Olyannyira beteg az ország gazdasága, hogy orvos kell hozzá – élcelődött az Index internetes portál egykori igazgatósági tagján az online sajtóorgánum törzsasztalának közössége, miután tudomást szerzett Kóka János váratlan kinevezéséről gazdasági miniszterré.
Az információs technológiában nevet szerzett, 32 éves üzletember, aki szeptember közepén még cáfolta lapunknak, hogy miniszteri babérokra pályázna (Figyelő, 2004/38. szám) nem igazán lepte meg döntésével az őt közelről ismerőket. Előttük sosem volt titok, hogy Kóka komolyan ambicionálja a politikai szerepvállalást, bár inkább tudták volna elképzelni az informatikai vagy az egészségügyi tárca élén.
LOBBISTÁK NYOMÁSA.
Az orvosi végzettség elméletben hátrány egy olyan poszton, ahol eddig az alapvető makroökonómiai összefüggések és trendek tisztán látásához „az egységcsomag részének” tűnt a közgazdasági diploma. A hozott anyagból hiányzik az államigazgatási tapasztalat is, illetve a tárgyalási gyakorlat a különböző érdekcsoportokkal.
Márpedig ez utóbbira az új gazdasági miniszternek nagy szüksége lesz, hiszen a lobbisták irányából e tárcára nehezedik a legnagyobb nyomás. Az előd, Csillag István is ennek tudja be egyre sűrűsödő, végül a lemondásához vezető konfliktusait az MSZP-vel: szerinte a szocialisták készpénz-automatának tekintették a tárcát.
A kinevezéssel szimpatizáló forrásaink szerint viszont az SZDSZ választása jól illeszkedik a miniszterelnök azon koncepciójába, miszerint a gazdaságot dinamizálni kell – ezért sem okozott gondot a megállapodás.
Választottját kérlelhetetlenül eredményorientált és céltudatos magatartása segítheti a megjelölt feladatok végrehajtásában. Úgy tudni, Kóka erőskezű vezető, vezéregyéniség, akit az Elendernél hajdanán egyfajta „személyi kultusz” övezett – legalábbis beosztottai nélküle a kisebb döntéseket sem szívesen hozták meg.
Informatikai vezetők köréből származó értesüléseink szerint Kóka János nem csupán villámgyorsan ismeri fel lehetőségeit, hanem azokat kiválóan képes is kihasználni. Ilyen volt például az Elender első nagy üzlete: a már 1995-től internetszolgáltatást kínáló cég 1997-től 1200 iskola világhálóra kötésére szerzett üzletet (Sulinet-tender). Tavaly és tavalyelőtt az Elender 4,7 milliárdos, illetve 5 milliárd forintos árbevételének mintegy felét adták az iskoláknak és közintézményeknek végzett internetes szolgáltatások. Ezt a magas labdát az ellenzéki képviselők már a bizottsági meghallgatáson, illetve az azzal párhuzamosan szervezett sajtóértekezleten lecsapták. Kókát ez aligha érhette felkészületlenül, mindenesetre magabiztos nyugalommal ismételgette, hogy az informatikai piac körülbelül 30 százalékának az állam a megrendelője, ő maga egyébként is büszke az oktatás informatizációjában játszott szerepére, továbbá minden olyan üzleti tisztségéről időben lemond, amely összeférhetetlen a miniszteri poszttal.
 |
 |
|
| |
– Interjú –
Vége a kétfejű irányításnak
Egységes irányítás alá kerül a gazdaságdiplomácia – nyilatkozta bizottsági meghallgatását követően a Figyelőnek Kóka János.
Véleménye szerint a jövő évi adótörvények segítenek-e abban, hogy növekedjen a tőkebeáramlás Magyarországra?
– A gazdaság tőkevonzó képességét, egy ország versenyképességét nagyon sok tényező meghatározza, közöttük kétségtelenül az adópolitika is, de ugyanígy a monetáris, vagy a gazdaságfejlesztési politika, meg még számos más kérdés is. De úgy gondolom, hogy a jövő évi adótörvények számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek segítik a versenyképesség javítását, és segítik azt is, hogy hazánk több tőkét vonzhasson.
