Verseny égen-földön

Nagy felháborodást váltott ki Budapesten és a főváros agglomerációjában, amikor az Antenna Mikro tévéműsor-elosztó szolgáltatást néhány évvel ezelőtt digitalizálták. A korábbi rendszerhez képest érezhetően jobb minőségű képet kaptak a felhasználók, akik persze nem emiatt dühöngtek, hanem azért, mert egyik napról a másikra már senki sem tudta házilag barkácsolt készülékekkel, „stikában” ingyen fogni az elvileg egyébként már korábban is fizetőssé tett szolgáltatást. Akik viszont inkább a minőségi és mennyiségi ugrásra emlékeznek, azok tudják, hogy milyen változást hozhat, ha a jelenleg 3, szabadon fogható tévéadó helyett 15-öt kapnak, méghozzá digitálisan. Az ingyenességgel ezúttal nem lesz probléma, mert a tervek szerint a kibővített szolgáltatásért sem kell majd fizetni.

László Géza, Antenna Hungária Rt. A magyar háztartásoknak ma nincs valódi választási lehetőségük.

ELLENTÉTEK. Elkerülhetetlen tűnik viszont a piaci szereplők zúgolódása, a földfelszíni digitális műsorszórással kapcsolatban régóta lappangó nézetkülönbségek összecsapása. Leegyszerűsítve a képletet, az egyik oldalon a vezető kábeltelevíziós társaságok, a másikon a kormányzatistratégia-alkotók és a szolgáltatás nyújtására kiszemelt – állami tulajdonban lévő – Antenna Hungária (AH) Rt. állnak. Egyetértés csak abban van, hogy a jelenlegi, analóg rendszert hamarosan a digitális technológiának kell felváltania, mert ez fajlagosan olcsóbb, egyúttal minőségileg jobb szolgáltatásokat tesz lehetővé. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM), illetve a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) elkészült a digitális műsorszórás stratégiájának első előterjesztésével, és ezt kiadta szakmai egyeztetésre. Meglepetéseket – és konkrét üzleti modellt – ez a kezdeti verzió nem tartalmaz, néhány fontos alapelv rögzítése azonban máris heves szópárbajt generált. A vitatott kérdések közül a legfontosabb az, hogy ki állja az infrastruktúra kiépítésének számláját. Szakmai becslések szerint az AH Rt. mai, analóg hálózatának digitalizálása országos lefedettség esetén 10 és 20 milliárd forint közötti összegbe kerülhet (ennél pontosabb becsléshez konkrétabb tervekre lenne szükség). Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) azonban sokat árnyalt a képen, amikor a „szigetszerű” szolgáltatás beindítása mellett tette le a voksát. Az állami fejlesztési terv tehát várhatóan egy ilyen, olcsóbb megoldást fog célul kitűzni, ami azt jelenti, hogy a csaknem országos digitális sugárzás – legalábbis az első szakaszban – már néhány milliárd forintból is kihozható lenne.

Még több kábelcsatorna Digitalizálás várható a kábeles piacon is, a szolgáltatóknak ugyanis nagy szükségük van a technológiai váltásra, mert kettős nyomás alatt állnak. Jelenleg csak félszáz tévéadást tudnak eljuttatni a háztartásokba, a tévék viszont „sorban állnak” azért, hogy ebbe a választékba bekerülhessenek. Ez érthető, hiszen a szektornak ebben a szegmensében az előfizetőktől beszedett díjakból a tévécsatornáknak fizet a kábeles cég. Sok kis tematikus csatornának ez létfontosságú, mivel pusztán a reklámpiac nem tudná eltartani. A másik oldalról viszont az előfizetők ostromolják a kábelesek ügyfélszolgálatait, több csatornát kérve. Digitalizálással viszonylag egyszerűen akár 300 adóig is fel lehetne menni, ennyire azonban valószínűleg nincs kereslet. A vezető társaságok ezért azt tervezik, hogy – várhatóan már jövőre – néhány csatornát digitalizálnak, ezzel növelik a kínálatot, vagyis több programcsomagot alakítanak ki.

