 |
| A kölni kiállításon Sikeresen váltottak a nyersanyaggyártók. |
Aki az idén tervez új digitális gépet vásárolni a régi kisfilmes helyett, avagy csak erősen elavult 2 megapixeles játékszerét akarja újabbra cserélni, nincs könnyű helyzetben. Szakértők ugyanis úgy becsülik, hogy 2004-ben mintegy 600 új modellel gazdagodik a digitális fényképezőgép-kínálat, azaz havonta átlagosan félszáz új típus jelenik meg a piacon. Mégis – a választás nehézsége ellenére – a GfK előrejelzései szerint az idén világszerte 77 millióan szánják majd el magukat digitális fotómasina beszezésére, mintegy 23 milliárd euró értékben.
Ha mindehhez hozzávesszük azt a nyilvánvaló tényt is, hogy például egy digitálisan megörökített nyaralás során nagyjából ötször annyi kép keletkezik, mint korábban, nem csodálkozhatunk azon, hogy az október elején megrendezett kölni Photokina kiállításon mindenki a fotózás reneszánszáról beszélt.
A nem túlzó kijelentést az is igazolta, hogy a kétévente szervezett eseményen a tudósítónak most valósággal tériszonya támadt a sajtótájékoztatókon és egyéb szakmai rendezvényeken bemutatott, meredeken emelkedő grafikonok láttán, amelyek mind-mind a gépeladások – és egyéb ehhez kapcsolódó ágazatok – várható növekedését jelezték előre egészen 2008-ig, amikor is a mai prognózisok alapján eléri majd a tetőpontját a digitális őrület. Nem csoda hát, hogy a nagynevű, hagyományosan a fotózáshoz kötődő gyártók (Canon, Nikon, Minolta), a fényképezőgép-gyártásba a digitális forradalom után bekapcsolódó elektronikai óriások (HP, Sony, Panasonic, Samsung), és a korábban épp az analóg technika hanyatlása miatt nehéz helyzetbe került, azóta azonban sikeresen váltó nyersanyaggyártók (Fuji, Kodak, Agfa) egyaránt igyekeznek kivenni a részüket a boomból.
A kiállítás megmutatta, hogy a legdinamikusabb fejlődés kétségtelenül az amatőröket és félprofikat megcélzó digitális kompakt kategórián belül zajlik. Általánosságban elmondható, hogy a használhatóság érdekében a korábban oly sok bosszúságot okozó expozíció-késleltetést minimálisra, szinte mindenhol fél másodperc alá csökkentették, az LCD-kijelzőket pedig jelentősen megnövelték. Sajnos az állandó finomítgatás azonban azzal jár, hogy a kínálat lassan áttekinthetetlenné válik: európai ésszel aligha fogható fel, hogy a Samsung miért futtat a Digimax sorozatában párhuzamosan 19 féle kompakt gépet.
 |
A rohamos fejlődés másik szembetűnő jele, hogy a kompakt kategórián belül is megjelentek a 7 megapixel feletti nagyfelbontású masinák, például a Sony Cybershot P150, vagy a Canon S70. Ebben a szegmensben erőteljes trend az úgynevezett superzoom-gépek megjelenése is, amelyek egy távcső és egy digitális fényképezőgép erényeit igyekeznek egyesíteni magukban az ehhez a közelítéshez már elengedhetetlen különféle beépített optikai képstabilizátorok segítségével. Az eddigi legnagyobb, 12-szeres optikai zoommal a 700 euróért kapható 5 megás Panasonic DMC-FZ20-as büszkélkedhet. Ha valakit pedig nem a zoomolás, hanem a fotós megjelenés izgat fel, az is boldog lehet: megérkeztek a piacra az amatőrök számára is megfizethető tükörreflexes digitális gépek. Az 1000 euró körüli árkategóriában máris éles verseny bontakozott ki a két 6 megás slágergép, Canon 300D és a Nikon D70-es között, amelyeket azonban nehéz helyzetbe hozhat az év végén megjelenő Olympus E-300 – ez 8 megapixelt kínál majd várhatóan ugyanennyiért. A fejlődés ilyen tempója mellett előbb-utóbb érdemes lesz minimum évente megrendezni a Photokinát.