– Mindenesetre legutóbb az Amerikai Kereskedelmi Kamara, az AmCham további konkrét elképzelésekkel állt elő ezen a téren. Támogatja az adócsökkentő kezdeményezéseket?
– Gazdasági és közlekedési miniszterként minden olyan törekvést támogatok, és érvelni fogok mellette időről időre a kormányon belül, amelyek a gazdaság fejlesztésének céljait szolgálják.
– Mit ért azon, hogy a külgazdasági tényezőket jobban össze kell hangolni külföldön és a különböző egységek között is?
– Korábban az ITD Hungary irányítása részben a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, részben a Külügyminisztériumhoz tartozott. Ez a „kétfejű” irányítás és „kétfejű” tulajdonlás nem optimálisan használta ki az ITDH erőforrásait a befektetés-ösztönzésre, a külgazdasági fejlesztésekre. Egyrészt most ezt az intézményrendszert sikerül egységesíteni. Másrészt külföldön ott, ahol Magyarországot, a magyar gazdaságot sokan képviselik, olyan összhangot kell teremteni a külgazdasági attasék, az ITDH ottani képviselői, de akár az egyéb ágazati képviseletek ottani emberei között is, amivel a leghatékonyabban használhatók ki az ország erőforrásai gazdaságfejlesztési szempontból.
– A gazdasági attasék kikerülnek a követségek szervezetéből?
– Nem gondolnám, de a részletes szervezeti kérdésekkel kapcsolatban a következő hetek feladata az, hogy javaslatokat várjak a kollégáimtól, és ezeket megvitassuk. |
|
|
|
|
|
|
Azzal, hogy nem bonyolódott defenzív magyarázkodásba és hoszszas fejtegetésekbe, tovább erősítette a kiváló kommunikációs képességeiről terjengő híreket. Ezt a közelmúltig úgy próbálta kamatoztatni, hogy a magyar informatikát külföldön kísérelte meg eladni. Itthon ugyanakkor gazdasági kedvezményeket igyekezett kicsikarni a kormánynál a hazai informatikai vállalkozások javára. Eddigi pályafutása ismeretében kevés kétség van afelől, hogy miniszterként is fokozott figyelmet fordít majd a tudásintenzív ágazatokra. A vele szemben támasztott várakozások is abból indulnak ki, hogy szerencsés lenne, ha a magyar gazdaság inkább az informatikára mint sikerágazatra épülve próbálna megújulni, s nem csupán a bérmunkaipar befektetőit vonzaná az országba.
VÁNDORLÓ GAZDASÁGI DIPLOMÁCIA. Kóka egyébként a parlamenti szakbizottsági meghallgatásán a legfontosabb célnak a versenyképesség növelését nevezte, fő prioritásokként pedig az uniós források becsatornázását, a külföldi működő tőke Magyarországra vonzását, valamint a magyar cégek külföldi megjelenését és beszállítói pozíciójuk támogatását jelölte meg.
Igazi újdonságot ez utóbbinak a kihangsúlyozása jelent: annak visszaigazolását, hogy a korábbi találgatásokkal ellentétben nemhogy feladatokat adott volna le a gazdasági tárca, de újakat gyűjtött be. „Hiszek a gazdasági diplomácia erejében” – fogalmazta meg nyomatékosan a krédóját az új miniszter, akinek szárnyai alá hosszas bolyongás után visszakerülnek a gazdasági külképviseletek. Ha ezt Dunai Imre megérhette volna… Az egykori Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak szeptember végén elhunyt vezetője 1996-ban éppen úgy távozott posztjáról, hogy a hosszas pozícióharc akkor a Külügyminisztérium javára dőlt el.
ELÉGTÉTEL. Most azonban Kovács László távozik majd, novembertől Brüsszelbe. Helyébe Somogyi Ferenc személyében az üzleti világba inkább csak kirándulgató, igazi karrierdiplomata kerül, letisztul a minisztérium profilja. Mindez új perspektívákat nyit a másik fontos gazdasági-tervezési tárca, a még képlékeny elnevezésű, de legegyszerűbben Európa-ügyi főhatóságnak minősíthető hivatal előtt. Baráth Etele meghallgatásán még az ellenzéki képviselők is a jelölt javára írták, hogy végre majd politikus, s nem diplomata vezeti a tárca nélküli minisztériumot, mivel a múltban „nem volt zavartalan” a Külügyminisztérium és az előd, Juhász Endre együttműködése.
