Ilyenkor nyáron nem csupán a bulvársajtó, hanem a minőségi lapok fotósai is ott vannak Ausztria-szerte minden létező fesztiváleseményen, szorgalmasan lencsevégre kapva az ismert közéleti személyiségeket és a címüket büszkén viselő arisztokratákat. Szinte minden felvételen felbukkan azonban egy-két „sosem látott” figura, akit ennek ellenére feltűnően babusgat a környezete. Pénzemberek ők, a nagy adakozók, akik nélkül egyetlen fesztivál sem él meg. Nagyvállalatok vezérei éppúgy vannak köztük, mint dúsgazdag magánszemélyek. Utóbbiak némelyike ellenszolgáltatásként ráadásul kifejezetten áhítja is az effajta szereplést, hiszen ezáltal érezheti úgy, hogy megnyíltak előtte a high society – a „von und zu” réteg Ausztriában különösképpen sznob – világának kapui.
Salzburgi fesztiválszínpad. Drága, de megéri.
ÁLDOZNAK RÁ. Érthető a tolongás, hiszen az ausztriai fesztiválok közül egyre több dicsekedhet európai, sőt világhírnévvel. Ez jobbára gazdasági sikert is maga után von, aminek érdekében általában az érintett város, tartomány vagy térség is kész az áldozatokra. Teljesen önfenntartó, külső támogatásra nem szoruló fesztivál ugyanis nem létezik. Ennek ellenére a különböző kulturális seregszemlék egyáltalán nincsenek kiszolgáltatva a helyi – és az országos – politika kénye-kedvének. Az ausztriai fesztiválok legnagyobbika, az immár 84 éve hagyományosan július utolsó hetében nyíló, és hat héten át tartó Salzburgi Ünnepi Játékok (Salzburger Festspiele) például a lehető leggazdagabb műsort nyújtja, a szervezők mégis – vagy talán éppen ezért – a kiadások 77,3 százalékát maguk teremtik elő. Ennél nagyobb arányra csak Mörbisch (Fertőmeggyes) képes, amelynek operettfesztiválja 95,64 százalékban önfinanszírozó. Tény, a Fertő-tó mellett egyetlen darabot játszanak hat héten át – ami jócskán csökkenti a költségeket -, ám annál nagyobb fegyvertény, hogy estéről estére megtelik a szabadtéri tószínpad 6000 (!) embert befogadó nézőtere.
Ami a salzburgi költségvetést illeti, az önfinanszírozáson túl fennmaradó részt 40 százalékban a szövetségi állam, egyenként 20 százalékban pedig a tartomány, a város, illetve a turisztikai vállalkozások befizetéseiből gazdálkodó idegenforgalmi alap pótolja. Ez utóbbi az idén 2,8 millió eurót áldozott a fesztiválra – és mindenki úgy tartja, jó helyre ment a pénz. Elég körülnézni Salzburg közvetlen vonzáskörében, ahol fesztiválidőben még az ínségesebb nyarakon is ritka a „Zimmer frei” tábla.
Salzburg az idei 188 előadásra 210 ezer jegyet bocsátott ki – 180 ezer elővételben elkelt -, és a fesztiválszervezők pusztán ebből 21,6 millió euró bevételt várnak. Ez az összeg a rendezvény költségvetésének csaknem a fele. A legdrágább jegy 360 euróba kerül, de már 5 euróért is lehet kapni. A térség az idén csak a fesztiválnak köszönhetően 300 ezer vendégéjszakára számít. Ráadásul a Salzburg által évente elkészített jelentésből az is kiderül, hogy nincs jobb vendég a fesztivállátogatónál. Legalább egy hetet marad – szemben az átlagos turisták 4,5, illetve a városlátogatók 1,8 vendégéjszakájával -, és szórja a pénzt. Szállásra, étkezésre és vásárlásra naponta átlagosan 222 eurót költ, és ehhez jön még az az egy heti összesen 580 euró, amit a jegyekre kiad. Mozart szülővárosának tavaly 180 millió eurót hozott a hat hét, és az idén se várnak kevesebbet – a hivatalos számítások szerint minden egyes, a fesztiválra fordított adófizetői euró tízszeresen térül meg.
A finanszírozás „önrésze” természetesen sosem jönne össze, ha nem lennének a szponzorok – mindenekelőtt a Salzburg mellett évek óta kitartó Siemens, Audi és Nestlé -, amelyek mindegyikének nagyjából évi 500-550 ezer eurót ér, hogy a nevét együtt emlegetik a fesztivállal – és persze, hogy a vezetőik bejuthatnak az amúgy szinte megközelíthetetlen előadásokra. Az esetükben természetesen korántsem csupán kultúrszomjról van szó: az érintett topmenedzserek felbukkanása egy újabb lehetőség a szponzorcégek előtérbe kerülésére. Az idei fesztiválmegnyitó után például – amelynek mellesleg az Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István volt a meghívott ünnepi szónoka – Wolfgang Schüssel kancellár tüntetően hosszan beszélgetett Albert Hochleitner Siemens-vezérrel és több neves művésszel.
