Igazságos sport a vitorlázás, mondják a hozzáértők, ám ez az igazságosság valójában csak a versenypályán érvényesül. Oda viszont el kell jutni, s az úton a pénznek nagyobb szerepe van a tehetségnél. A vízben azután valóban mindenki egyforma, legyen az olimpiai küzdelem, vagy a nagy és valóban hatalmas összegeket megmozgató világkerülő versenyek egyike.
A pénz terén a magyarok nincsenek valami jól elengedve, a tehetség terén annál inkább. Ezt mindennél fényesebben bizonyítja a Domokos-Majthényi páros immár negyedik világbajnoki címe a repülő hollandi hajóosztályban, miközben a páros éves költségvetése a töredéke a tőlünk nyugatabbra felkészülő konkurenseknek. Ők éves felkészülésükre alig 2-3 millió forintot fordíthatnak, miközben egy francia versenyző négyéves olimpiai felkészülési kerete 50-60 millió forintnak megfelelő összegre rúg.
Ha Majthényiék száma nem is szerepel az olimpián, nem marad magyarok nélkül a Pireuszi-öböl. Tisztes helytállást várnak a szakértők a héttagú magyar csapattól: szörfben Gádorfalvi Árontól, Győrbíró Líviától, finndingiben Hajdu Balázstól, a 470-es kategóriában a Czégai Péter-Cserép Csaba férfi, illetve a Weöres Márta-Payr Anna női kettőstől. Esetükben, tekintettel a szűkös anyagiakra, már az is elismerésre méltó eredmény, hogy kvalifikálták magukat a világ sportolóinak legfontosabb erőpróbájára. A többség már egy hónappal a nyitóünnepély előtt a helyszíni szeleket kóstolgatta, a kis magyar csapat viszont Csopakon készült az utolsó pillanatig.
A vitorlássportnak amúgy komoly hagyományai vannak Magyarországon. Európában a Balatonon rendeztek elsőként tókerülő versenyt 1934-ben. A szervező, a Hungaria Yacht Club úgy tervezte, hogy kétévente bontanak vitorlát a Kékszalag elnyeréséért. Az első regattán 21 hajó indult és a győzelmet Ugron Gábor szerezte meg.