Baráth Etele egyébként is elégtételt érezhetett az elmúlt bő egy hónap bizonytalansága, ide-oda rángatása után. Medgyessy Péter a kormányválságot megelőző órákban még az ifjúsági- és sportminiszteri bársonyszékkel kínálta meg, sarokba szorítva az egyébként rutinos szakpolitikust, aki azért is méltatlannak érezhette az ajánlatot, mert ő volt az, aki még az Orbán-kormány idején „kitalálta” az EU-támogatások hivatalát. A most felajánlott új poszt tehát felér egy rehabilitációval.
Baráth Etele kinevezésében vélhetően szerepe volt annak, hogy több évtizedes barátság fűzi az Apró családhoz, Gyurcsány anyósához, Apró Piroskához. (Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára egészen augusztus végéig a Baráth Etele által felügyelt Nemzeti Fejlesztési Hivatalban dolgozott elnökhelyettesként.) Ugyanakkor megnehezíti a dolgát az a tény, hogy valódi miniszteri bársonyszéket nem kapott, ellenben egy sor új feladatot igen. Saját értékelése szerint két átfogó probléma megoldására szól a megbízatása. Egyrészt a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt „európai léptékű stratégiai központtá” kell kiépítenie. Szavaiból következően hivatalánál formálódna a következő, a 2007 és 2013 közötti uniós költségvetési időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT).
Másrészt, mint mondta, biztosítania kell a közösségi politikák hazai érvényesítését a lisszaboni, göteborgi, továbbá az uniós kohéziós célkitűzésekkel összhangban. Vagyis az elődjénél hatékonyabb tárcaközi koordinációs tevékenységet is el kell látnia, aminek a következményei – mint azt nem is rejtette véka alá – az államigazgatás egészének a működésére kihatnak. Az egyes tárcáknál szükség lesz a racionalizálásra, a belső struktúrák átalakítására, mivel az uniós követelmények hatására erősíteni kell a reakcióképességet – fogalmazott kissé talán homályosan Baráth Etele. Legalábbis a meghallgatása végén az ellenzéki képviselőkben hiányérzet maradt, hogy a kormánystruktúrát, a feladatok leosztását nem látják világosan.
Annyit az új miniszter is elismert, hogy bizonyos részletek csak az elkövetkező napok, hetek egyeztetése során válnak egyértelművé. „Alapesetben” viszont hozzá tartozik majd a hosszú távú stratégiaalkotás, Kolber István regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszterhez pedig az operatív programok konkrét leírása, a pályáztatás végrehajtása. Kóka János olvasatában a szakmapolitikai koncepciókat az egyes ágazatokban kell majd kiérlelni, ezeket egységes tervvé pedig Baráth Eteléék gyúrják össze. De természetesen értelmezni kívánja majd a helyzetét Németh Imre is: földművelésügyi avagy földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter lesz-e a jövőben? S ha az utóbbi, akkor mi tartozik pontosan hozzá?
NINCS „ERŐS EMBER”. Tény, hogy ebben a képlékeny helyzetben a miniszterelnök egyeztető, a vitákat eldöntő súlya tovább nő. „Fontos látnunk, hogy a kormányváltás új szereplői között egy erős ember sincs, márpedig a tárcaelv, avagy reszortelv érvényesítéséhez elsősorban politikai háttérre, s csak másodsorban szakismeretre van szükség” – értékelte a kialakult felállást a Figyelőnek Török Gábor politológus. „Úgy vélem, hogy a kormányfő akarata fog leginkább érvényesülni, azaz a miniszterelnöki elv a tárcaelvnél lényegesen erősebb lesz” – tette hozzá. Az eddig látottak alapján az új kabinet politikai stílusát illetően is így közelebb állhat az Orbán-, mint a Medgyessy-kormányhoz.
