A Spree folyóval és betonkerítéssel kettészelt Berlin szürkébbik felében, a keletnémet polgárok hajdanán tiltott világbajnokok voltak sorban állásban. Majd 1989. november 9-én megtörtént a csoda! Sokan hitték akkor, hogy – a pénzügyi reform, vagyis a keletnémet márka „megkeményedése” -, majd Németország 1990. októberi történelmi újraegyesítése után nem kell többé már semmiért sem sorban állni. Nos, ez tévedés!
Az időben másfél évtizedet repülve, s 2004-ben a régi-új germán fővárosban landolva az erre vetődő turista döbbenten tapasztalja, hogy Berlin két pontján, több száz fős csoportok várakoznak órákat. Türelmesen. Az egyik helyszín, az ezeken a hasábokon májusban már megénekelt New York-i szupertárlat, a Museum of Modern Art (MoMa) 200 darabos gyűjteménye a Neue Nationalgalerie-ben. Én most a másik tömegcsábító épületről, az idén kettős jubileumot köszöntő Reichstagról mesélek. Paul Wallott tervei alapján 120 esztendeje kezdtek szorgoskodni az iparosok a Brandenburgi kapu szomszédságában a parlament felhúzásán. A neoreneszánsz stílusú, sziléziai homokkőből emelt Reichstagsgebäudét 1894-ben adták át. A gyönyörű kupolát II. Vilmos uralkodása idején császári korona ékesítette.
Az első, de főleg a második világháború révén a nemzetközi nagypolitika főszereplőjévé vált a birodalmi gyűlés robosztus épülete. A gyakori kancellárcserék után, 1933-tól egy tucat esztendőre Adolf Hitler vette át a hatalmat Németországban. Beiktatását követően egy hónap sem telt el, s lángba borult Wallott remekműve. A Führer által megnyitott, 1936-os nyári ötkarikás játékokra a 4,5 millió lakosú metropolisba özönlő bel- és külföldi sportolók, szurkolók, újságírók zöme csak Berlin szebbik – igaz, horogkeresztes lobogókkal ékesített – arcát látta. Rengetegen fotóztak az elegáns Olympia-stadionban, de villogtak a vakuk a diktatúrában gyakorlatilag funkciótlanná vált Reichs-tagnál is. Három évvel később már véres viadalon mérték össze erejüket a nemzetek. Az 1940-től még csak szórványosan, 1943-tól azonban rendszeresen bombázott fővárosban a parlament ismét súlyos károkat szenvedett.
A náci rezsim összeomlása, Berlin és Németország kettészakadása évtizedekre megpecsételte a romos Reichstagsgebäude sorsát. A betört ablakú, kiégett, kifosztott termek falán cirill és latin betűs firkák üzentek a múltból. A rekonstrukció csupán (a majdani kancellár) Willy Brandt nyugat-berlini főpolgármestersége idején kezdődhetett meg. Az épület 1961-re kívülről már megszépült, de azon a nyáron Walter Ulbricht DDR-vezér kőművesei, rendőrei, katonái is serénykedtek… A Reichstag a fal nyugati oldalán, míg a másik historikus szimbólum, a Brandenburgi kapu Kelet-Berlinben hirdette Európa megosztottságát. Nos, ezért kígyóznak évek óta a sorok – biztonsági kontrollra, majd liftre várva – reggeltől estig a Spree partján. Ki-ki látni akarja, hogy milyen ma a barna pestis jelképévé aljasított birodalmi gyűlés épülete, amelyet Christo bolgár származású performance művész 1995-ben „becsomagolt”, mielőtt Sir Norman Foster tervei alapján teljesen modernizálták. A fények a német demokrácia átláthatóságára utaló, új – spirális – üvegkupolában 1998-ban gyúltak ki először. Bonnból áthurcolkodtak Berlinbe a fontos emberek. A turistákra pompás panoráma vár a parlament tetőteraszán. A Bundestagnak otthont adó, 110 esztendeje felavatott Reichstag homlokzatán az eredeti, „A német népnek” felirat olvasható. A parlament külső falán (kétnyelvű) emléktábla köszöni meg Magyarországnak az újraegyesítéshez nyújtott, 1989-es történelmi segítséget.
