Borra derű

Wekler Ferenc. Két hiba is „belefért

Csupán „élt és nem visszaélt” az adódó lehetőségekkel Wekler Ferenc – hosszas fejtörés után erre a megállapításra jutott az SZDSZ ügyvivői testülete a szőlőbirtokos szabad demokrata parlamenti alelnök múlt keddi beszámolója után. Hiába szólította fel az ellenzéki Fidesz lemondásra, és fontolgatta, hogy mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezi, hiába nyilatkozott a végső döntéshez képest először kissé élesebben az ügyben az SZDSZ elnöke, más politikai következménye eddig nem lett a liberális pártban annak, hogy Wekler Ferenc családja – jogilag egyébként teljesen szabályos módon – mintegy 128 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott szőlőtelepítésre. A párt vezetésének véleménye szerint ráadásul az is „belefért”, hogy sikeresen kilobbizta, hogy a helyszínt, Mórágyat, és persze vele együtt a 67 hektáros birtokot a kevésbé értékes Tolnaitól a Szekszárdi borvidékhez csatolják. Az SZDSZ-es indoklás szerint ugyanis a politikus által kapott támogatás normatív volt, amelyet minden, a feltételeknek megfelelő pályázó igénybe vehetett, az ügyben tehát törvénysértés nem történt. Ráadásul a Wekler-ügy amúgy sem egyedi a politikusok körében (lásd külön).

Habár egyes SZDSZ-es vezetők szűk körben a vita után megjegyezték, hogy a korrupció elleni küzdelmet zászlajára tűző párt prominenseként Weklernek eleve nem szabadott volna állami támogatást kérvényeznie, a történet másik fejezete, a terület átsorolásának folyamata még érdekesebb kérdéseket vet fel. A szabad demokrata parlamenti alelnök az átsorolást ugyanis először még az idén májustól hatályba lépett új bortörvény vitáján beadott egyéni indítványával vetette fel. Az országgyűlés akkor ugyan a javaslatot nem támogatta, de a borvidéki átsorolás szabályain változtatott: a mindenkori szakminisztert hatalmazta fel arra, hogy rendelettel döntsön ilyen ügyekben. Németh Imre aztán június 3-án – több átsorolással együtt – el is rendelte Mórágynak a Szekszárdi borvidékhez csatolását.

Biztos pénz Nemcsak a „termelési kvóta” meghatározásánál döntő termőterület-növelést szolgálta a szőlő normatív ültetvénytelepítési támogatása az EU-csatlakozást megelőző években, időszerű volt az elavult ültetények felújítása is. A támogatás összege legfeljebb a telepítés be-kerülési költségének felét tehette ki, amely költségeket a helyi hegyközségi adatok alapján határozták meg borvidékenként. Általában 3 milliótól egészen 5 millió forintig hektáronként.

JOGSZERŰEN. A döntés ellen levélben tiltakozott Nagy István, a Szekszárdi borvidék hegyközségi tanács elnöke, és felülvizsgálati kérelmet küldött a tárcához. Azt a választ kapta, hogy ősszel megtárgyalják az ügyet. Az egyeztetésből szintén kihagyott Hegyközségi Nemzeti Tanács vezetősége nem vallott színt az ügyben, de Horváth Csaba, a tanács főtitkár-elnökhelyettese korábban kifejtette: bizonyára adminisztratív hiba történt, ezért sorolhatták át a hegyközségi kezdeményezés nélkül Mórágyot. Jogsértés nem történhetett, mert az átsorolás miniszteri jog, a hegyközségi javaslatok figyelembevétele csak „szokás”.

Dékány András, az agrártárca szóvivője visszautasította, hogy nem egyeztettek volna a hegyközséggel, legfeljebb csak Nagy Istvánnal nem. Mórágy amúgy is a két borvidék határán helyezkedik el, az átsorolás pedig a szóvivő szerint nem okoz szerves változást. Ez a mostani döntés bizonyos tekintetben igazi áttörés, mert a szekszárdi borászok eddig minden – a borvidéket bővítésére irányuló – hasonló próbálkozást visszavertek. Történelmileg ugyan az első, 1893-as bortörvényben még a Szekszárdi borvidék része volt a most vitatott tolnai terület, az 1997-es jogszabály azonban szétválasztotta a kettőt, a szekszárdiak pedig azóta is sikeresen ellenálltak annak, hogy ismét befogadják a szerintük a terület imázsát rontó, a paksi atomerőművet is körülölelő Tolnai borvidéket.

