Legyen szó táplálékról vagy méregről, a parányi mikroorganizmusok akár egyetlen molekula jelenlétét is képesek érzékelni. Ezt a tulajdonságukat hasznosította most egy, a NASA által támogatott kutatócsoport: a University of Tennessee mikrobiológusai olyan érzékelő csipeket szerkesztettek, amelyek szilíciumalapjába élő sejteket integráltak. Az általuk csak BBIC-nek (bioluminescent bioreporter integrated circuit) nevezett lapkák a légszennyezés kimutatására alkalmasak, méghozzá úgy, hogy a keresett anyagok jelenlétében kékeszölden világítanak.
Biolapka. Világítva jelez.
A csipek működése olyan baktériumokon alapul, amelyek stresszhatásra fényt bocsátanak ki. Számos ilyen organizmus létezik, és mivel közöttük a legkülönbözőbb anyagokra érzékenyek is akadnak, a levegőt mérgező gázoktól a fehérjéken át a nehézfémekig sokféle elem és vegyület kimutatható velük.
Egy-egy 2×2 milliméteres csipre néhány ezer baktériumsejtet érdemes telepíteni ahhoz, hogy fényüket érzékelhesse a lapkára szerelt külön detektor. Ennek jeleit fölerősítve lehet kimutatni a keresett vegyületeket.
A bioáramköröknek sajnos nagy hátránya, hogy a mikroorganizmusokat életben kell tartani, méghozzá anélkül, hogy elvándorolnának helyükről. Helyben tartásukhoz és táplálásukhoz ezért speciális, a baktériumok által fogyasztható vegyületeket tartalmazó géleket használnak a kutatók. Ezekbe azonban olyan anyagokat is beépítenek, amelyek meggátolják a szaporodást: a véletlenül megtöbbszöröződő sejtszám ugyanis megzavarhatná a mérések pontosságát.
A NASA kutatói elsősorban a nemzetközi űrállomáson használnák a biocsipeket a légtér ellenőrzésére, de újabban orvosi alkalmazáson is dolgoznak. A cukorbetegek kezelését segítő csippel kísérleteznek, amely a bőrre ragasztva nemcsak folyamatosan mérné a vércukorszintet, hanem a külső forrásból származó inzulinadagolást is irányítaná.
