 |
Két részből áll a könyv címe. Az egyik egy keresztnév: Lou. A másik: egy szabad nő története. Erről szól ugyanis a most zsebkönyvként is megjelent életrajz, a francia Françoise Giroud egyik utolsó munkája.
A szerző a párizsi sajtó nagyasszonya volt. A múlt év elején halt meg. Fél évszázada Ő alapította barátjával s egy ideig társával, Servan-Schreiberrel az Express című „newsmagazine”-t.
Giroud több könyvet írt az övéhez foghatóan különös női sorsokról. Közülük az Alma Mahlernek szentelt magyarul is megjelent. Ez, a Lou Andreas-Saloméról szóló, még nem. Igaz, Nietzsche, Rilke barátnőjéről, Freud barátnéjáról H. F. Peters professzor biográfiáját kiadta az Európa. Abból sok minden kiderül róla, aki meghatározó egyénisége volt a századforduló s a századelő szellemi életének. Giroud könyvéből még több. Őt ugyanis egy szabad nő sorsa érdekelte.
Lou Andreas-Salomé szabad volt. Viszont harmincöt éves koráig őrizte szüzességét, miközben magába bolondította Nietzschét s annak barátját. Kapcsolata aztán Rilkével már a testiség rendje szerint is szenvedélyes volt. Giroud eltöpreng rajta: előbb miért nem, utóbb miért igen. S töprengései közben majdnem megérti ezt a különös asszonyt, protestáns hitre tért zsidó ősök leszármazottját.
Ragyogó szellemét Freud csodálta. Pszichoanalitikus pályáján Ferenczi is segítette. „Ha szemem kihunyna végképp, téged akkor is látnálak”, írta róla versében Rilke, kivel bebarangolta szülőhazáját, Oroszországot.