A határozott stílusra jellemző epizód a kormányalakítás kulisszatitkai közül, hogy az egyik leváltott politikai államtitkárt az autóban ülve, vezetés közben értesítette telefonon Gyurcsány Ferenc arról, hogy köszöni a munkáját, ám a jövőben nem tart rá igényt. Gyurcsány tárgyilagos volt, nem érzékenykedett, pár másodperc múlva elköszönt, nem kis keserűséget váltva ki az érintettben.
Nagy Sándor területfejlesztési államtitkár legalább gyógyírt kapott sebeire, miután indulatos lemondása ellenére is államtitkár marad. Igaz, sokáig bársonyszékben érezhette magát, ráadásul közvetlen személyes kapcsolatot ápolt a kormányfővel, aki mások számára is nyilvánvaló módon tüntette ki őt a figyelmével. A Figyelő úgy értesült, hogy a kormányfői beiktatást követően, az MSZP elnökségével folytatott éjszakai konzultációra Gyurcsány azzal a határozott szándékkal érkezett, hogy meghálálja Nagy Sándornak és Kolber Istvánnak, az MSZP Somogy megyei elnökének is, hogy a kormányválság első napjaiban elsőként álltak mellé. Nagy Sándort területfejlesztési tárca nélküli miniszterré nevezte volna ki, míg Kolber a belügyi tárcát kapta volna. Csakhogy az MSZP elnöksége, élén Szekeres Lászlóval és Toller Lászlóval, a leváltásra szánt Lamperth Mónika védelmére kelt.
Alkut kellett tehát kötnie Gyurcsánynak az MSZP vezetésével. Mivel a gazdasági életből hozta azt az üzleti intelligenciát, hogy haszon csak megkötött „kontraktusból” származik, s a huzakodásnak mindkét fél kárát látja, taktikát váltott. Amikor másnap délelőtt Kósa Ferenc számon kérte tőle, hogy miért bánt el ilyen méltatlanul Nagy Sándorral, Gyurcsány azt felelte: „A pártnak van kormánya, és nem a kormánynak pártja”. Különben pedig az éjszakát végigvitatkozták, s ez a döntés született, amit ő tiszteletben tart. A belügyminiszteri szék tehát maradt Lamperth Mónikáé.
AAz alku része volt, hogy a belügyminiszter mellé az a Szilvássy György került politikai államtitkárként, aki Gyurcsány régi bizalmasa, üzletfele. A Figyelő által szakmai körökben nagy túlélőnek jellemzett – ám kétségkívül széles körű közigazgatási tapasztalatokkal is rendelkező – szakember már az Antall-kabinet idején közfunkciót töltött be, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára volt. Az államot képviselte például a balatonőszödi kormányüdülő magánosításakor, amelynek eredményeként Gyurcsány Ferenc egyik cége lízingelhette (az ellenzék által erősen vitatható módon) az ingatlant. Szilvássy az elmúlt tíz évben többször került üzleti kapcsolatba a jelenlegi kormányfővel, s ki-be járkált az államigazgatásból, aszerint, hogy éppen kapott-e megbízatást vagy sem. Legutóbb Hiller István kultuszminiszter mellett közigazgatási államtitkárként tevékenykedett. A Belügyminisztériumba kétségkívül a rendrakás szándékával irányíthatta át őt a miniszterelnök. Egyes hírek szerint Lamperth Mónika olyannyira szoros felügyelet alá került, hogy minden egyes döntését előzetesen egyeztetnie kell a kormányfővel. A belügyminiszter aszszony ellen a Figyelő információi szerint az volt a kifogás, hogy gyengekezű, nem fogta erősen a gyeplőt e hatalmas tárcánál, amire már csak azért sem volt képes, mert nem ért a rendvédelmi szervek irányításához. Ugyanakkor jól menedzseli az önkormányzati kérdéskört, ezért is viszi tovább a „csonka közigazgatási reformként” emlegetett kistérségi társulások ügyét.
Miután a Belügyminisztériumban nem maradt több üres vezetői státus, s Gyurcsány nem akarta, hogy Kolber Istvánt két szék között a pad alá essen, ezért a regionális fejlesztésért felelős tárca nélküli posztot ajánlotta fel neki, ami annyiban „rászabott”, hogy a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsnak és a Balatoni Fejlesztési Tanácsnak is elnöke.
KANCELLÁRI KORMÁNYZÁS.
