Dupla tét

Közjáték a Magyar Állandó értekezleten. A konfliktusok miatt elmaradt a családi fotó.

Szavazati joggal jár az állampolgárság; ebből nem fogok engedni – fakadt ki Tomka György, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség vezetője a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) záró sajtóértekezleten. Addigra a résztvevők már túl voltak sok mindenen. Azon is, hogy – a Máért történetében először – a hazai és a határon túli magyar szervezetek képviselőinek nem sikerült tető alá hozni egy közös zárónyilatkozatot. „A kormánypártok elszigetelődtek, mert nem vették figyelembe, hogy a határon túli magyarokról csak az ő véleményük figyelembevételével lehet dönteni” – értelmezte a kialakult helyzetet, a kedvezményes állampolgárságról az MSZP és az SZDSZ távolmaradásával egyeztetett nyilatkozatot a fideszes Németh Zsolt. Az ugyancsak ellenzéki Csapody Miklós viszont úgy fogalmazott, hogy „a nemzetpolitikának nem lendületet, hanem pofont adtunk”. A Máért tanácskozása nem volt több választási kampánynál, amelyben a Kárpát-medencei magyarság valós sorskérdései a belpolitikai erők egymástól való félelmének estek áldozatául.

Demográfiai szempontok Potenciális áttelepülők. Nemcsak fiatalok jönnének Nem tudjuk előre jelezni, hogy egy eredményes népszavazásnak milyen hatása lehet a bevándorlásra – mondta a Figyelőnek Hablicsek László, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének (KSH NKI) igazgatóhelyettese. A kilencvenes években közel 120 ezer bevándorló érkezett hozzánk a szomszédos országokból, döntő többségük magyar nemzetiségű. A bevándorlók 60 százaléka Romániából, 20 százaléka a Vajdaságból érkezett, sokkal kevesebben jöttek Kárpátaljáról és a Felvidékről. Az 1990-es években a bevándorlás következtében körülbelül kétszázezer fővel mérséklődött a magyarországi népességfogyás, ez azt mutatja, hogy a környező országok mellett más, jelentős forrásai is vannak a migrációnak. Egyébként ezt a mértéket, az évenként 20 ezer főt veszi alapul valamennyi európai prognózis is a jövőre nézve. Az ENSZ még nem számol az új uniós tagállamok megnövekedett vonzerejével, azzal, hogy ezek az országok is vándorlási célországgá válnak. Ezért 2050-re csak 7,5 millió fős lakosságot prognosztizál Magyarországra. A KSH NKI és az Eurostat becslései ennél jó egymillióval többet, 8,5 és 9 millió közötti félszáz évben 600 ezer és 1 millió fő közötti bevándorlási többletet fogadnánk, és a jelenlegi tendenciák alapján ennek 60 százaléka a környező országokból érkezne. Ez már így igen jelentős tétel, és Hablicsek László szerint el kell gondolkodni azon, vajon mindez nem vezet-e olyan demográfiai mínuszokhoz a környező országok magyarságában, amelyek túlságosan felgyorsítanának olyan negatív folyamatokat, mint a szórványosodás, az elöregedés, a létszámfogyás. A szakember véleménye szerint a nagyobb gyermekvállalás, az élettartam emelése és a bevándorlás között meg kell találni az arany középutat, hogy ezek a folyamatok egymást erősítve vezessenek egy mainál jobb demográfiai helyzethez. Tekintettel az igen alacsony magyarországi foglalkoztatottsági szintre, munkaerőhiány nemigen várható az elkövetkező évtizedekben, bár a KSH NKI előrejelzései alapján 2020 környékén megkezdődik a munkaképes korosztályok létszámcsökkenése. Mindent egybevéve, demográfiai szempontokból egy viszonylag limitált, évenként 10-20 ezer fős bevándorlás lenne kívánatos, ez jelentősen korlátozná a népesség csökkenését és hosszabb távon annak elöregedését is lassítaná.

A CSATA RÉSZESEI. Erre jött Tomka György, ráirányítva a figyelmet a „kettős állampolgárságról” folyó vita aktuálpolitikai tétjére, amelyet pedig a jelenlévők feltűnő módon próbáltak kerülni vagy éppen bagatellizálni. Bugár Béla a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja képviseletében például a kamerák kereszttüzében így fogalmazott: „Nagyon nem szeretném, ha a határon túli magyarokat belső csatározásokba vonnák be, és szavazati joggal ruháznák fel a kettős állampolgárság ürügyén”.

Márpedig a csatározásnak részeseivé váltak, és éppen a szavazati jog kérdése az, ami az esetleges járulékos költségeknél is nagyobb aggodalommal tölti el a baloldalt. „Elég egy egyszerű bejelentkezés, s máris szavazhatnak az országgyűlési és önkormányzati választásokon is” – fogalmaztak a Figyelőnek szocialista honatyák, akik szerint innentől kezdve a jobboldali pártok 2,4 millió hű szavazót kapnak „ajándékba”. A kedvezményes állampolgárság e rejtett tétjéről azonban egyelőre nem sok szó esik. Mintha mindkét oldal szégyellné bevallani, hogy a Trianon által elszakított területeken élő magyarság ügye belpolitikai eszközzé vált az egymásnak feszülő politikai táborok rövid és hosszabb távú küzdelmében.

