Mindig is kihívást jelentett a gyorsaság a vitorlázó társadalom berkeiben. Kezdetben a vitorlázók nevetségesnek tartották a surfösök próbálkozásait, és gyakran kinevették őket. A négy versenyosztályban a legkisebb kategóriát — amelybe a windsurfösöket is besorolták – bébiosztálynak csúfolták.
Ám a helyzet 1977-ben radikálisan megváltozott. Derk Thijs volt az első, aki 1977-ben egy windsurfdeszkán (Windglider) állva döntötte meg saját kategóriájában a vitorlás gyorsasági világrekordot (World Speed Sailing Record). A 19,1 csomós rekord szenzációnak számított akkoriban – a windsurfösöket ezután elismeréssel üdvözölték a kihívók táborában. Az általános rekordot 1972 és 1977 között Tim Coleman bitorolta Crossbow nevű hajójával, amely rendkívül vékony testtel és támasztékkal rendelkezett. 1980-ban elérte a 36 csomót, amit 1986-ig senkinek sem sikerült megdöntenie.
1986-ban azonban a francia Pascal Maka óránként 38,86 csomóval (71,97 kilométer/órával) száguldott végig a Fuerteventura szigeténél lévő Sotavento strandja előtt. Ezzel a windsurfök a világ leggyorsabb vitorlával és széllel meghajtott vízi járművei lettek.
Az egymást felülíró rekordok sorozatában a hölgyek is kivették a részüket. Erica Keller a franciaországi Brestben állította fel a gyengébb nem első windsurfrekordját, 21 csomóval. Később Brigitte Gimenez volt a legerősebb a női mezőnyben, aki óránkénti 39,45 csomós sebességet ért el, a 40 csomós határ átlépése pedig Babeth Coquelle nevéhez fűződik.
A máig érvényes windsurfös rekordot Thierry Bielak állította be, 45,34 csomóval. Ennél ugyan 1993 októberében Ausztráliában Simon McKeon gyorsabban ment a Yellow Pages Endeavour nevű aszimmetrikus trimaránnal, így az abszolút rekord az ő nevéhez fűződik, ám megjegyzendő, hogy a vízi járgány az óránkénti 46,52 csomós (86,16 kilométer/órás) rekord elérése után alkotóelemeire hullott szét. (A trimarán háromtestű hajó, amelynél a hosszabb középső testre jobb és bal oldalon egy-egy rövidebb, hajó formájú támasztó épül, s elemeit speciális építésű híd köti össze.) Mostanság tehát az 50 csomós álomhatárt ostromolják a „speedesek”, miközben folyamatos a vetélkedés a surfösök és a trimaránosok között. A verseny jelenleg előbbiek javára áll; a legutolsó emlékezetes erőösszemérést Robert Teriitehau francia surfös nyerte meg a legendás Club Med nevű trimaránnal szemben.