A miniszterelnök tehát a legtöbb kérdésben érvényesítette az akaratát. „Azzal, hogy több vidéki ismeretlen arcot hozott be, s az MSZP korifeusai kimaradtak a kormányból, Gyurcsány egy hozzá lojális, irányítható csapatot hozott létre” – értékeli a történteket Török Gábor. Elődjénél egységesebb, homogénebb és centralizáltabb kabinet alakult, mivel a kormányfő „nem ügyeket akar intézni, nem a könnyebb ellenállás irányába sodródik, hanem tervei és céljai vannak, s ennek megfelelően konfrontatívabb és határozottabb kormányzásra készül”.
A kancellári típusú kormányzást logikus lépésnek tartja Giró-Szász András, a Századvég Alapítvány igazgatója is. Gyurcsány ugyanis kevés időre, mindössze 18 hónapra kapott mandátumot, s ez alatt kell olyan társadalmi klímát teremtenie, amelyben megnyerheti a 2006-os választásokat. „E 18 hónap alatt pedig – mondja Giró-Szász – nem tűrhet meg olyan ellentmondást, amelyet Medgyessy Péternek több miniszterétől is el kellett viselnie, többek között éppen Gyurcsány Ferenctől, aki látványosan ment szembe nem egyszer a miniszterelnöki akarattal.” Okult tehát a maga példájából, s ily módon vette elejét a személyi kilengéseknek.
|
|
|
|
|
Új arcok a kormányban
 A MEGLEPETÉSEMBER. Ismeretlensége folytán meglepetést keltett még szakmai körökben is a Gyurcsány-kormány új igazságügyi minisztere Petrétei József, a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának tanszékvezető docense, aki 2002 júliusa óta a jogi kar dékánja. (E tisztségéről, úgy tudjuk, október 12-én lemond, oktatói tevékenységét viszont folytatja.) Az ő nevéhez fűződik a jogi kar külső-belső korszerűsítésének befejezése, s bár az egyetem tekintélyes adósságot görget maga előtt, a jogi kar gazdálkodása évek óta kiegyensúlyozott. A miniszterelnök még egyetemi éveiből ismeri Petrétei Józsefet, amikor is mindketten KISZ-vezetői tisztséget töltöttek be. Információink szerint a pécsi alkotmányjogász, bár nem politizál – ezt már csak megyei és területi választási bizottsági elnöki tisztsége miatt sem teheti -, jó kapcsolatot ápol Toller László MSZP-s országgyűlési képviselővel, Pécs polgármesterével, valamint Szili Katalinnal, az Országgyűlés szocialista elnökével. A házelnök kezdeményezésére Petrétei tagja lett volna annak a szakértői csoportnak, amely egy új alkotmány kidolgozásának alapjait vetette volna meg. A grémium felállítása meghiúsult, jött viszont egy felkérés az igazságügyi tárcavezetői tisztségre azt követően, hogy Bárándy Péter közölte távozási szándékát.
Bárándy már Medgyessy Péternek is jelezte: ha nem látja biztosítottnak az igazságügyi reform költségvetési fedezetét, lemond miniszteri posztjáról. Az események annyiban gyorsították fel döntését, hogy amikor nyilvánvalóvá vált, új kabinet alakul, arra az álláspontra helyezkedett, a köztársasági elnök nem rögtön, hanem csak 30 nap elteltével kérheti fel a koalíció jelöltjét kormányala-kításra. E jogértelmezésével „rossz pontot” szerzett Gyurcsány Ferencnél. Ennek ellenére a kormányfő szeretett volna vele dolgozni, mert személyében szakmai garanciát látott az igazságügyi reform továbbvitelére, s cseppet sem mellesleg azért, mert Bárándy a független, polgári elitet megtestesítő magatartásával a kormány egyik legnépszerűbb tagja volt. Az ex-tárcavezető azonban a megnyirbált költségvetési fejezet miatt nem akart a különböző érdekképviseleti szervezetek „présébe” kerülni.