Önmagában jelzésértékű volt már az is, hogy a Máérten Gyurcsány Ferenc szemtől szembe került Orbán Viktorral. A jelenlegi és a volt miniszterelnök ugyan a parlamentben már állt így egymással szemben, de ez volt az első alkalom, hogy a politizálás fő színterén túl, ha rövid időre is, de vállalták a megmérettetést. A határon túli magyar szervezetekkel tartott konzultáción tehát a két politikus személyes jelenlétével is jelezte: a decemberi népszavazásnak nem csupán a „kettős állampolgárság”, vagy a kórház-privatizáció kérdésében, hanem a kettejük versenyében, a 2006-os választási erőpróba előkészületeként is óriási jelentősége van. Ez lesz ugyanis az első igazi csata az új, Gyurcsány Ferenc vezette kormány, s mögötte a megváltozott irányítású, Hiller István elnökölte szocialista párt, illetve az Orbán Viktor irányította ellenzék között. A két kérdésben lebonyolított népszavazás ráadásul könnyen belehelyezhető a kormány-ellenzék erőtérbe. Habár a kórház-privatizáció megakadályozását a Munkáspárt, az állampolgárság kedvezményes megadását pedig a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, az emberek szemében mára mindkét téma „gazdája” a Fidesz lett, a közvélemény nagy része pedig már az eredeti kezdeményezéseket is a párttal azonosítja.

LENDÜLET. A Fidesz számára a győzelem – a népszavazás eredményessége, vagy az igenek nagyarányú győzelme – lendületet hozhat, hiszen a közvélemény-kutatások szerint egyelőre nem találja az ellenszert az új kormányfő stílusával és politikájával szemben. Mindhárom nagy kutató cég, a Szonda, a Medián és a Gallup őszi eredményei is arról tanúskodnak, hogy Gyurcsány Ferenc népszerűsége növekedett, az MSZP pedig sokat ledolgozott nyári hátrányából. Az MSZP-SZDSZ által javasolt „nem” szavazatok – a közvélemény-kutatások által sugalltnál – nagyobb aránya, netán a népszavazás érvénytelensége pedig éppen az ellenzéki politizálásban idézhet elő zavart, vagy az eddig követett politika módosítását. A feszültséget egyébként Orbán Viktor közelmúltbeli, a Hír TV-nek adott interjúja is jelezte. A Fidesz elnökének nyilatkozatából vitatott körülmények között éppen azt a részt vágták vagy vágatták ki, amelyben a kórház-privatizációs népszavazás esetleges sikertelenségét firtató kérdésre válaszul közölte: ha rosszul mérték fel az emberek véleményét, akkor el kell gondolkodnia azon, mit keres ezen a terepen, és le kell vonnia a konzekvenciákat.

A belpolitika, a saját választótábor „kiszolgálása” érhető tetten abban is, ahogyan kormánypártok és az ellenzék a népszavazási kampányt hangszerelik. A „kettős állampolgárság” ügyében például a Fidesz a választói előtt népszerűbb „érzelmi” vonalat, a magyarság felelősségét hangsúlyozza, az MSZP/SZDSZ-érvek nagy része pedig az ellenzők fő félelmére, az anyagi következményekre játszik rá – mindkét logikát közvélemény-kutatási adatok támasztják alá.

Nem csoda hát, ha a két főszereplő ezt a két érvet játssza meg a kampányában, és játssza is ki egymás ellenében. Orbán Viktor egyrészt a saját táborának beszél, amikor azzal érvel a Hír TV-ben, hogy a kérdésre „minden becsületes magyar csak igennel tud válaszolni”, a kormánypártokat pedig a kizárólag a költségeket néző „hideg számító” képében igyekszik feltüntetni. Ugyanakkor érzi a veszélyt is, hogy egy – a saját szimpatizánsainak körében is létező – réteg számára valós félelmet okoznak az anyagi következmények, ezért – mint a Máérten elhangzott javaslatából kiderül – törvénybe iktatná, hogy a kettős állampolgárság nem jelenthet többletkiadást a magyar adófizetőknek. Azonban éppen a szembenállás kiélezése, az „igen” morális kötelezettséggé tétele miatt nehezen képzelhető el, hogy a referendum előtt kompromisszum születhessen a kettős állampolgárság tartalmára vonatkozó kérdésekben. „A Fidesz győzelemre készül. Az is kevés lenne nekik, ha elfogadnánk az európai útlevélre vonatkozó javaslatukat” – értékelte a héten kezdődött egyeztetések kilátásait a Figyelőnek egy koalíciós politikus.

Ugyanez a „játék” azonban a másik oldalon is érezhető. Gyurcsány Ferenc például a pénteki találkozón felszólalásában arról beszélt, hogy kettős veszélyt lát, a „nemzeti felelősséget és a nemzeti lelkesültséget” együtt kell tartani. Egyrészt szerinte veszélyt jelent az, ha valakik nem akarnak számot vetni a közös nemzeti-történelmi felelősséggel, úgy gondolják, hogy csak „kalkulus kérdése az egész”. A második kockázat az, ha valaki azt gondolja, hogy a döntéseknek nincsenek messzebbható következményei. Mindez jelzi, hogy az elkövetkező napokban elképzelhető az eddigi kormányzati retorika finomabbra hangolása, az eddigi karakteres „nem”-et megalapozó érvelés és költségszámítások helyett előtérbe kerül az „egyfelől-másfelől” megközelítés.