Őslények országa

A Beamter Bubi szerelését kölcsönkérő, újabban vendéglátós fazonokra hajazó The Hives a punk és a tingli-tangli beat sosemvolt barátságát énekli meg. Ilyen fekete-fehér szerelést utoljára a Flipper Öcsi vezette Step zenekar engedett meg magának. A fehér zakó a The Hives srácainak még jól áll, de már a masnis nyakkendőjüket hatóságilag kéne betiltani – a svéd ifjak stylistja egy szalagavatós látomást valósított meg.

A Tyrannosaurus Hives című hiperaktív, pörgős konfekció-punkja üde színfoltja a leletmentésekre szakosodott rock and roll színtérnek. A kétperces, gyors menetek teljes kielégülést okozó potenciális slágerek, a részben tradicionális értékvilágú számokat szétveti az energia, Howlin’ Pelle Almqvist a fiatal Mick Jaggert megszégyenítő vehemenciával pózol, és üvöltözik. A kompozíciók egy rugóra járnak, a lehetőségeikhez képest mégis változatosak, sőt, szórakoztatóak. Az 1993-ban Fagestrában alakult The Hives elsősorban „cool” banda, az ilyen rock and roll fosszíliákat ügyesen összecsavarozó zenekarokról előbb-utóbb kiderül, hogy a Desperado című betyár-mozit jegyző Rodriguez, vagy Johnny Depp kedvenc bandái közül valók. A The Hives egyik nagy titka, hogy annak ellenére hatnak harmat-frissnek, hogy valójában már egy évtizede küzdenek az elemekkel.

Jó időben voltak jó helyen. A 2000-ben publikált Veni Vidi Vicious című albumuk ösztönösen trafált bele az újkori garage-rock hullámba, így a reflexből nagyot mondó nemzetközi sajtó a The Strokes, a Vines és a The White Stripes mellett a rock megújítói között emlegette a többek között a The Who-t , és a Stoogest is újrahasznosító őrült svédeket.

Ezek az öltönyös, „dekadensnek” ható „T-Rexek” rácáfoltak az evolúció törvényeire, újra megjelentek a planétán, hogy megmutassák: a kiolvasztott mocskos rock and roll a mai kedvezőtlen éghajlati viszonyok között is életképes.