Kérdés, hogy Petrétei József miként tud majd egyensúlyozni az évek óta forráshiányos tárca élén, amely azért késlekedett korábban az ítélőtáblák felállításával is, mert nem tudott hozzá forrást rendelni. Az új miniszter mindenesetre azt ígérte, nem fog elhalni a reform. Ennek keretében megoldást kell találnia a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságára (160 százalékos a kihasználtságuk), új börtönök építésére azonban nincs pénz. Forráshiány miatt csúszik sok bírósági épület felújítása, korszerűsítése. Informatikai rendszerük kiépítése is csak az utolsó pillanatban valósult meg a csatlakozás előtt, ám az EU joganyaga a mai napig nem hozzáférhető teljes mértékben, ami erősen kikezdi a jogbiztonságot. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azt várja a mindenkori tárcavezetőtől, hogy a költségvetés vitájakor lobbizzon a bíróságok működési feltételeinek javításáért. Ugyanakkor már most tudni, hogy az igazságügyi tárca költségvetése kevesebb lesz jövőre, mint 2004-ben, a kérdés csak az, hogy mennyivel.
Az igazságszolgáltatás működési feltételeinek biztosítása mellett Petrétei feladata lesz, hogy javítson a jogalkotói munka színvonalán. Elgondolkoztató ugyanis, hogy az utóbbi években számos olyan törvény született – kormányzati nyomásra – amely nem állta ki az alkotmányosság próbáját. Az új igazságügy-miniszter az ingatlan-nyilvántartás anomáliáinak megszüntetése érdekében azt az álláspontot képviseli, hogy a földhivatalok kerüljenek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól a bíróságok felügyelete alá.
A BORÍTÉKOLT. Annak ellenére, hogy Gyurcsány a legutolsó pillanatig titkolta kabinetje összetételét, Csizmár Gábor kinevezését a szocialista frakció előre borítékolta. Elődje, Burány tevékenységét ugyanis erőtlennek, pr-jellegűnek, és főleg szürkének tartották, így biztosra vehető volt a minisztercsere a foglalkoztatási tárca élén. Egy szocialista forrásunk úgy fogalmazott, Burány remek elméleti ember, vezetőnek azonban nemigen alkalmas, Kiss Péter távozása óta ugyanis gyakorlatilag Csizmár Gábor vitte az ügyeket a miniszté-riumban. Államtitkárként elsősorban az érdekegyeztetésben vett részt, s emiatt „sütik rá” jobboldali és rivális szakszervezetek, hogy a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) kormányzati embere. Tény, hogy kitűnő kapcsolatokat ápol az MSZOSZ-szel, s annak egyik vezetőjét, Kordás Lászlót most maga mellé emelte államtitkárként.
Csizmár a bizottsági meghallgatáskor felhívta a figyelmet arra, hogy ha az ellenzék egyetért az olcsó állam eszményével, akkor ne keltsen hangulatot a közkiadások lefaragása ellen. Megemlítette, hogy Magyarországon a munkaadó cégek 80 százaléka magánkézben van, szűk eszközök állnak tehát a mindenkori kormány rendelkezésére ahhoz, hogy a foglalkoztatási szintet markánsan befolyásolja. Elismerte, hogy a Medgyessy-kormány programja ígéretként, de legalábbis tennivalóként 400 ezer új munkahely teremtését irányozta elő a ciklus végéig. Ehhez képest 2004 közepéig 220 ezer új munkahely jött létre, ám ezzel párhuzamosan 175 ezer szűnt meg, pluszban tehát 45 ezer munkahely keletkezett. Ugyanebben az időszakban 105 ezerrel csökkent az inaktívak, s 16 ezerrel növekedett a munkanélküliek száma. A tárca hármas célt tűzött ki maga elé: a foglalkoztatás növelését, az inaktívak számának csökkentését, s a munkanélküliségi ráta mérséklését. Ennek elsősorban az a feltétele, hogy az elmaradott térségekben infrastrukturális fejlesztések induljanak. Arra a kérdésre, hogy ő maga milyen minimálbért tart kívánatosnak, azt felelte, az EU-ban a minimálbért az átlagfizetés 60 százalékában húzták meg, a 140 ezer forintos hazai átlagbér esetén ekkora aránynak 84 ezer forint felelne meg. Tudja azonban, hogy egy ilyen mértékű emelés adó- és járulékterheit a magyar munkáltatók nem bírnák ki, ezért az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkaadókkal és munkavállalókkal való konszenzus során lehet a mértékét meghatározni, ami véleménye szerint valahol 57-58 ezer forint körül reális. Ezzel együtt a 38 órás munkahét bevezetését nem gondolja időszerűnek.
