Az elmúlt kétszáz évben csaknem másfélszeresére emelkedett a földi légkör szén-dioxid-tartalma a civilizációs tevékenységek következtében, ám a növekedés még ennél is jóval intenzívebb lenne, ha nem léteznének az óceánok – derült ki amerikai klímakutatók vizsgálataiból. A mérések szerint ugyanis a világtengerek az üvegházgáz több mint felét elnyelik. A sós víz azonban nem szabadítja meg az emberiséget az általa okozott problémáktól: a feloldódó szén-dioxid savassá teszi a vizet, ami a klímaváltozásnál is súlyosabb ökológiai katasztrófához vezethet.
Élőlények a tengerfenéken. A mészvázasok kipusztulhatnak
A tudósok 72 ezer vízminta vizsgálatával állapították meg, hogy az óceánok nélkül a mai érték kétszeresét is elérné a légkör szén-dioxid-koncentrációja. A számítások szerint mintegy 100 milliárd tonna szén-dioxidot oldottak fel a tengerek az ipari forradalom kezdete óta – azaz többet, mint amennyit a zöld növények kötnek meg. Ez a jelenség, bár a klímaváltozás hatásait egyértelműen csökkenti, újabb gondokat okoz. A szén-dioxid ugyanis általában szénsavvá alakul a vízben, ez a savanyú vegyület pedig egy idő után az élőlények szempontjából kedvezőtlen irányba tolja el a kémhatást. Ezt elsősorban a mészvázas tengeri állatok – korallok, csigák, kagylók, tengeri sünök, egysejtűek – sínylik majd meg, mert nem építhetik testükbe többé a házuk kialakításában létfontosságú kalciumot. Mindez idővel nemcsak fajok, hanem akár teljes rendszertani kategóriák eltűnéséhez is vezethet.
A savas tengervíz hosszú távú hatásait ugyan terepen még nem vizsgálták a kutatók, ám laboratóriumi méréseik igazolták a fenti teóriát: akváriumban 25-45 százalékos kalciumtartalom-csökkenést regisztráltak a tanulmányozott állatok vázaiban. Az eredmények így most azon megoldások létjogosultságát is kérdésessé teszik, amelyek a légköri szén-dioxid-koncentrációt úgy csökkentenék, hogy az ipari létesítményekből származó gázt óriási csővezetékeken közvetlenül a tengerfenékre vezetnék.
