Ilyenkor, amikor a kőolajár a barrelenkénti 50 dollár közelében jár, a piacok nagyon nem szeretnek olyan híreket hallani, hogy a fekete aranyból kevesebb van, mint gondolták. Az év elején a Royal Dutch/Shell sokkolta a befektetőket azzal a bejelentésével, hogy bizonyított készleteit korábban a valóságosnál legalább 23 százalékkal, azaz mintegy 4,5 milliárd barrellel magasabbnak tüntette fel, és még az sem kizárt, hogy rövidesen akár ennél is nagyobb „visszaminősítésre” kényszerül. Egyre többen tartanak attól, hogy más nagy olajtársaságok is eltúlozhatták a tartalékaik nagyságát.
ÜDÍTŐ KIVÉTEL. Ám ha valahol, hát Oroszországban egészen biztosan nem kell emiatt aggódni, ott ugyanis egyre csak nőnek és nőnek a becslésekben szereplő számok. A világ energetikai helyzetéről szóló idei éves jelentésében a British Petroleum (BP) már 69,1 milliárd barrelre teszi a bizonyított orosz kőolajkészletek nagyságát, ez a mennyiség pedig több mint a másfélszerese a 2001-ben kimutatott 45 milliárdnak – és a világ teljes tartalékának 6 százaléka. Ráadásul a Szibériában közvetlenül a helyszínen vizsgálódó auditorok állítják: ezek a becslések még mindig épphogy csak közelítik Oroszország valós olajpotenciálját. A dallasi központú, kifejezetten a készletfelmérésre szakosodott DeGolyer & MacNaughton cég – amelynek ügyfelei közé tartozik az orosz Gazprom és Yukos is – 150 és 200 milliárd barrel közé teszi a ténylegesen kinyerhető készletek nagyságát, holott néhány éve még csak 100 milliárd hordót mutatott ki.
Lukoil olajkút Szibériában. Átvették az új technológiákat.
Honnan adódik e nagy eltérés a becslések között? Onnan, hogy egy dolog a tartalékokon ülni, és más dolog képesnek lenni azok gazdaságos kitermelésére. Nyugat-Szibériában – a legfőbb orosz olajkitermelő régióban – a bizonyított készletek a föld mélyén lévő teljes olajmennyiségnek egyelőre csupán a 18-24 százalékára rúgnak, míg a nyugati világban, például Alaszkában vagy az Északi-tengeren ugyanez az arány 45 százalék körül van. Ám az orosz olajtársaságok fejlesztései, így a horizontális kutak üzembe állítása és a számítógépes tartalékkezelési rendszerek bevezetése nyomán folyamatosan felfelé lehet korrigálni a kinyerhető mennyiségre vonatkozó becsléseket. Az új eljárások ráadásul lehetővé teszik a további feltárást a korábban már kimerítettnek gondolt mezőkön, aminek köszönhetően az orosz olajcégek 1998 óta 50 százalékkal növelték kitermelésüket. „A legfontosabb tényező az új technológiák alkalmazása Nyugat-Szibériában. Ennek már látszanak is az eredményei” – mondja Martin Wiewiorowski, DeGolyer & MacNaughton alelnöke.
A bizonyított tartalékok nagysága sem új leletek, hanem a kinyerhetőség javulása miatt emelkedik. Az idén a független nemzetközi vizsgálatok után az összes vezető orosz olajtársaság nagy növekedést jelentett. A legnagyobb vállalat, a Lukoil tavaly és az idén egyaránt 4,7 százalékkal vitte feljebb a Society of Petroleum Engineers szabványai alapján számított készleteit. A második helyen álló (igaz, a hatóságok által egyre keményebben szorongatott) Yukosnál az amerikai értékpapír-piaci felügyelet szigorú szabályai szerint is 13,2 százalékkal ugrottak meg ez év során a készletek.
A bizonyított tartalékok főként a már létező nyugat-szibériai olajmezőkön nőnek, holott ezt a területet korábban érettnek minősítették, és egész a legutóbbi időkig csökkent is ott a kitermelés. Jelenleg alig napi 6 millió barrel kőolajat a hoznak a felszínre a térségben, a DeGolyer & MacNaughton szerint azonban 2012-re a mennyiség napi 12 millióra nőhet, és legalább tíz évig maradhat is ezen a szinten. Az akkorra megszülető új technológiák használata persze azt eredményezheti, hogy akár még évtizedekig sem fog gyengülni a nyugat-szibériai kitermelés. Más, kevésbé kiaknázott országrészeket, így a sarkkörön túli területeket, a Kaszpi-tenger környékét és főként Kelet-Szibériát is figyelembe véve a potenciál még nagyobb. Emellett Oroszország már a jelenlegi adatok szerint is több földgázzal rendelkezik, mint bármely más ország: a 47 ezer milliárd köbméteres mennyiség a globális készletek 26,7 százaléka.
ENERGIA-NAGYHATALOM. Csakhogy az olajtartalékok feltárása óriási összegű beruházásokat is igényel, elsősorban a külföldre tartó vezetékek terén. A kitermelés az idén előreláthatólag 8 százalékkal nő, jövőre viszont lassulhat ez az ütem, ha az exportkapacitás szűkösnek bizonyul. Igaz, a bizonyított készletek gyarapodásával valószínűsíthetően az infrastrukturális beruházások is felgyorsulnak. S ha ezek révén egyre több orosz olaj kerül külföldre, akkor az ország ma még csak a kezdetén tart globális energetikai nagyhatalmi korszakának.
