Kommunikáció

Radikálisan átalakult az utóbbi ötven évben a kommunikáció, mind technikai és gazdasági, mind társadalmi szempontból – írja Dominique Wolton, a francia nemzeti kutatóközpont, a CNRS tudományos főmunkatársa, a Hermes című kommunikációtudományi szakfolyóirat alapító igazgatója. A gyökeres változásokat azonban nem követte a vonatkozó kutatások hasonló gazdagodása.

Az emberekkel és társadalmaikkal foglalkozó diszciplinák újabb interdiszciplinája a kommunikációtudomány. Akkreditált szakként (mint információ- és kommunikációtudomány) a francia felsőoktatásban éppen harmincéves. Rangos fóruma a CNRS égisze alatt működő Laboratoire Communication et Politique által kiadott Hermes, amelynek legutóbbi, 38. száma Tudások és hatalmak alcímmel harminckét tanulmányban magát a kommunikáció tudományát vizsgálja.

Az említett párizsi kutatóintézet vezetője, Yves Winkin lyoni és genfi professzor, a kommunikációtudomány amerikai kezdeteit tekinti át. (Legutóbbi könyvéről – A tudás piaca és kolostorai – lásd Figyelő, 2004/11. szám.) Leírásában három döntő mozzanatot emel ki. Egyik a retorikaoktatásnak (a társadalmi nyilvánosság szerkezetéhez kötődő) megújulása a XX. század elején. A másik az, hogy egyetemi szintű képzést kapjanak az újságírók. A harmadik pedig a médiakutatás a második világháború után.