A KONSZENZUSTEREMTŐ. Jelentem, utolértük a Pénzügyminisz-tériumot: Rácz Jenő a kilencedik az egészségügyi tárca élén a rendszerváltás óta – adta hírül a kétes dicsőséget a miniszterjelölt bizottsági meghallgatásán az egyik honatya. Kökény Mihály ex-miniszter mindenesetre még a leváltását megelőző hétvégén sem tudott biztosat, miként a jelölt személye is váratlanul érte a közvéleményt. Az utód körüli latolgatások sorában Vojnik Mária államtitkár neve merült fel a leggyakrabban, ő azonban forrásaink szerint nem kívánt a miniszteri székbe ülni, bármennyire támogatta volna ezt az MSZP-frakció.
„Hiába volt ez váratlan döntés, Rácz Jenőnél jobbat nem is választhatott volna Gyurcsány Ferenc” – értékeli a végül meghozott kormányfői döntést Sinkó Eszter, az Egészségügyi Menedzserképző Központ kutatója. Szerinte Rácz kompetens az egészségpolitikai kérdésekben, ismeri a tárcát, ráadásul van humora, képes diplomatikusan tárgyalni és ésszerű kompromisszumokat meghozni. Márpedig ez a mostani, a szféra több érintett rétegével, elsősorban a jelenleg is sztrájkkészültségben levő egészségügyi dolgozókkal leginkább folyamatos ostromállapothoz hasonlítható, éleződő ellentétekkel és elégedetlenséggel terhelt helyzetben létfontosságú lehet a kormány és az MSZP számára. Kökénynek azért kellett mennie, mert mindenáron csinálni akart valami „nagyot” – véli a kutató, márpedig erre már sem reális lehetőség, de jelek szerint kormányzati törekvés sincs. „Rácz Jenő személye a szimbóluma annak, hogy a kormány feladta az egészségügy gyökeres megreformálására vonatkozó terveit, ami nem azt jelenti, hogy fontolva haladva ne igyekeznének akár stratégiai lépéseket tenni az ellehetetlenülő szektor helyzetének normalizálásáért – csak éppen tűzijáték és fanfárok nélkül” – mutat rá Sinkó.
A gyógyszerszektor és az orvoskar képviselői is alapjában pozitívan nyilatkoznak a leendő miniszterről. „Arra számítunk, hogy mostantól béke lesz” – jelenti ki Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke. Mint mondja, Rácz Jenőt értelmes kompromisszumokra hajló szakemberként ismerték meg: ennek fényében pedig azt remélik, hogy a gyógyszerpiacot az utóbbi években többször is fenekestül felfordító, kapkodó és elhamarkodott döntések ideje lejárt.
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke úgy véli, a hosszú ideje fennálló munkakapcsolat alapot ad a leendő miniszterrel szembeni bizalomra. Ám az a baj, hogy az egészségügy problémái már rég túlnőttek azon, hogy miniszteriális szinten lehessen ezeket kezelni, legyen egyébként bárki a miniszter. Éger mélyen egyetért az új miniszterrel abban, hogy az egészségügy reformját nem lehet végrehajtani egyik pillanatról a másikra, hanem folyamatos és tudatos változtatások útján lehet csak megnyugtatóan kezelni a bajokat. Rácz tíz évet szánna az orvosszakma vonzerejének, az abban rejlő karrierlehetőségeknek a növelésére, Éger szerint azonban ennyi idő alatt bőven „elmegy a hajó”. „Az egészségügyben dolgozó 200 ezer embert most kell a pályán tartani, és most kell az utánpótlást idevonzani is; erre nemhogy tíz, de két-három év is szűkösen áll csak rendelkezésre” – figyelmeztet a kamarai elnök. Rácz meghirdetett tervei között szerepel egyébként az egyenlőtlenség enyhítése az egészségügyben, a döntések és források decentralizálása, a regionalitás erősítése.
|
|
|
|
|
|
|