Trónkövetelők
A nagy multú ausztriai fesztiválok sikerét egyre többen irigylik meg az ország más vidékein, így Karinthiában is. Hogy a Wörthi-tavi fesztivál mikor lesz – a támogatásokkal együtt – rentábilis? Nehéz megjósolni. A cél érdekében nem kevés anyagi áldozatot is vállaló tartományi vezetés „megmutatjuk, hogy mi is tudjuk” hozzáállása mindenesetre már több tartományi bankot és nagyvállalatot meggyőzött, hogy megnyissa a pénztárcáját.
Ám nem csupán a karinthiai tartományi vezetők, hanem Bécs elöljárói is habozás nélkül „összekeverik a politikát a fesztiválüzlettel”. A tavaszi Bécsi Ünnepi Hetekről ugyanis a legnagyobb jóindulattal sem mondható el, hogy a rendezvénysorozat képes volna kigazdálkodni a költségvetése nagy részét. Ennek ellenére nagyon is megéri megrendezni. Az Integral piackutató cég tanulmánya szerint ugyanis a főváros kulturális kormányzatának 6,5 millió eurós támogatása a vendégek jegy- és szuvenír-vásárlásait, szállodai és éttermi költését, továbbá a több mint kétszáz fesztiválalkalmazott bérének adóhozamát is beleszámítva összesen 15,15 millió eurót hozott Bécsnek. Sőt, a tanulmány megjegyzi: a vendégek fodrászra, ruhára, kiegészítőkre, gyerekfelvigyázóra, tisztítóra költött pénzét még nem is számolták. Ha megteszik, akkor a befektetett összeg valójában négyszeresen térült meg Bécsnek. Márpedig miért ne tehetnék, hiszen a fesztivállátogatók 21 százaléka érkezett Bécsen kívülről, és utóbbiak kétharmada kizárólag a kulturális esemény miatt kereste föl az osztrák fővárost. És ha már ott volt, nem garasoskodott – a „kulturturisták” fejenként átlagosan 600 euró körül költöttek a Bécsi Ünnepi Hetek alatt. Csoda-e ezek után, ha Ausztriában egyre többen vallják: a kultúra jó üzlet?
A szinte teljes mértékű önfinanszírozás azonban nem is annyira ennek köszönhető, hanem annak az okos stratégiának, amellyel a minden igényt kielégítő előadás megszervezéséhez kihasználják a határ közelségét. Mörbischben ugyanis – akárcsak a másik burgenlandi sikerhelyszín, St. Margarethen (Szent-Margitbánya) római kori kőfejtőjében 1996 óta megrendezett operafesztiválon – évek óta az osztrák művészekénél szerényebb gázsival beérő, ám semmivel sem kevésbé tökéletes szlovákiai zenekart, kórust és balettkart szerepeltetnek. Mindennek köszönhetően míg Salzburgban 243 ezer látogató szórakoztatását 44 millió eurós költségvetésből oldják meg, Mörbischben 195 ezres közönségre csak 10 milliót költenek. Ezzel szemben tavaly közel 7 millió euró volt a jegyárbevétel, a szövetségi állam és a helyi tartomány együttesen 436 ezer eurót „vállalt át”, a hiányzó összeg pedig bőven befolyt az ajándéktárgyak, CD-k és videók árusításából. Maga Mörbisch 1996 óta nemhogy nem támogatja a fesztivált, hanem a település még negyedmillió euró adót is beszed a rendezvényből.
St. Margarethen kőfejtője a maga 7 ezer négyzetméterével Európa legnagyobb „természeti színpada”. Ennek megfelelőn az idei Aida is mindent felvonultat, ami csak elképzelhető, többek között 18 ló és 2 elefánt dübörög át a díszletek között. A siker nem is marad el: az előző években megszokott 32 helyett az idén összesen 44 előadást tartanak, és a tervek szerint 145 ezer jegyet adnak el. Az 5,2 millió eurós költségvetés természetesen szintén rekordnak számít.
NÉGYSZERES PÉNZ. A két „újonc” mellett persze ott nyomul a másik nagy múltú – ám külsőségeiben a salzburginál szerényebb – bregenzi nyári fesztivál. A tavalyi költségvetés a Bodeni-tónál lévő Bregenzben 21 millió euró volt, amelynek háromnegyedét teremtették elő helyben, a többit 40 százalékban a szövetségi állam, 35 százalékban a helyi tartományi vezetés és 25 százalékban a város adta össze. Utóbbi persze tudta, mire áldoz: befektetésének jó része ugyanis adó formájában
visszafolyik a kasszába. Ráadásul a helyi gazdaság a fesztivál révén 3,6 millió euró értékű megbízáshoz jut, a közreműködők és családtagjaik ugyanennyit költenek el, a látogatók viszont ennek tízszeresét is Bregenzben hagyják – azaz minden 1 millió eurónyi szubvenció 4 milliós bevételt hoz.
