Cikigroup

Kitűnő napjuk volt még augusztus 2-án az amerikai Citigroup londoni kötvénykereskedőinek. Aznap délelőtt piacra dobtak legalább 13,3 milliárd dollár összértékű európai államkötvényt, majd úgy fél órán belül alacsonyabb áron visszavásárolták a papírok harmadát, amivel – a konkurencia szerint – 24 millió dollár nyereségre tehettek szert. Ám miközben a Citi brókerei diadalünnepet ültek, odakint a parketten elszabadultak az indulatok. Az akció nem volt ugyan illegális, de megsértett egy íratlan normát, nevezetesen, hogy a piacot nem szabad átverni, és pláne nem szabad így előnyt kovácsolni a gyenge nyári forgalom idején. Amikor egy rivális kereskedő felhívta őket, hogy megkérdezze, mi volt ez az egész, kinevették őt, aztán lecsapták a kagylót.

Korántsem találta azonban ilyen vidámnak a történetet a Citi vezérigazgatója, Charles O. „Chuck” Prince. Amióta egy évvel ezelőtt átvette az irányítást, egy sor személyes látogatáson és üzenetek formájában azt igyekszik a 275 ezer alkalmazott fejébe sulykolni, hogy nem akar többé rossz publicitást.

BOCSÁNATKÉRÉSEK. E tekintetben a Citi egyelőre rosszul teljesít. Negatív hírek jelennek meg róla, és három földrészen is a hatóságok célkeresztjébe került. Augusztus 18-án a brit pénzügyi felügyelet hivatalos vizsgálatot indított az említett kötvényügylet kapcsán. A Citi – bár azt nem ismeri el, hogy felhatalmazta a kereskedőket a trükkre – bocsánatot kért a történtekért, és megígérte, hogy a jövőben nem kerül sor hasonlóra.

Egy hónappal később azonban a Citi ismét felhívta magára a figyelmet. Szeptember 17-én a japán hatóságok felszólították, hogy jövő szeptemberig zárja be ottani magánbankját. Egy 2001 augusztusában kezdődött vizsgálat ugyanis fényt derített arra, hogy hét éven át egy sor jogsértés történt, ideértve a laza irányítást, a pénzmosás megelőzése terén tanúsított hanyagságot, valamint „számos olyan tisztességtelen tranzakciót, amelyekben kétes eszközökkel óriási nyereségeket értek el.” A Citi bocsánatkérő közleményt adott ki, felmondott hat bankárjának, nyolc másiknak pedig csökkentette a fizetését, továbbá megígérte, hogy javítja a belső ellenőrzést valamennyi japán részlegénél. Egy hét sem telt el, és a tokiói pénzügyi tárca eltiltotta a bankot az államkötvény-aukciókon való részvételtől.

A BusinessWeek most megtudta, hogy az amerikai értékpapír-piaci felügyelet és az értékpapír-kereskedők országos szövetsége többek közt a Citi magas rangú tisztviselői ellen is vizsgálatot folytat, amiért a tőzsdei technológiai boom idején nem felügyelték megfelelően az elemzőket és a befektetési bankárokat, azaz nem akadályozták meg a befektetők számára veszteséget okozó érdekkonfliktusokat.

A szabályok és betartatásuk két különböző dolog. Vezérigazgatóként Prince a jelek szerint nem képes arra, hogy szilárdan meghonosítsa a banknál az általános integritás tudatát. Néhány bíráló nem is nagyon tartja ezt lehetségesnek. „Akárhányszor helyrehoznak valamit, mindig akad egy újabb megszégyenítő dolog. Felmerül a kérdés, hogy a Citi nem érte-e el növekedésének határait” – mondja Kathleen Shanley, a Gimme Credit Finance chicagói elemzője. Hasonlóképp vélekedik Mason, a Bernstein elemzője: „A Citi olyan óriási lett, hogy egyszerűen képtelenség irányítani a magatartást. A kihívás most az, hogy megteremtsenek egy kultrúrát, kialakítsanak egy közös értékrendet, amely megszabja az alkalmazottak magatartását.”