Mórágy átsorolásával persze nem csak a Wekler család járt jól. A Tolnai borvidék mellett ezzel immár a Szekszárdihoz is tartozó Eurobor Kft.-ben résztulajdonos Zwack Unicum Rt.-nek, és más borászatoknak is több pénzt hozhat a változás. Árban több „minőségi lépcsőt” kínálhatnak a vevőknek, a konkrét példánál maradva azért, mert Szekszárd hírneve itthon jobb Tolnánál, és az eredet a bor árában is megmutatkozik. Azt viszont, hogy külföl-
dön pusztán az eredet miatt árkülönbség lenne a két borvidék boraiban, határozottan cáfolja Schmidt Győző, a Tolnai borvidék hegyközségi tanácsának elnöke, a Danubiana Bt. ügyvezetője. A tárgyalásnál a bor minősége, a kiszerelés a döntő, mert a külföldi vevőknek a tolnai és a szekszárdi termőhely neve egyaránt keveset mond.

Piaci szempontból érthető a szekszárdiaknak a borvidék nagyságát korlátozó törekvése. A meghatározó pincészetek – mint a Vesztergombi vagy a Takler – saját ültetvénytelepítéseik miatt kevesebb szőlőt vásárolnak, így értékesítési nehézségek várhatók a szekszárdi térségben, főleg a slágerfajtáknak számító cabernet-ből, merlot-ból, miközben a feldolgozó-kapacitás korlátozott. A szőlőtermés alig több mint felét, háromnegyedét tudják helyben hordókba tölteni, a többi kikerül a borvidékről. Nagy István, aki a tavalyinál 10-15 százalékkal több termést vár Szekszárdon, nem aggódik az elhelyezésért, mert sosem maradt eladatlan szőlő a borvidéken. Tolnában viszont igen, sőt az ottani felesleg néha náluk is rontott az árakon.

Viszontvádak Wekler Ferenc szőlőbirtok-ügye korántsem tűnik egyedülálló esetnek a magyar politikai életben. A Fidesz mostani bírálatainak erejét jócskán gyengíti, hogy a korábbi miniszterelnök, Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó, cégének tokaj-hegyaljai szőleje után az előző ciklusban szintén 41 millió forint állami támogatáshoz jutott. Wekler maga is azt tanácsolta az ellene összeférhetetlenségi eljárást fontolgató Szíjjártó Péter fideszes frakcióvezetőnek, hogy kezdeményezzen hasonló eljárást Demeter Ervin és Mádi Lászlóval szemben, mert Demeter Ervin mádi (Tokaj-Hegyalja) földjére, Mádi felesége pedig egerszalóki telepítésére kapott vissza nem térítendő támogatást. Demeter Ervin cáfolta Wekler állítását, Mádiék sem írták akkor még alá a támogatási szerződést. Hasonlóképpen, Font Sándor MDF-es képviselő is cáfolta, hogy szőlőültetvény-telepítési támogatást kapott volna.

BORBAN A VITA. A borvidéki viták az uniós léptékű borrégiók kialakulásával csitulnak majd el végleg – véli Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára, aki eleve ellenezte a Szekszárdi borvidék feldarabolását. A többi borvidéket egyesítő borrégiók már sorra alakulnak. A Kunsági, a Hajós-Bajai és a Csongrádi borvidékek együttese alkotja a Duna Borrégiót. A Balatoni Borrégiót a környező borvidékek, alkotják majd, a Felső-Magyarországi Borrégióba tartozik az elfogadása után a Mátra-aljai, a Bükki, az Egri és a Tokaji borvidék, míg az Észak-Dunántúliba a Móri, a Soproni, az Etyek-Budai, az Ászár-Neszmélyi borvidék. Formálódik a Szekszárdi, Tolnai, Mecsek-aljai, Villányi borvidéket összefogó egység is Pannon Borrégió elnevezéssel.

A nemzeti tanács vezetője abban egyetért Schmidt Győzővel, hogy a borrégiókon belül rivalizáló borvidékek, borászok versenyének kimenetele részben rajtuk múlik, az általuk előállított borok minőségén. Jelenleg ugyan még jobban cseng a Szekszárdi név például a Tolnainál, de ez nincs kőbe vésve, az is lehet, hogy évek múlva nem így lesz.

A nagy harc tehát nem a különleges minőségű, hanem a minőségi kategóriában vár a magyarokra. Nem Tolna és Szekszárd, nem is a magyar vagy az olasz, francia borok között dől majd el a dolog, hanem az újvilág reformborászatai, Chile, Argentína, valamint Ausztrália és Európa közötti háborúban, amelyben a nagyobb termelési költségek miatt hátránnyal indulnak a magyarok.