Nekünk ebből iegyetlen forintnyi plusznyereségünk sem származik majd, a díjszabásunkhoz képest is minimális árakkal dolgozunk” – érzékelteti Lakatos Attiláné, a brókercégek pénz- és értékpapírszámláit vezető, valamint a tőzsdei ügyletek elszámolását végző Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) Rt. banküzemi vezérigazgató-helyettese, hogy a múlt héten, az utolsó utáni pillanatban, piacinak aligha nevezhető egyezség született a kárpótlási jegyekről. E speciális papírok körül persze már születésükkor sem a piac bábáskodott, hiszen egy 1991-es törvény alapján, egy évvel később, azok kárpótlására bocsátotta ki ezeket a magyar állam, akiknek vagyonát az előző rendszerben államosították.
Jegypostázás 1992-ben. Évtizednyi hányattatás után lassan talán pont kerül a kárpótlási történet végére.
FELFÜGGESZTÉS. Eddigi 12 éves pályafutásuk alatt igencsak hányatott sors jutott e papíroknak. Volt olyan időszak is, amikor gyakorlatilag elveszítették az értéküket, és ezerforintos címletértékük töredékén kereskedtek velük, máskor a kibocsátójuk pontos meghatározása, sőt az értékpapír mivoltuk vált kétségesé, vagy éppenséggel a piacon forgó mennyiségüket övezte homály. Az elmúlt héten pedig azért kellett – a jegyek történetében példa nélkül álló – kereskedési kényszerszünetet tartani, mert nem volt világos, mely cég is felelős technikai őrzésükért. A feladatot július 15-ével felmondó, a Budapest Bank érdekeltségébe tartozó társaság helyett a magyar államot képviselő Pénzügyminisztérium (PM) ugyanis csak késlekedve talált jelöltet: csak a múlt hét végére sikerült tető alá hozni az egyezséget a jegybank, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) és az árutőzsde közös tulajdonában lévő Keler Rt.-vel, valamint az Erste Bankkal. Pénteken így újraindult a kárpótlási jegyek kereskedése; az árfolyam – a negatív hírek hatására nem meglepő módon – 1,6 százalékot gyengült, s 1200 forinton állapodott meg.
Habár az értékpapírnak egyébként nem minősülő, a tőkepiaci törvény hatálya alá sem tartozó jegyek letétként való őrzését a kezdetektől végző SBB Solution Szolgáltató Rt. (korábban a jogelőd Budapesti Értékpapír és Befektetési Rt.) már januárban jelezte az állam felé, hogy áprilistól nem kívánja tovább elvégezni ezt a cég számára tavaly 225 millió forintos veszteséget okozó tevékenységet, a PM szelíd nyomására végül hosszabbítottak. Másodjára egy hónappal ezelőtt jelentették be, hogy július 15-e az utolsó dátum. Ekkor a BÉT is közölte, hogy felfüggeszti majd a kereskedést, hiszen „őrző” hiányában nem lehet elszámolni, mégsem történt semmi. Ez a bizonytalanság egyébként furcsa módon a jegyek árának megugrásához vezetett, hiszen a befektetők abban reménykedtek, hogy az állam – a kereskedés kényszerű beszüntetésével – esetleg kénytelen lesz az összes, még a piacon lévő jegyet készpénzért megvásárolni. A spekulánsok fantáziáját azért mozgatta meg ez a lehetőség, mert a törvény (a címletérték és az 1994 végéig felhalmozott kamatok alapján) a jelenlegi piaci ár fölött, 1742 forinton határozza meg a névértéket.
