Rendkívüli év lehet az idei a közép- és kelet-európai régió legnagyobb pénzpiacának számító varsói tőzsde számára: ha az égiek is úgy akarják, története legnagyobb részvénykibocsátására kerülhet sor októberben. A tervek szerint ugyanis a lengyel állam parkettre viszi az ország legnagyobb lakossági bankja, a PKO BP 30 százalékos részvénycsomagját. A pakett értéke elemzők szerint eléri az 5–6 milliárd zlotyt (1,2 milliárd euró), és az eladással jórészt teljesülnek a lengyel kormány 2004-re kitűzött mintegy 8,8 milliárd zlotys privatizációs céljai is. Csak összehasonlításképpen: az őszre várható bevezetés volumene mintegy kétszerese a régió legnagyobb telekommunikációs cége, a TPSA részvénypakettje vagy a PKN Orlen olajtársaság bevezetéskori tőzsdei értékének. Nem véletlen, hogy Wieslaw Rozlucki, a varsói tőzsde elnöke már most azon gondolkozik, vajon melyik jelenlegi vállalat esik majd ki a leginkább követett lengyel tőzsdeindex, a WIG 20 listájáról, hiszen a PKO nyilvánvalóan a varsói börze egyik vezető cége lesz.
Varsói brókerek. Egyre több részvény a radarernyőn.
MÁGNES. Mindazonáltal nem a privatizációs folyamat újraindítása az egyetlen ok, ami a térség talán legdinamikusabb piacára irányította a pénzvilág figyelmét. A lengyel makrogazdasági mutatók javulása és az ország uniós csatlakozása, nem is beszélve a pénzpiaci konszolidációs tervekről, mind hozzájárultak ahhoz, hogy immár külföldi cégek is előszeretettel választják saját hazai parkettjük mellett a lengyelországi kereskedést. Így tesz például a Raiffeisen Bank, amely a közeljövőben mintegy 1 milliárd euró értékű részvényt kíván a bécsi tőzsde mellett Varsóban is forgalmazni, és hasonló lépésre készül a német Hypo-csoporthoz tartozó BA–CA bank, illetve a szintén osztrák Wienerberger építőipari cég is.
„Jó jel, hogy a varsói tőzsde akár egyedül is életképes szereplője lehetne a nemzetközi pénzpiacoknak, ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy számunkra nem ez az optimális megoldás” – nyilatkozta Rozlucki. A lengyel tőzsdeelnök a stratégiai szövetségek keresésére és az ezzel párhuzamosan futó privatizációra helyezi a fő hangsúlyt. Az 1991-ben alakult varsói értéktőzsde ugyanis – jóllehet, a régióban kiemelkedő szerepet játszik – a világ tőkepiacának csak apró játékosa. Nem véletlen tehát, hogy a közelmúlt két jelentős európai tőzsdei konszolidációja – Bécs/Budapest és Stockholm/Helsinki/Tallinn/Vilnius – fényében az elemzők hasonló lépéseket várnak Varsóban is. „A két konszolidáció kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy most jött el a pillanat Varsó pénzügyi központi szerepének megerősítésére és az itteni tőzsde privatizációjára” – mutatott rá Rozlucki.
A terjeszkedésre tett első kísérlet azonban meghiúsult, amikor Varsó és legfontosabb partnere, az Euronext nem járt sikerrel a litvániai tőzsde megvételében. Lengyel pénzügyi szakértők ezen nem is csodálkoznak, a kudarcot egyszerűen azzal magyarázták, hogy a litvánok nem kívánták újraállamosítani pénzpiacukat, márpedig a varsói tőzsde még ma is 98,8 százalékban állami tulajdonban van.
Igaz, várhatóan nem sokáig: a privatizációra vonatkozó terveket 2004 áprilisában fogadta el a lengyel kormány, s máris megkezdődtek a találgatások, vajon milyen jellegű stratégiai szövetségek jöhetnek létre ezzel összefüggésben a régióban. A közép- és kelet-európai térség pénzpiaci együttműködése nem ismeretlen fogalom, néhány területen már eddig is volt kapcsolat a régió tőzsdéi között. Ráadásul a budapesti értéktőzsde osztrák befektető cégek általi akvizíciója a tőzsdei együttműködés egy új formáját hozta be a köztudatba, s a vevők nem is titkolják, hogy céljuk a térség további tőzsdéinek felvásárlása és integrálása, következő célpontjuk pedig éppen Varsó.
RÉGIÓS ÁLMOK. „A bécsi és a budapesti tőzsde kész ajánlatot tenni a varsói értéktőzsde számára, amelynek értelmében egy – lengyel bankokat is magában foglaló – konzorcium venne részt a varsói tőzsde akvizíciójában, cserébe pedig a lengyelek az említett két tőzsde részvényeit tartalmazó paketthez jutnának” – tette érthetővé Szalay-Berzeviczy Attila, a budapesti értéktőzsde új elnöke Bécs és Budapest ajánlatát. Az így létrejövő tőzsdei konglomerátum erős regionális szövetséget alkothatna, elemei mindemellett megtarthatnák nemzeti karakterüket.
A javaslatot Varsó a már korábban beérkezett további négy európai társintézmény (a svéd és a londoni tőzsde, valamint az Euronext és a Deutsche Börse) ajánlata mellé tette. „Varsóra nem a régió pénzügyi központjaként gondolok, ezért nem kezelem Bécset és Budapestet konkurenciaként – válaszolta a Warsaw Business Journal kérdésére Rozlucki –, ha a térség kis tőzsdéi találnak együttműködésre lehetőséget adó területeket, akkor azt támogatni fogom.” A kedvező hangvételű nyilatkozat ugyanakkor arra is rámutat, hogy Varsó számára pillanatnyilag nem egyértelmű sem a regionális stratégiai szövetség iránya, sem annak formája.
