, hogy akkor a pályázók elsőre óvatosabban ajánlottak volna, a második körben azonban feljebb mehetett volna az ár. A Figyelő információi szerint a limitár 3,4 milliárd forint körül volt, vagyis olyanokat zártak ki az első körben, akik többet ajánlottak a Láng által végül kínált árnál. A megfigyelőket kíváncsivá teszi az is, hogyan kaphatta a Láng Holding toronymagasan a legmagasabb szakmai pontszámot.
MEGRENDELŐ-SZAPORÍTÁS. Mint arról a Láng Rt. egy közleményben hírt adott, az NTK részleges privatizációjában való részvétel szerves részét képezi a vállalat stratégiájának, sőt, olyan koncepciót is sikerült már kialakítaniuk, ami „gazdaságilag megalapozottan új növekedési pályára állítja” a frissiben privatizált kiadót. A stratégiáról, amelynek végrehajtására a nyertes pályázó kötelezettséget is vállalt, Erdős Ákos a Figyelőnek nem kívánt beszélni, mondván: megállapodtak az ÁPV Rt.-vel abban, hogy csak a folyamat lezárta után nyilatkoznak. (A lezáráshoz versenyhivatali eljárás szükséges.) Erdős nem válaszolt arra a kérdésünkre sem, vajon hitelből vásárolja-e meg az NTK-t. Sokan ugyanis attól tartanak, hogy a privatizáció után felmennek a tankönyvkiadó árai, különösen, ha a cég nyereségéből kell kitermelni a hiteltörlesztést. A vagyonkezelő azonban az aggódók kedvéért leszögezte: a tankönyvek minősége és ára továbbra is az Oktatási Minisztérium fennhatósága alá tartozik majd.
Szakértői vélemények szerint a Láng Holding a Nemzeti Tankönyvkiadó megszerzésével egyfajta „előremenekülést” hajt végre. A Láng nyomdáinak kihasználtsága ugyanis csökken, hiszen például a Ringier a Szikra Lapnyomdából új, saját nyomdájába viszi a Blikket, a Nemzeti Sportot pedig már el is vitte, s már a Világgazdaságot is a tulajdonos Axel-Springer nyomdájában állítják elő. Tehát bőven van szabad kapacitás a tankönyvek nyomtatására. Az NTK évi 3 ezer tonna körüli papírfelhasználása már elegendően nagy mennyiség ahhoz, hogy a Láng a többi papírvásárlásával együtt a korábbinál jobb árat tudjon elérni a beszállítóinál. Emellett lehetőség nyílik arra is, hogy a Láng belépjen a gazdasági-üzleti könyvkiadás piacára, ehhez a tulajdonában lévő Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt. jelenthet szakmai, szerkesztői hátteret.
Persze mindez nem elég ahhoz, hogy a most még évi több mint 20 milliárd forintos forgalmú Láng szekere megforduljon, hiszen a már említett nyomdai megbízás-vesztések miatt a bevételei csökkennek, s ennek hatása jövőre már igencsak érzékelhető lesz. Ezért valószínű, hogy az állam nem a legjobb kezekbe adta a jelenleg a magyar tankönyvkiadás egyharmadát magáénak tudó vállalatot.