A jelenlegi elképzelések szerint ezt a pénzt állami forrásból biztosítanák, s ez az a pont, ahol a kábeltévé-szolgáltatóknál „betelik a pohár”. Ez ugyanis azt vonja maga után, hogy a szabadpiaci alapon működő kábelesek állami költségvetésből pénzelt konkurenciát kapnak. „Mesterséges beavatkozással, egyértelműen az uniós alapelvekkel ellentétben torzítanák a piacot, mert egy bizonyos technológiának kedveznének” – hangoztatja az egyik oldal álláspontját Szűcs László, a UPC Magyarország Kft. szóvivője. A potenciális szolgáltatóként megjelenő AH Rt. azonban eltérő véleményen van: „A kábeles műsorelosztásban természetes monopóliumok alakultak ki, nincs verseny, ezért az államnak a feladata, hogy beavatkozzon, a fogyasztók kiszolgáltatottságát megszüntesse, és a választási lehetőséget megteremtse” – állítja László Géza vezérigazgató. Az „állami oldal” értékelése szerint ugyanis a háztartások számára a szolgáltatók közötti választás ma csak elvi lehetőség. A gyakorlatban – kevés kivételtől eltekintve – egy lakásba egyetlen szolgáltató kábele vezet. Ha pedig a családok ezzel nincsenek megelégedve, s nem csak a három szabadon fogható csatornát akarják nézni, marad a műholdas vétel lehetősége. Itt már vannak digitális megoldások is, ezek legnépszerűbbike azonban épp annak a UPC-nek a szolgáltatása, amelyik a kábeles frontot is vezeti. Ezek azonban ár és kínálat terén kiegészítő szolgáltatások. Magyarul: műholdasra inkább csak az fizessen elő, akinek nincs lehetősége kábeltévés szolgáltatást igénybe venni. Ez az a természetes monopólium, amit állami pénzekkel is érdemesnek tartanak megtörni. A kábelesek azonban a teljes fenti logikai sort elutasítják. „Bárki építhet még egy kábelhálózatot, vagy indíthat műholdas szolgáltatást; ha nem teszi, ez annak a jele, hogy gazdaságilag nem éri meg. Ugyanígy nyilvánvaló, hogy földi digitális szolgáltatást sem éri meg indítani, csak az állam pénzéből” – érvel Szűcs László.

Messze még a HDTV Aki megnézett egy filmet HDTV-n, utána nehezen tudja elképzelni másképpen a televíziózást – mondja Ágoston György, a Magyar Televízió Rt. műszaki igazgatója, utalva a technológia ma még utolérhetetlen hang- és képminőségére. Az elsősorban az Egyesült Államokban, Japánban, Dél-Korában és Ausztráliában működő nagy felbontású televízió (high definition television – HDTV) valóban lenyűgöző élményt ígér: a kép információtartalma ötszöröse a hagyományosénak, élessége, színmélysége, kontraszthatása magasan felülmúlja a mai tévéken láthatót. Az első működő rendszert – akkor még analóg alapokon – japán gyártók mutatták be 1986-ban egy nemzetközi kiállításon. Ez a nyugati világban nemcsak a televíziós szakmát, hanem a politikát is hidegzuhanyként érte: félő volt, hogy a XXI. századi technológia olyannyira megerősíti Japán amúgy is vezető szerepét az elektronikában, hogy az már kulturális, és így politikai erővé konvertálódik. Ezért elsősorban Amerikában rohamléptekkel kezdődött el a saját szabványok fejlesztése, és 1995-ban ott is elkészült az első, immár digitális HDTV rendszer. Az Egyesült Államokban azóta több mint 9 millió nagy felbontású, 16:9-es képarányú „szélesvásznú” készüléket adtak el, és idén 6 millió, jövőre pedig már több mint 9 millió darab értékesítésével számolnak. Európa sajátos módon alaposan lemaradt a fejlesztésben: itt inkább az interakciót lehetővé tévő digitális televíziós sugárzás beindítása jelenik meg politikai prioritásként. Az Európai Bizottság egy jelentése szerint a nagy képernyős televíziók terjedése, a DVD-használat, no meg a digitális televízió teremti majd meg az igényeket a HDTV-re. Bár rögzítésre – különösen fontos események dokumentálására – már jó néhány európai televízióban is HDTV kamerát és tárolóeszközöket használnak (még a magyar RTL Klub is ilyen eszközre forgatta egyik sorozatát), a felhasználói piacon áttörést a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokságtól várnak a szakértők: akkor a Premiere nevű csatorna már HDTV-n közvetítené a meccseket. Így borítékolható, hogy – ha a német csapat kijut a vb-re – a szurkolók százezerszám vásárolják majd az adás megfelelő minőségű megjelenítésére alkalmas, egyenként több ezer eurós HDTV készülékeket.