Prince olykor vegyes jelzéseket küld. Rendszeresen fejtágítót tart az állománynak a magasabb etikai normákról, ám néha úgy látszik, ő maga is alábecsüli a Citi problémáinak súlyát. Szeptember 20-án például az alkalmazottakhoz intézett üzenetében azt mondta, hogy bármilyen szigorú is a bank ellenőrzési mechanizmusa, és bármilyen nyilvánvalóan elütnek is a Londonban és Tokióban történtek a belső normáktól, „mindig lesz egy kisebbség, amely túlmegy a határokon”.

Bírálói szerint a bajok magából a Citi üzletviteléből adódnak. „A bankszakmában az övék az egyik legagresszívebb vállalati kultúra. Ezeknek az embereknek karmaik és agyaraik vannak” – jelenti ki egy Wall Street-i elemző. „Guy Moszkowski, a Merrill Lynch elemzője szeptember 20-án vásárlásra érdemesről semlegesre rontotta le a Citi részvényeinek minősítését, s az indoklásban kiemelte, hogy „az agresszív profitcsinálási szándék háttérbe szorítja az ítélőképességet”.

Ezek a kulturális gondok a kritikusok szerint immár azzal fenyegetnek, hogy súlyosan ártanak a banknak. „Az etikai normákkal és a kontrollal kapcsolatos ügyek folyamatosan rontják a Citi imázsát az ügyfeleknél és a kormányoknál” – hangoztatja Moszkowski. Mindezek a legrosszabb esetben keresztülhúzhatják Prince azon elképzelését, hogy az Egyesült Államokon kívül a mostaninál sokkal nagyobb Citi-birodalmat építsen ki.

FOLTOK. Londoni bankárok például azt állítják, hogy az augusztus eleji manőverrel kasszírozott szerény nyereség nem érte meg a bank nevén esett foltot. Túl azon, hogy magára vonta a pénzügyi felügyelet figyelmét, a Citi kihívta maga ellen néhány kormány, köztük a belga és az olasz haragját is, amelyek erősen támaszkodnak a nemzetközi kötvénypiacokra, és gyakran adnak jövedelmező megbízásokat a Citinek az ügyletek lebonyolítására.

A jogász végzettségű Prince vezérigazgatóvá való kinevezése mögött többek közt az a megfontolás állt, hogy legyen valaki, aki meghúzza és betartatja ezeket a határokat. Sanford I. Weill elnöknek, volt vezérigazgatónak azért esett rá a választása, mert képesnek tartotta őt, hogy keresztülvezesse a bankot a jogi és szabályozási változásokon. Az elemzői botrányok és a vállalati bukások nyomán Weill és az akkor vezető jogtanácsosként dolgozó Prince számos intézkedést hozott, követve az új törvényeket és rendeleteket. Elválasztották egymástól a részvényelemzést és a befektetési banki tevékenységet, s szigorúbb szabályokat fogalmaztak meg az olyan komplex finanszírozási ügyletekre vonatkozóan, amilyeneket az Enron és a WorldCom esetében hajtottak végre. Prince újabban átalakítja a kockázatkezelés és a normák betartása terén fennálló vállalati hierarchiát is, és fölállt egy külön bizottság annak ellenőrzésére, hogy követik-e az új szabályokat. A negyedik negyedévtől kezdődően a Citi összes alkalmazottjának etikai képzésen kell részt vennie, és a vezetés ösztönözni fogja, hogy a munkatársak használják az egy ideje már működő etikai forródrótot.

Tisztán pénzügyi szempontból, vagyis eltekintve a pr-bonyodalmaktól, Prince eddig kifejezetten sikeresnek mondhatja magát. Amióta hivatalban van, a bank két negyedévben is profitrekordot döntött, az idei első negyedévre 5,27 milliárd dollár nyereséget jelentve. A Weill által kialakított növekedési kultúra nyilvánvalóan tovább él, s Prince-nek most óvatosan mérsékelnie kellene a bank energiáját, vigyázva, nehogy túl sokat elvegyen belőle. „Szükségünk van morális iránytűre, hogy felelősen és becsületesen teljesítsük a növekedési és nyereségcélokat. A Citigroup kultúrájának egyet kell jelentenie az integritással” – hangsúlyozta szeptember 20-ai üzenetében.

A szép szavak persze csak akkor érnek valamit, ha Prince megtalálja a módját, hogy világszerte az alkalmazottak tízezreinek vérévé váljon a tisztességesség kultúrája. Minél gyorsabban megoldja ezt, annál hamarabb tűnnek el a bank ügyletei a lapok címoldalairól.