Emlék a közelmúltból: „A Luxus Áruház és a Gerbeaud cukrászda között összegyűlt Mol-kisrészvényesek hada nézte, hogy a szociálisan érzékeny baloldal képviselői miként eszik az oroszkrémtortát.” Ezt Pokorni Zoltán, az első forduló után vesztésre álló Fidesz akkori elnöke nyilatkozta a 2002-es parlamenti választás két fordulója között, utalva a Magyar Szocialista Párt egyik rendezvényére. A pártvezető kisbefektetők körében megütközést kiváltó szavai jól illusztrálták a jobboldali párt tőzsdéhez, részvényesekhez, nagytőkéhez való viszonyulását és azt is, mi a véleményük a politikai térfél túloldalán állókról.

Orbán Viktor. Tippet adott. Medgyessy Péter. Sokatmondóan hallgat.
PÁLFORDULÁS. Az elmúlt két évben a két nagy hazai párt szinte egyetlen kérdésben sem talált közös nevezőt, ma azonban váratlanul egyetértés látszik közöttük abban, hogy a kisrészvényesek fizessenek adót, ha sikerült árfolyamnyereséget elérniük a tőzsdén. Ennek alapján néhány napja még valószínűnek tűnt, hogy előbb-utóbb újra megadóztatják az árfolyamnyereséget. Azt, hogy közös nevezőre jutott a két nagy párt, a szocialisták pálfordulása okozta. A Fidesz ebben a kérdésben évek óta következetesen politizál, és erőteljesen ostorozza az általa csak bankárkormánynak titulált jelenlegi kabinetet azért, mert 2002-ben eltörölte a Fidesz-kormányzás alatt bevezetett árfolyamnyererség-adót.
A szocialisták a Fidesz-érában vehemensen kritizálták a nyereségadót és a kormány tőkepiac-ellenességét, s azt tűzték zászlajukra, hogy hatalomra kerülésük esetén piacbarát politikát fognak folytatni. A kormányprogram szerint cél „a tőzsde fejlesztésére intézkedéscsomag összeállítása: az árfolyamnyereség-adó eltörlése; tőkepiaci módszerek alkalmazása a privatizációban; a vállalatok tőzsdére vitelének ösztönzése a Széchenyi-tervben”. A Medgyessy-kabinet az adóeltörlés tekintetében betartotta választási ígéretét, most viszont már az indoklást gyártják ahhoz, miért is korrekt ma másképpen látni a helyzetet.
A kulcs éppen a tőzsde állapota. Medgyessy Péter már 2002-ben azt mondta, hogy a tőkejövedelmek megadóztatása alapvetően igazságos, s a nullakulcsos nyereségadót (pontosabban a nyereség kamatnak minősítését, amely nulla kulccsal adózik) a tőzsde, a tőkepiacok megsegítése indokolja. Két éve a piaci aktivitás valóban mélyponton volt. Mára a forgalom látványosan nőtt, s az árfolyamok is emelkedtek, a négy legfontosabb papír közül kettő történelmi csúcsa közelében áll. Erre mondják ma azt szocialista berkekben, hogy a piacot kisegítettük, már nincs ok a 0 százalékos adókulcs érvényben tartására.
|
Ma már nemcsak a Pénzügyminisztérium van tisztában azzal, hogy a ciklus elején durván felpuhult költségvetésben minden forint számít, úgy tűnik, a nagyobbik kormánypárt is lehajolna minden olyan forintért, amellyel nem veszít túl sok szavazatot. Itt ugyanis nincs szó túl sok pénzről. Amikor 2000 és 2002 között volt árfolyamnyereség-adó, évente 3 milliárd forint körüli összeg folyt be belőle, ami költségvetési szinten elhanyagolható. Nem is az összeg nagyságával példálóznak az ötletgazda MSZP-s politikusok, hanem a társadalmi igazságossággal, viszont ennek az éremnek is két oldala van.
Aki részvénybe fektet, az ugyanis már egyszer adózott, amikor a befektetésre szánt jövedelméhez hozzájutott. Erre viszont ismét ellenérv, hogy ilyen alapon például az ingatlanon elért „árfolyamnyereség” is adómentes lehetne. Másrészt pedig a tőkejövedelmek nagy része adózik ma is, a részvényeken elért profit is csak akkor 0 kulcsos, ha a Budapesti Értéktőzsdén vagy uniós piacon válik meg papírjaitól a befektető.
Tény, hogy a fejlett világban az országok nagy részében adóköteles a tőzsdei árfolyamnyereség. Igaz, a tőzsde régóta jól működik. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) új elnöke, Szalay-Berzeviczy Attila szerint a duplán adóztatás helytelensége mellett nálunk nem szabad figyelmen kívül hagyni: a nyereségadó bevezetése erősítheti azt a kedvezőtlen folyamatot, hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága egyre kisebb, miközben a hitelfelvétel gyorsan nő.
ÍGÉRETEK. Érdekes, hogy néhány hónappal ezelőtt Draskovics Tibor így nyilatkozott: a kamatadó bevezetése kis lépésenként szükséges, az árfolyamnyereség-adóé viszont nem aktuális. Lapunknak adott interjújában (Figyelő, 2004/18. szám) maga a miniszterelnök is úgy fogalmazott, hogy „én biztosan nem fogom visszaállítani” az árfolyamnyereség-adót, mivel az elsősorban a kisbefektetőket sérti. Ugyanakkor a kamatadó vitatéma, amiről „lehet és érdemes beszélni”. Szocialista körökben viszont a jelek szerint korábban úgy gondolták, hogy a néhány tízezer hazai részvénytulajdonossal könnyebb ujjat húzni, mint a többmilliós betétesi táborral. Az adóviták során a kérdés kiéleződött, s a héten ismét a kamatadó került előtérbe: lapinformációk szerint ennek bevezetésére készül a kormány. A pénzügyminiszter korábbi nyilatkozatai alapján 5 százalék alatti infláció esetén képzelhető el a jelenleg 0 százalékos kulcs megemelése, három év alatt 20 százalékra. Tekintettel arra, hogy a PM jövőre 4,5 százalékos inflációval számol, a kamatadót már jövőre kivethetik. Egyelőre nem világos, hogy ez kiváltaná vagy kiegészítené az árfolyamnyereség-adóra vonatkozó korábbi szocialista terveket.