BRÜSSZELI SZIGOR. Az unió mindenesetre rigorózusan figyeli a hasonló – burkolt vagy nyílt – állami támogatásokat. Berlin-Brandenburg tartomány médiahatósága például nemrég a digitális átállás kompenzációja címén támogatást ítélt meg a műsorszóró hálózatot működtető T-Systemsnek és a digitális adást szolgáltató néhány csatornának, mire az Európai Bizottság – egy panasz nyomán – július 14-én hivatalos vizsgálatot rendelt el az ügyben.

Az AH Rt. azonban védhetőnek tartja álláspontját. „Egyetlen forint olyan profitra sem tartunk igényt, amely az állami támogatással összeköthető, a társaság átláthatóan fogja kezelni ezeket a pénzeket” – mondja a vezérigazgató. Ugyanakkor azt is említik, hogy a kábeles szakma is kapott néhány milliárd forint állami támogatást a hálózatok fejlesztéséhez, tehát a technológiasemlegesség követelményét ezzel kielégíti az ország. „Nagy különbség, hogy sok kis kábeles cég kapott utólag pénzt azért, hogy olyan helyen építsen hálózatot, ahol az egyébként nem gazdaságos, ezzel szemben az AH egyedül és előre kapná az összegeket” – érvel a UPC. Az ORTT-nek egyébként kötelezettsége, hogy a műsorszolgáltatási díjakból fejlesztésre is költsön, az előterjesztés azonban most még ezen az összegen felüli központi állami forrásokkal is számol. Az AH Rt. 1999 óta működő digitális tesztrendszerét – a saját forrás mellett – szintén az ORTT-től kapott 220 millió és az IHM-től befolyt 500 millió forintból építik ki.

Hosszabb távon, 10-15 éven belül, a szakemberek mindenképpen úgy képzelik el a piacot, hogy azon a három digitális megoldás – a kábeles, a műholdas és a földfelszíni – egymással versenyez. Kiegészítésként „felfejlődhet” a szélessávú internet is, ami alkalmas digitális tévézésre (IP-alapú videó). A technológiai lehetőségeket figyelembe véve egy magyar család alapesetben választhat majd: „beéri” a földfelszíni 15-30 csatornával, vagy előfizet a kábeles szolgáltató legalább 150 adót kínáló palettájából egy csomagra, esetleg egy műholdas megoldást választ.

GYÖKERES VÁLTOZÁSOK. Mint már jeleztük, a jelenlegi elképzelések szerint a 15-30 földi csatornáért- a mostani 3 analóghoz hasonlóan – nem kell majd fizetni. Ebből a jövőképből az látszik, hogy a műsorterjesztési és a médiapiac gyökeresen megváltozik. Mivel a mai, analóg világban technikai okokból háromnál több országos földi terjesztésű csatorna nem létezhet, a két kereskedelmi tévé (RTL Klub és TV2) tulajdonosainak évente többmilliárd forintot kell az ORTT számlájára utalnia koncessziós díj formájában, hogy „beférjenek a keretbe”. Rögtön más a helyzet, ha 15 ugyanilyen, ráadásul jobb minőségben vehető csatorna lehetőségét teremtik meg. Kérdés, ebben az esetben milyen lesz a kereslet-kínálat, vagyis ki mennyit hajlandó, illetve tud fizetni egy ilyen lehetőségért.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az analóg-digitális váltás fokozatos lesz. Az első években marad a három analóg csatorna, de elindulnak a digitálisok is; eddig a három közszolgálati adóra (mtv, M2, Duna TV) kapott engedélyt az AH Rt. Kérdés,a két vezető kereskedelmi tévé hogyan vehető majd rá, hogy fizessen a digitális frekvenciasávért, hiszen az lényegében nem tudja növelni a párhuzamosság miatt megmaradó analóg verzió üzleti lehetőségeit. A kisebb tévék viszont egyelőre nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy fizessenek. Ezért elképzelhető, hogy az átmenet évei ingyenesek lesznek a tévék számára is, az AH Rt. pedig akkor kezdhet pénzt szedni, ha az uniós előírásoknak megfelelő időpontban lekapcsolja az analóg hálózatot. Ha viszont sem a néző, sem a tartalom készítője nem fizet, akkor a működtetés költségét az AH Rt., vagyis közvetve az állam fogja kifizetni. A Figyelő információi szerint a két vezető kereskedelmi tévé és a hatóság most arról kezdett tárgyalni, hogy a társaságok által fizetett analóg koncessziós díjak egy részét a digitális verzió díjaként kezelnék.