a Fidesz. A legnagyobb ellenzéki párt rendkívüli parlamenti ülést kezdeményez a héten bejelentett privatizációs döntések leállítása érdekében. Orbán Viktor szerint a kormány javaslata egy „bankárkormány bankár gondolkodásmódjára” emlékeztet. Ha éppen nem Magyarországon (na jó, Kelet-Európában) élnénk, elképzelhetetlen lenne, hogy ezek a szavak hagyják el egy jobboldali párt első emberének száját.
De nem kell ahhoz bankárnak lenni, elég csak belelapoznunk egy első éves közgazdászhallgató – ma még állami kiadású – tankönyvébe, hogy egyértelmű legyen: a magánszféra, személyekhez kötődő érdekeltsége révén, hatékonyabb tulajdonos, mint az állam. E hüvelykujjszabály alól persze vannak kivételek. Ilyennek tűnt sokáig a függetlenségét és kutató bázisát egy esetleges ellenséges felvásárlástól féltő Richter Gedeon Rt. példája. Ám a gyógyszergyár 25 százalékos állami pakettjének eladásával kapcsolatban kompromiszszumos megoldás körvonalazódik, amelyet a vállalat vezetői is elfogadni látszanak.
Orbán Viktor persze nem közgazdasági megfontolásokból, még csak nem is elsősorban a „nemzeti tulajdon” felett érzett aggodalomtól vezéreltetve ellenzi ennyire vehemensen a magánosítást. Hanem azért, mert jól tudja, a közvélemény szemében hódít a kapitalizmussal szembeni ellenszenv. Sokan – nem is alaptalanul – csak homályosan látják a privatizáció és a korrupció közötti határt. Mint arra az Állami Számvevőszéknek a privatizációról közölt átfogó jelentése rámutat, a múltban gyakran árnyékolta be a bűncselekmény gyanúja a tranzakciókat. A rendszerváltás óriási deficitje, hogy az állam és a magáncégek viszonya – az éppen hatalmon lévő kormánytól függetlenül – enyhén szólva nem mentes a visszaélésektől. Elég, ha csak a Gazdasági Versenyhivatalnak az uniós csatlakozás óta örvendetesen megélénkült tevékenysége nyomán a minap kiszabott kartellbírságokra gondolunk.
A megoldás mégsem az, amit Orbán Viktor követel; a privatizációt nem egészében kell leállítani. A magánosítást folytatni kell, de cégre szabott módon, etikusan és átláthatóan (azért van jó példa is, lásd a Postabank magánosítását, viszont aggályosnak látszik a Bábolna Rt. tervbe vett menedzsmentkivásárlása), a portékát magas áron kínálva, s ha szükség van rá, erős szabályozási (és nem tulajdonosi!) hátteret teremtve. A transzparens piaci viszonyokból ugyanis a (jobboldali) választópolgár is csak profitálhat.