Az állam tehát ebből a szempontból is lépéskényszerben volt, a színfalak mögött lázas tárgyalások folytak. Hetekig a HVB Bank tűnt befutónak a feladatra, annál is inkább, mert e pénzintézet, s jelesül a frissen tőzsdeelnökké választott Szalay-Berzeviczy Attila vezérletével került május végén osztrák tulajdonosok többségébe a BÉT, a piac így azt valószínűsítette, hogy a bank kihúzza majd a csávából a kárpótlási jegyek kereskedését. Ám a HVB visszavonult a nem túl jövedelmezőnek tűnő üzlettől, mire értesüléseink szerint a PM „könyörgőre fogta” a dolgot. A Keler mellé végül így sikerült az Erste Bankot bevonni az ügyletbe. A sietséget jelzi, hogy a Figyelőnek szűkszavúan nyilatkozó érintettek elárulták: a kereskedés újraindítását eredményező egyezség még csak amolyan gentleman’s agreement volt, a szövegszerű megállapodás lapzártánk utánra tehető. Talán ezzel is magyarázható, hogy a pontos feltételekkel kapcsolatban egyelőre sok a kérdőjel. Csak annyi bizonyos, hogy az SBB egy utolsó gesztussal augusztus 8-áig az eddigi feltételek szerint vállalja a jegyek letéti őrzését, és csak utána lép a képbe a Keler és az Erste.
MEGOSZTVA. A végleges megállapodásig van még mit tisztázniuk az érdekelteknek, hiszen az elmúlt 12 évben számtalan, különböző betűjelzéssel ellátott kárpótlási jegyet bocsátottak ki, amelyek darabszámáról nem létezik teljes körű, sorszámos nyilvántartás. Ráadásul – a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 1995-ös vizsgálata szerint – akár több milliárd forint címletértékű jegyről is elképzelhető, hogy eltűnt, vagy többször is felhasználták. Az SBB jogelődjét ezért perli is az állam, de ítélet még nem született. Tisztán csak az utoljára kibocsátott és a tőzsdére be sem vezetett, úgynevezett „S” sorozat esetében lehet látni, hiszen ennek jegyeiről pontos nyilvántartás készült. A Keler Rt. csak olyan papírokat kezel, amelyekről tudható, hogy a kibocsátó mennyit hozott belőlük forgalomba, és azok közül mennyit tiltottak le. Így a társaság – mint azt Lakatos Attiláné is megerősítette – csak az említett utolsó sorozattal kapcsolatos munkát vállalja, a többi széria az Erstéhez tartozik majd. A szűkszavú tájékoztatásból arra lehet következtetni, hogy országos hálózatán keresztül a bank feladata lesz a tőzsdei eladásra szánt régi jegyek cseréje: a brókercégektől átvett papírokat „S” sorozatúakra konvertálja, s úgy adja majd át letéti őrzésre a Kelernek.
A befektetők egyébként – a sok bizonytalanság ellenére – két kérdésükre végre választ kaphattak. Egyrészt 12 év után sikerült tisztázni, hogy az állam melyik „bugyra” is pontosan a kibocsátó. A BÉT honlapján ugyan még nagyvonalúan a „Magyar Állam” megfogalmazás szerepel, de egy közelmúltban meghozott kormányrendelet szerint az állam képviseletét a pénzügyminiszter látja el. A stratégiai döntések meghozataláért tehát a tárca vezetője felel, a gyakorlati feladatok azonban továbbra is a megszokott szereplőknél – a Központi Kárrendezési Irodánál, illetve az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél – maradnak. Másrészt, a PM kinyilvánította, hogy a vagyoni kárpótlásról szóló törvény nem ad lehetőséget a kárpótlási jegyek ellenértékének készpénzes kifizetésére. Ez a rövid értelmezés azt jelenti, hogy a becslések szerint a címletértéken összesen 160 milliárd forintnyi kibocsátott jegyből a még be nem vont 4-5 milliárdos csomag ellenében előbb vagy utóbb megfelelő értékű állami vagyont kell felkínálni, hogy a rendre felröppenő politikai bejelentések mellett immár a pénztárcák szintjén is le lehessen zárni a kárpótlási folyamatot.
